prizmatape#2: Zakatoló gyártósor – A Robotzsaru és a techno

Gál Zoltán (ICR)

2014/01/29

A Robotzsaru – aminek rebootja egy hét múlva érkezik a mozikba -, nemcsak a nyolcvanas évek egyik legdögösebb akció-sci-fije, hanem modern Frankenstein-történet és szatirikus társadalomkritika az elnyomó nagyvállalati kapitalizmusról és tömegmédiáról. Igazságszolgáltató és identitáskereső hőse nem véletlenül az amerikai motorváros, Detroit szülötte. A városé, ahol a gépgyártás forradalma után már csak a techno zakatol.

Valósággá vált Edward Neumeier, Michael Miner és Paul Verhoeven 1987-es látomása: az egykori autóipari óriásváros gazdasága összeomlott, a bűnözési ráták az egekbe szöktek, a gyilkosságok száma Detroitban a legmagasabb. A város úgy lett az amerikai iparvárosok hanyatlásának szimbóluma, mint a Robotzsaru a technokrácia tragikus ikonja. A szellemváros szomorú, de pozitív mementójaként Alex Murphy kiborg alakja idén szoborként tér vissza, közben pedig tovább él popkulturális termékként: a mozikban az Elit halálosztók-filmek brazil rendezőjének, José Padilhának rendezésében kap rebootot.

Az Omnicorp tehát újra beindította gyártósorát, gépre cserélve a hús-vér embert. Valahogy úgy, mint ahogy a Ford robotizálta az autógyártást és munkanélkülivé tette a város lakosságának nagy részét, főleg a szegényebb feketéket. A Verhoeven-filmmel nagyjából egyidőben, a ’80-as évek derekán, a posztindusztriális, információtechnológiai forradalom nagy veszteseinek kulturális innovációjaként született meg a gépek zenéje.

Az első Robotzsaru-film Basil Poledouris által írt soundtrackje epikus, főcíme a karakterrel összenőtt induló, az indusztriál-jelleg leginkább csak a film klubjelenetében köszön vissza: a Ministry frontemberének száma az electro hőskorát idézi. Azt a kort, melyben a techno detroiti atyjai, Juan Atkins, Kevin Saunderson és Derrick May is alkottak, és Kraftwerk-szerű ‘robotizált’, elektronikus funk zenéikkel megágyaztak a későbbi, egyre csupaszabb, sötétebb és monotonabb második hullámnak (Jeff Mills, Carl Craig, Richie Hawtin), beemelve a technot a tánczenék fősodrába.

Detroit elhagyott gyárépületei tehát nem csak a Reagan-éra kritikájának és a posztmodern kor technicizálódott emberének szolgáltak ihletforrásként, de lepusztult falai között egy zenei műfaj is megszületett.

trekklista:

01. Essie Moss & Rev. Robert Grant – The Detroit Riot (1968)

02. PTP (Ministry) – Show Me Your Spine (1987)

03. Kraftwerk – The Robots (1978)

04. Cybotron – Alleys Of your Mind (1981)

05. Cybotron – Clear (1983)

06. The Vision (Robert Hood) – Detroit: One Circle (1996)

07. Jeff Mills – The Bells (1996)

08. Carl Craig – Mind Of A Machine (1995)

09. Basil Pledouris – Robocop Theme (1987)

10. Pedro Bromfman – Title Card (2014)

Címkék: kiborg, zene