ESSZÉ

Ez a jelenet kilenc másodperc alatt bizonyítja, hogy Steven Soderbergh miért a kedvenc filmrendezőm (és amúgy a világ egyik legjobbja)

Lichter Péter

2015/03/25

Tegnap újranéztem a Szex, hazugság videót és rájöttem, hogy miért szeretem annyira.

A tegnapi térelméleti filmklubban – amit Sepsivel tartunk a BME lelkes építészhallgatóinak – a Szex, hazugság, videót vetítettem, egyik régi kedvencemet. Odafelé a villamoson azon gondolkodtam, hogy miért vagyok annyira oda ezért az 1989-es filmért, hiszen tele van olyan dologgal, amik amúgy általában untatnak: sok dumával, pszichologizálással, stb. De valahogy Soderbergh ezt az amúgy elég szigorú felállást olyan légies eleganciával vezényli le, amitől mindig borsódzik a hátam.

Soderberghről általában azt szokták mondani – lásd: Pápai zseniális portréja a Korszakalkotókban – hogy egy kaméleon-rendező, nincs igazi stílus jegye, nincsenek műfaji vagy tematikus fixációi.

De szerintem Soderbergh egy valamiben konzekvensen zseniális: a vágásban. (Leglátványosabb példa erre az életművéből: The Limey)

Úgy montíroz, ahogy nagyon kevesen: akkor vág, amikor nem szokás és akkor nem vág, amikor pláne nem szokás. A Szex, hazugság, videó ezt a tehetségét katalógus-szerűen bizonyítja, már az első jelenetben: felváltva látjuk a terápiáján monologizáló Ann-t és a városba megérkező Graham-et. Ezzel az egyszerű módszerrel egyszerre sűríti, gyorsítja a cselekményt, és egyszerre teremt kép-szöveg párhuzamokat. 

De ami miatt igazán szeretem Soderbergh-et, az a film egyik utolsó kulcsjelenete.

Ann megragadva Graham kameráját – és megfordítva a film cselekményére jellemző felállást – kifaggatja az ő problémáiról. Ez a film legfontosabb pillanata, mert itt derül ki, hogy az addig titokzatos Graham komoly szorongásokkal küzd.

 

Mit csinál Soderbergh? (Vagyis mit nem csinál?) – Nem vág, amikor 100 rendezőből 90 vágna.

Graham kimondja a film tételmondatát:

„I’ve got a lot of problem.”

sex lies1

Ezután tíz hosszú, véget nem érő másodperc telik el, ami után kimondja a film második tételmondatát: „But they belong to me.”

sexlies2

Eközött a két mondat között majdnem tíz másodperc telik el, de Soderbergh nem vág vissza Ann-re – ahogyan egyébként a legtöbben tennének -, hanem kitartva mutatja James Spader leheletfinom játékának rezdüléseit. Ahogy a kényszeredett mosollyal próbálja leplezni a mérhetetlen mennyiségű paráját.

Íme itt a jelenet:

Van egy pillanat a bűvös kilenc másodpercben, amikor Spader arca szinte kimerevedik, szinte maszkká változik. Ezalatt Martinez minimalista-baljós zenéje felerősödik, az ember hátán feláll a szőr:

14781-1

Na, szerintem ezért Soderbergh a világ egyik legjobb rendezője. Az, hogy mindezt 26 évesen követte el, az csak hab a tortán.

(Úristen, hol van ehhez képest Xavier Dolan?)

Címkék: , , ,



2 hozzászólás.

  1. scorsesefan szerint:

    Ezekre bárki mehet?

  2. Lichter Péter szerint:

    @scorsesefan, sztem igen

Szólj hozzá!

[spoiler title="Nézz bele!" open="0" style="1"] Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona [/spoiler]

Infografika

KRITIKA

AJÁNLÓ, TRAILERPARK

PRIZMATUBE

ESSZÉ

EXKLUZÍV, Jegyzet

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

ESSZÉ

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu