Benzinnel kevert adrenalin löket egyenesen az ember szívébe

Mega Sára

2015/05/18

A Mad Max-széria negyedik részére kellemetlenül sokat kellett várnia a rajongóknak. Biztos sokan feladták a reményt amikor a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után az amerikai dollár árfolyama nagyot esett az ausztrál dolláréhoz képest és a forgatás előtt álló film büdzséje elszállt, vagy amikor George Miller a 2000-es évek közepén a Táncoló talpakon dolgozott. De sok rajongónak az is kedvét szeghette, amikor kiderült, hogy az előzetes híresztelésekkel ellentétben nem Mel Gibson fogja alakítani Max Rockatansky figuráját.

A harag útját a legtöbb országban pár napja mutatták be, itthon csütörtökön lesz a premier. Külföldi kritikákból szemezgettünk:

Lehet, hogy a motort egy az egyben kiszedték, és vadiúj alkatrészekkel helyettesítették, de az eredmény lenyűgöző lett. Az egyre jobban felpörgetett látvány benzinnel kevert adrenalin löketeket pumpál egyenesen az ember szívébe. (Adam Woodward, Little White Lies)

A kellő intelligenciával, képzelőerővel és odafigyeléssel kivitelezett dizájn elemek akkor is kivívják az ember tiszteletét, amikor, úgy a 45. perc tájékán, a virtuóz autós mutatványok által generált adrenalin utánpótlás akadozni kezd. (Dana Stevens, Slate.com)

Abban különbözik igazán A harag útja a kortárs akciófilmektől, hogy az alkotók előtérbe helyezték benne az emberi tényezőt; persze jól lehet szórakozni a legújabb Bosszúállókon vagy a Halálos iramban, a logika és gravitáció törvényeivel dacoló sofőrjein is, de azt nézni, hogy emberek gyorsan mozgó járműveken kapaszkodva kúsznak-másznak, vagy azon aggódni, hogy nehogy egy rosszfiú lerántsa az említett gyorsan mozgó járműbe kapaszkodó hősöket valahogy közvetlenebb élményt nyújt. Ad egy plusz borzongást minden akciójelenetnek. (Alonso Duralde, The Wrap)

A Mad Max legjobb pillanataiban úgy működik, mint egy Metropolisból és Ben-Hurból gyúrt mashup

– akárcsak a klasszikus némafilmes eposzok: fantáziájával, erejével és magabiztosságával meghódítja a közönséget. A film a sisterhood (női összetartás) erejét hirdeti és azt bizonyítja, hogy egy női főhős mennyivel izgalmasabb tud lenni, mint a klasszikus „magányos férfi” -archetípus. Kár, hogy a nők közötti kötődés ábrázolása, összehasonlítva a film posztapokaliptikus világának felépítésével, kicsit konvencionálisra sikeredett. De Theron (Charlize Theron, a film női főszereplője) harckocsijának visszapillantójára szegeződő szigorú tekintetében egy bátor feminista jövőkép visszatükröződését látjuk. (Michael Sragow, FilmComment.com)

Kicsit olyan, mintha a Mad Max 2. utolsó harmadát játékfilm hosszúságúra nyújtották volna. Azt hiszem Mel Gibson Apocalyptója óta nem láttam olyan filmet, ami ennyire következetesen a hajsza-motívumra épült volna. (Nick Pinkerton, Sight&Sound Magazine)

Azt nem mondhatnám, hogy A Harag Útján való száguldásnak mindig van értelme. És akkor mi van? Csak hagyd, hogy magával ragadjon. Expozíciónak nincs helye egy olyan filmben, aminek sztorija három szóban gyökerezik: Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk! (Peter Travers, Rolling Stone)

Egyszerre szórakoztató és provokatív – egy nagyformátumú zsánerfilm, ami egyszerűen, de kellő határozottsággal közvetíti az üzenetét. A Mad Max 3. idejében így énekelt Tina Turner „Nincs szükségünk újabb hősökre” („We don’t need another hero”). Ez ma még inkább igaz, különösen a nyári filmszezon idején. És a Mad Max: A harag útja, akárcsak szerény, de rettenthetetlen névrokona, nem a hagyományos értelemben vett, „szupererős” hősiességről szól. Hanem a forradalmi heroizmusról. (A. O. Scott, The New York Times)

Címkék: KRITIKAI KÖRPANORÁMA