2013/04/17
A cápaszájú-lapátfülű Andy Samberg és barátai annyira ügyesen pakolják össze szarkasztikus popslágereiket, hogy képtelenség szó nélkül elmenni a munkásságuk mellett.
A Gangnam Style-lal versenyeztetni nem lenne fair, de az akár 190 millió YouTube-os megtekintéssel is büszkélkedő The Lonely Islandnek így sincs oka a panaszra. A Saturday Night Live-ban befutott komikustrió (Andy Samberg, Akiva Schaffer és Jorma Taccone) videóinak híre jó ideje terjed a világhálón, egyrészt mert a fiúk is tisztában vannak vele, hogy a jelenlét erősítésének egyik záloga a minél népszerűbb előadókkal való együttműködés, másrészt mert állati viccesek.
A Justin Timberlake-kel felvett Motherloverhez – amelynek karakterei felbukkantak a korábbi Dick in the Boxban és a későbbi 3 Wayben – Susan Sarandont és Patricia Clarksont csábították el, és ugyan a különböző sztárok szabados imázskezelése nem forradalmi újdonság, az éltes korú színésznők ilyen szerepeltetése („Every Mother’s Day needs a Mother’s Night”) rokonszenvesen meredek húzás volt.
Az I’m on a Boat önmagában is világossá teszi, hogy a srácok miben utaznak: nem rafinált szövegekkel és burkolt szurkálódással karikírozzák a bugyuta rímekkel és sekélyes tartalommal dolgozó popdalokat (amit talán elvárnánk egy vagány komikuscsapattól), hanem teljesen nyílt és direkt mondatokkal élcelődnek, itt éppen a legtöbb rap-sláger által felvázolt szerzői önképen („I’m on a boat, I’m on a boat // Everybody look at me // ‘Cause I’m sailing on a boat”). A Motherlover refrénje után („I’m a mother lover // You’re a mother lover // We should fuck each other’s mothers”) már nem is annyira meglepő, hogy az I Just Had Sex című slágerük refrénjénél a sugárzó mosolyú Akon énekli teli torokból, hogy „I just had sex // And it felt so good // A woman let me put my penis inside of her”.
A fiúk persze azért olykor élesebb poénkodással is szórakoztatják a közönségüket, a gyönyörű szóviccel élő Iran So Far című videójuk például szerelmi vallomás Mahmud Ahmadinezsádhoz, Irán jelenlegi elnökéhez, aki többek között az emberi jogokról alkotott felfogásával nem aratott osztatlan sikert. A szám szövege arra is példa, hogy a TLI-es srácok milyen frappánsan tudnak iszonyú éles váltásokat megvalósítani akár két sor között („You can deny the Holocaust all you want // But you can’t deny that there’s something between us”). A fiúk felfogásával egyébként valamelyest hasonlóságot mutat Jon LaJoie, a YouTube-on befutott komikus-dalszerző gondolkodásmódja, amiről remekül árulkodik például a Fuck Everything című csodálatos száma, amely külön elemzést is megérdemelne.
Anélkül, hogy végigmennénk a TLI teljes munkásságán, megéri kiemelni néhány tanításukat, amelyekért mindenképpen hála illeti őket. YOLO című videójuk például azt hirdeti, hogy mivel az életünk megismételhetetlen és egész egyszerűen túl értékes, akkor járunk a legjobban, ha mindentől biztonságos távolságot tartunk („You know that we are still young // So don’t be dumb // Don’t trust anyone // ’Cause you only live once”); a Threw It On the Ground eltökélten méltatja az egyéni integritást, és a Rendszer elleni küzdelmet tiszteletre méltó cselekvésként jeleníti meg, a naiv idealizmus reklámozása helyett azonban világossá teszi a keserű igazságot („You can’t trust the System, man”); a Lady Gagával közösen forgatott 3-Way pedig fontos szexuálfilozófiai belátással ajándékoz meg bennünket („It’s not gay when it’s in a three-way”).
Még a fentebb kiragadott példák is láthatóvá teszik, hogy érdemes figyelemmel kísérni a csapat karrierjét. A The Lonely Island legtöbb száma egyszerre működik popslágerként és annak paródiájaként, arról nem is beszélve, hogy a dalok nyilván mindenféle bölcsészkedés nélkül is tökéletesen élvezhetők.
Partnereink
Szólj hozzá!