Régi álmok – Nebraska

Huber Zoltán

2014/03/31

Az idős emberek utazásai az utóbbi időben különösen népszerűek a vásznakon. A Last Vegas veterán csapata kései legénybúcsút tart, a Rossz nagyapó és a Nebraska idős hősei az amerikai vidék szívében autókáznak. Míg a Jackass harsány attrakciói a mainstream komédia egyik szélsőértékét képviselik, Alexander Payne borongós humora a másikat fémjelzi. A félfüggetlen rendező tovább tökéletesíti ünnepelt alkotói módszerét, az ismerős műfaji motívumokból és markáns szerzői kézjegyekből egy tragikus felhangokkal teli, ám kimondottan szívet melengető filmet farag. A képzeletbeli pénznyereményért felkerekedő konok öregúr kalandja a road movie, a családi vígjáték és a melodráma megoldásaiból építkezik, a hősök dilemmái és a mögöttük kirajzolódó tabló Payne látásmódját idézik. Az Utódok kimondottan Hollywood- és Oscar-konform darabja után a rendező szerencsésen visszatalált a Kerülőutak szimpatikusabb, szárazabb humorához és a Schmidt történetének egy jóval letisztultabb, átgondoltabb párdarabját készítette el.

Bár a forgatókönyvet ezúttal nem Payne jegyzi, a Nebraska hibátlanul illeszkedik az életműbe. Hétköznapi emberek aprónak látszó, mégis komoly problémái tárulnak fel előttünk, az élethelyzeteken keresztül a gazdasági válságból gyógyuló Amerika képe rajzolódik ki. A kisközösségek és általánosabb társadalmi tendenciák egyidejű vizsgálata mindig is jellemző volt Payne munkáira. Az egyértelmű politikai áthallások a Gimiboszi után némileg háttérbe szorultak és inkább a perifériális amerikai helyszínek kiválasztásában, az alulnézet használatában éltek tovább. Ahogyan azt már a címe is jelzi, a Nebraska átfogóbb látleletet vázol, a hősök sorsa a szimbolikus vidék jelenét tükrözi.

A Közép-Nyugat az “igazi” amerikai táj, ahová alig két évszázada még a földi paradicsomot keresve érkeztek a telepesek. Csökönyös hősünk hasonló vágyakat kerget, a szomszéd államban heverő mesés gazdagság a nyugati honfoglalás ígérete, de ahogyan a telepes-mítosz, az ő milliós nyereménye is délibáb csupán. Payne kifejezetten együttérző a recesszió sújtotta vidék, az itt élők helyzetével kapcsolatban. Az idős férfi utazása látszólag a pénz megszerzéséről szól, ám a megtett mérföldek valójában a számvetés, a szembenézés és a megbocsátás ígéretét hordozzák. A családi kapcsolatok kuszasága, a múlt súlyos terhei különös ellentétben állnak a szereplők már-már banális vágyaival. A hangzatos célokkal és vaskos jelszavakkal hirdetett amerikai álom árnyékában a boldogság lehetősége tulajdonképp karnyújtásnyira van tőlük. Útjuk során hőseink megállnak a Rushmore-hegynél, de az idős férfit nem érdekli a legnagyobb nemzeti emlékmű. Egyszerűen félbehagyták – mondja és mennek is tovább.

A Nebraska nagy bravúrja, hogy a különböző rétegek és hangnemek megbonthatatlan egységet alkotnak. A gyönyörű fekete-fehér képekkel, pontos figurákkal és ügyesen megvillantott háttértörténetekkel megrajzolt táj szervesen beépül a hősök jellemébe. A családi tragédiák árnyéka, a régi farmok nosztalgiája az alkoholizmussal és unalommal egészül ki, az irónia és a tragédia, a humor és a dráma elválaszthatatlan. Korábbi munkáival ellentétben a rendező közelebb lép a figurákhoz, az objektív, elfogulatlan megfigyelés helyett szimpátiával közelít hozzájuk és kerüli a moralizálást. Az itt élők nem jók vagy rosszak, csak a maguk módján próbálnak boldogulni.

Az önmagukkal való szembenézés és a családi kötelékek fontossága mellett az egyszerű álmaik hordozzák az újrakezdés lehetőségét. Hősünk vágyképe abszurd, de a hajthatatlansága miatt a nagy ábránd szinte valósággá válik. A nem létező vagyon bizarr módon segít rendezni a dolgait és ha nem is lesz milliomos, a tulajdonképpeni célját végül eléri. Az alkotók szerencsére nyitva hagyják azt a kérdést, hogy mennyire zavart valójában ez a különc figura. Az igazában biztos, végtelenül makacs öregember sokszor instabilnak tűnik, a kulcspillanatokban mégis mintha tökéletesen tisztában lenne a körülötte zajló eseményekkel.

June Squibb tökéletesen megformált szabadszájú anyafigurája nem véletlenül zsörtölődik folyamatosan, a férje talán tényleg szándékosan fütyül a világra. Bruce Dern finom eszközökkel dolgozik, egyszerre visszataszító és szeretetre méltó: hősünk (tudatosan vagy ösztönösen) viccet csinál a drámából és folyamatosan figyelmen kívül hagyja a külvilág véleményét. Kitart az igaza mellett és a lesajnált hajthatatlanságával paradox módon példát mutat a környezetének. A Nebraska a vidéki Amerika viszonyaitól függetlenül is érvényes, univerzális megváltástörténetté emelkedik. Hiába egyszerű és ismerős a mese, a film optimizmusa célba talál.

Címkék: ajánló, road movie