LÁNCREAKCIÓ

Alaposan megfigyeltétek az Interstellar könyvespolcát?

Mega Sára

2014/11/20

Nem meglepő hogy Christopher Nolan nem véletlenszerűen válogatta a könyveket az Interstellar híres könyvespolcára. De emiatt azért ne nézzétek újra a filmet, mi kigyűjtöttük nektek a fontosabbakat!

Iain Banks: A darázsgyár (The Wasp Factory)

Iain Banks skót író első könyve, a nagy és ellentmondásos kritikai visszhangot kiváltó A darázsgyár egy egyesszám első személyű elbeszélés. Az apjával elszigetelten élő 16 éves Frank emlékszik vissza gyermekkorára, száraz tényszerűséggel elevenítve fel a tíz éves kora előtt elkövetett három gyerekgyilkosságot és számtalan állatkínzás. A fiú életét sámánista rituálék sora kíséri, a címbéli darázsgyár például egy óra számlapjából (!!) készített kínzóeszköz, amelynek minden órájához Frank különböző kínhalálokat társított. A tőrbe csalt darazsak a csapdába kerülve maguk választották ki saját halálnemüket (pl. a Frank vizeletébe fulladást).

T. S. Elliot: Válogatott versek

„Jelen idő és múlt idő
A jövő időben talán jelen van,
S a jövő idő ott a múlt időben.
Ha minden idő örökké jelen,
Úgy minden idő helyrehozhatatlan.”

„Ó éj ó éj. Mind eltűnnek az éjben,
Az üres csillagközi térben, az űrbeli űrben,” (Vas István fordítása)

Stephen King: Végítélet (The Stand)

King poszt-apokaliptikus fantasy regényében az emberiség nagy része kipusztul egy halálos vírus következtében. A megmaradt emberek két csoportra oszlanak, az egyik társaság a 108 éves Abigail anyát tartja mesterének, a másik a „sötét embert” követi a bűn városába, Las Vegasba.

Thomas Pynchon: Súlyszivárvány (Gravity’s Rainbow)

A Súlyszivárvány, az amerikai posztmodern regényírás egyik legnagyobb hatású alakjának, Thomas Pynchonnak az egyik legismertebb műve. Enciklopédikus jellegű összeesküvés elmélet, végtelen mennyiségű információval és kulturális utalással 800 oldalon keresztül. Persze hogy a 10 éves Murphy könyvespolcán ott a helye, pláne, hogy a cím rímel a film gravitációs anomáliájára.

Jane Austen: Emma

Faék egyszerűségű szappanopera a György-korabeli Angliából. De mi köze ennek az Interstellarhoz? Lehet, hogy ez egy szimpla főhajtás az egyik producer, Emma Thomas előtt?

Madeleine L’Engle: Időcsavar (A Wrinkle in Time)

Fantasy elemekkel tarkított, kislány főszereplős sci-fi a 60-as évekből. A családja tudja, hogy a 14 éves Meg Murry, iskolai rossz magaviselete ellenére, még sokra viszi. Meg tudós apja a kormány megbízásából dolgozott a titkos tesseract-projekten (tudjátok, a könyvespolc mögötti hiperkocka az Interstellarban), mikor két évvel ezelőtt eltűnt. A lány különös kísérőkkel indul bolygóközi útjára, hogy megtalálja elveszett apját. A küldetés sikerének titka Meg tér-idő kontinuumot átívelő szeretete.

Tesseract az Interstellarban

Tesseract az Interstellarban

Jorge Luis Borges: Labyrinths (angol nyelven megjelent esszé és novelláskötet)

A kötet tartalmazza Borges leghíresebb novelláit, többek között a Bábeli könyvtárat (La biblioteca de Babel). A novella egy olyan elképzelt univerzum leírása, mely hatszögletű szobák végtelen rendszeréből áll, és a szobák négy falát könyvespolcok borítják. A polcok teli vannak azonos formátumú, 410 oldalas könyvekkel, melyek között megtalálható a 25 ortográfiai jel (22 betű + vessző, szóköz, pont) minden lehetséges kombinációja. „És mivel mindegyik itt található könyv mindegyik másiktól különbözik, kiszámítható, hogy a filozófus Quine kifejezésével élve valóban „hipercsillagászati számosságú” különböző példány kell, hogy legyen belőlük: mintegy 100 az 1 milliomodikon, és ha valaki elég ideig keresni, akkor meg fogja találni például a saját életrajzát is minden létező és nem létező nyelven, illetve ezeknek minden lehetséges hamisítást, ferdítést, félreértést, elírást és hazugságot tartalmazó verzióját is.” [1]

L.P. Hartley: Szerelmi postás (The Go-Beetween)

Idős férfi nosztalgiázik a 13 éves korabeli naplóját olvasgatva. Híres kezdőmondat: „Idegen ország a múlt: ott mindent másképpen csinálnak.”

Edwin Abbott Abott: Síkföld (Flatland: A Romance of Many Dimensions)

Sci-fi szatíra 1884-ből. A regény a viktoriánus korabeli Anglia társadalmi berendezkedésének szatirikus kritikája, mely egy fiktív, két-dimenziós világban játszódik, Síkföldön. A narrátor, aki magát egy négyzetnek nevezi, bemutatja Síkföld világát, ahol a nők egyszerű egyenesek, a férfiak különböző sokszögek. A négyzet elbeszélő megtapasztalja a három dimenziós világot, és elgondolkodik a további dimenziók elméleti lehetőségén (ne felejtsétek, 1884-et írunk!).

[1] BORGES VILÁGAI – Galántai Zoltán esszéje

via

 

Címkék: , ,



17 hozzászólás.

  1. Valójában Nolan ebben (is) tévedett. Elég csak megnézni, hogy milyen mértékben tűntek el az amerikai filmek lakásbelsőiből a könyvespolcok. A hetvenes években még egy sima Columbo sorozatban is lehetett látni élő, tehát nem sorban vett, kamu könyvekből álló polcokat, mára azonban már talán Woody Allennél se, pedig ha valaki, akkor ő ebből a szempontból őskövület. Az amerikai háztartások 90%-ában egyáltalán nincs könyv, a Biblián és esetleg néhány szakácskönyvön kívül. Erre meg jön itt ezzel a könyvespolcos parasztvakítással (is)… Az átlag néző ebből annyit lát, hogy hóbazz, kurva sok könyv. Ezt nyilván érezte is, ezért baszta tele filmjét könnyező McConaugheyval, meg féregjáratos tűzijátékkal, hogy kapjon valamit a nép a pénzéért…

  2. Mt Polczer szerint:

    Teljesen érthető, ha az amerikai háztartások 90%-ában nincs könyv, akkor itt sem szabadna lennie. Bámulatos okfejtés :D Bár a Gravity’s Rainbow elképesztő összetettsége révén egy meglett művelt olvasónak is kimondottan nagy kihívás, nemhogy egy 10 éves kislánynak :))

  3. Harry Haller via Facebook szerint:

    nem így a jó bajor, auteuil-jel, és örökre a hippokampuszba ékelődött impresszív polcrendszerrel a cachéból

  4. Tök jó cikk, de lefaékezni az Emmát elég nagy szűklátókörűségre vall. Olvastátok, vagy csak a belőle készült filmekből tájékozódtatok?

  5. A filmet nem láttam, de a könyvnek nem vagyok nagy rajongója.

  6. Tamás Szabó via Facebook szerint:

    ez mondjuk messze nem az összes könyv ami felvillan a filmben ;)

  7. ati szerint:

    „Mi kigyűjtöttük nektek”, mi? Mintha a filmben tényleg felismerhető lett volna az összes említett könyv, és nem a rendező meséli el a Wired decemberi számában. A cikk legalján valahol elrejteni a forrást egy alig látható viában, ráadásul napokkal azok után, hogy egy másik magyar nyelvű oldal is foglalkozott a témával – NEM MENŐ.

Szólj hozzá!

[spoiler title="Nézz bele!" open="0" style="1"] Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona [/spoiler]

TRAILERPARK

OFF SCREEN

LISTA

HÍREK

OFF SCREEN

PRIZMATUBE

HÍREK

LISTA

HÍREK

AJÁNLÓ

POSZTERFOLIO

ESSZÉ

ESSZÉ

ESSZÉ

KRITIKAI KÖRPANORÁMA

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu