the prestige

ESSZÉ

A bűvész-művész produkciója (A tökéletes trükk regény- és filmváltozata) 2.

Roboz Gábor

2010/08/18

„Jól figyelnek?” – a film összefont elbeszélései és önreflexivitása
A film nyitómondatát követő párhuzamos montázsban azt látjuk, amint az idős Cutter (Michael Caine) a bűvésztrükkök három felvonásáról tart illusztrált előadást a befogadót képviselő kislánynak, Borden (Christian Bale) pedig belopózik Angier (Hugh Jackman) előadásának díszletei mögé, majd végignézi a férfi fulladásos halálát. Nolan filmje a rendező több munkájában (a Memento, az Eredet és kisebbrészt a Following esetében) is alkalmazott elbeszélői fogással indít: egy előre hozott jelenettel felvázol a néző számára egy narratív szituációt, amit a néző képes ugyan értelmezni valahogyan, de messze nem úgy, ahogy a teljes történet ismeretében. A szóban forgó jelenet a cselekmény során szerzett információk révén később teljesen átíródik: megtudjuk, hogy az itt látott Angier valójában „másolat”; hogy Borden valójában nem is vétkes a férfi halálát illetően; és hogy a fulladozó férfi tulajdonképpen Angier előadásának szükséges velejárója. Az Eredet előre hozott jelenetével Nolan a tengerpartra és a japán férfi villájába érkezés helyzetét vázolja fel, a Following nyitószekvenciái közé vágott képeket (amik más fizimiskával, fulladozva és sebesült arccal jelenítik meg a főhőst) pedig a néző ezen a ponton nem tudja elhelyezni a cselekmény kronológiájában. Ezen filmek felütésénél nincs lehetőségünk határozott feltételezéseket kialakítani a jelenetben látható viszonyokról, inkább csak az információk hiányát érezzük, A tökéletes trükk erőszakos nyitása azonban sokkal erőteljesebb hipotézis-alkotásra késztet (Borden feltehetően felelős Angier haláláért). A Memento ebből a szempontból hasonló eset, ennek a filmnek a nyitószekvenciájában ugyanis azt látjuk, hogy egy férfi fejbe lő egy másik embert, és a film inverz elbeszélése a későbbiek során egyszerre világítja meg a szituációt kiváltó okokat és a figurák közötti viszonyokat (és bizonytalanít el azokat illetően).

A rendező ezt követően hozzákezd a cselekmény jelen idejében zajló események bemutatásához. Hamar világos lesz, hogy Nolan és a forgatókönyv társírójaként feltüntetett fivére megszabadult a regény keretét biztosító, a huszadik században játszódó történetszáltól, így Andrew Westley és Kate Angier figurájától is. A film saját cselekményének jelen idejét ehelyett a könyvből teljesen hiányzó eseménysorral határozza meg: a Nolan által használt bűnügyi filmes keretben azt látjuk, hogy Borden az Angier feltételezett meggyilkolása okán indult bírósági tárgyalás ideje alatt a rácsok mögött vesztegel. Ez a szituáció teszi lehetővé a rendező számára az általa annyira kedvelt flashback-szerkezet alkalmazását, Borden ugyanis a cellájában ülve kinyitja Angier naplóját, és kezdetét veszi Angier elbeszélése.

Nolan már a film felvezető szakaszában hozzákezd az egyes elbeszélői síkok közötti váltogatáshoz. Az éppen csak elinduló Angier-elbeszélésben Angier olvasni kezdi Borden naplóját, és az így kibomló jelenetsor a két bűvész ismeretségének kezdetére visz minket (a később halálos ellenségekké váló férfiak, a regénnyel szemben, egy másodrendű bűvész inasaiként, „egy csapatban” kezdtek). A jelenetsor végén azonban Nolan ravaszul és észrevétlenül átvált Angier flashbackjére, amelyben a férfi a felesége előtt próbálja reprodukálni az este folyamán látott kínai bűvész trükkjét. A rendező ezután a flashback és az Angier-napló szintjéről is feljebb emelkedik, egészen a cselekmény jelen idejébe, hogy – ismét csak zökkenőmentesen – ezúttal Borden flashbackjével folytassa, ami a férfi leendő feleségével való megismerkedéséről tájékoztatja a nézőt.

Nolan tehát alig fél óra alatt egy négy szintű elbeszélést hoz létre. Egyrészt bemutatja a jelen síkján zajló eseményeket (Borden olvassa az Angier-naplót a cellában, és időnként látogatói érkeznek, stb.), másrészt megjeleníti az Angier-naplóban leírtakat (Angier olvassa a Borden-naplót, és meglátogatja Teslát, hogy a segítségét kérje, stb.), harmadrészt ábrázolja a Borden-naplóba lejegyzett eseményeket (Angier feleségének halála után Borden megismerkedik a feleségével, aki hamarosan teherbe esik, stb.), negyedrészt bemutatja az Angier feleségének halálát követő időszakot Angier szemszögéből (ezek időben a harmadik szál eseményeivel párhuzamosan játszódnak). A jelen mellett tehát eleinte a közelebbi múlt és a valamivel távolabbi múlt eseményeit látjuk, ez utóbbit két nézőpontból. Nolan úgy ágyazza egymásba az elbeszéléseket, hogy nem szükséges minden egyes alkalommal megjelenítenie az adott elbeszélői szituációt: hiába ugrál ide-oda a cselekmény kronológiájában és a narrátorok között, tökéletesen átlátható szerkezetet alkot.[1] Az Eredetben egyébként szintén négy rétegű elbeszélést használ (helyesebben, a film fináléjának egy szakaszában öt rétegről beszélhetünk, a „valóságban” zajló repülőút szintje azonban narratív értelemben eseménytelen), csakhogy ebben a filmben az újabb és újabb szinteket nem fél óra alatt hozza létre, hanem lassan és fokozatosan építi ki ezeket, ráadásul itt az időviszonyok is teljesen máshogy alakulnak.

A cselekmény előrehaladtával természetesen egyre közelebb kerülünk a jelenhez, így körülbelül a film felénél a negyedik szál időben beéri a másodikat (Angier élete a felesége halála után eljut arra a pontra, amikor megszerzi és olvasni kezdi a Borden-naplót, majd meglátogatja Teslát), és innentől ez fejlődik tovább. A narratíva egyik kulcsfontosságú pontján azonban Borden, a naplója végén, a szövegen keresztül megszólítja Angiert (mert tudatosan juttatta a férfihez a kötetet, hogy ebben a formában is provokálja), és bár a férfi dühödten becsapja a naplót, ezzel nincs vége a Borden-napló eseményeit ábrázoló szálnak. Hiába nem látjuk a továbbiakban, hogy Angier olvasná a kötetet, a film továbbra is ábrázolja Borden életének eseményeit, amikről csak ő tudhat. Nolan azért hajthatja végre ezt a kis „csúsztatást”, mert eddigre létrehozott egy olyan stabil elbeszélői szerkezetet, amiben teljesen világosak az egyes szintek közötti időbeli és ok-okozati viszonyok.[2]

Újabb, az imént említetthez hasonló fordulópontot jelent az a pillanat, amikor Angier, a naplója végén, a szövegen keresztül megszólítja Bordent (ő is tudatosan juttatta a másikhoz a kötetet, sőt, még azt is eltervezte, hogy ezt a férfi a cellájában ülve fogja olvasni, miközben a kivégzésére vár). A film ezután a három szál (a jelen és a két perspektívából ábrázolt közelmúlt) váltogatásával jut el ahhoz a jelenethez, amit Nolan a film elejére is beemelt, ezután pedig már csak a jelen eseménysora fejlődik tovább.
Így jutunk el a fináléhoz, amelyben Borden akasztása után az ikertestvére találkozik Angierrel. A villanásnyi (főként Borden emlékeit megmutató) flashbackek után Nolan még a felütés azon jelenetéhez is visszatér, amelyben a kislánynak (vagyis Borden lányának) magyarázó Cuttert láttuk, a jelenetet azonban most a második Borden érkezése zárja le. És bár a domboldalon heverő egyforma kalapokat mutató képsort a film nyitásánál Borden narrálta („Jól figyelnek?”), ezt a sokkoló (az élettelen Angier-másolatokat mutató) záróképekkel kiegészített szekvenciát most Cutter hangalámondása kíséri („Nem a valóságot akarják… hanem az illúziót.”).

A tökéletes trükk szerkezetét tekintve látványosan különbözik az alapregénytől. Bár a terjedelmet illetően a film is Angier perspektíváját részesíti előnyben (hiszen titokban kell tartania a Borden ikertestvérére vonatkozó, a végső csavart lehetővé tevő információt), az egyes elbeszélői szintek elrendezésére vonatkozóan teljesen más stratégiát követ. Míg Priest egymás után helyezi el az elbeszéléseket, és az Angier-napló visszamenőleg árnyal és átértelmez bizonyos korábbi eseményeket, illetve megválaszolja az időközben felmerült kérdéseket, Nolan összesodorja az egyes szálakat, és az időben előre-hátra ugrálva meséli el a történetet. Ezzel a szerkesztésmóddal sűríteni tudja a cselekményt, és egymással párhuzamosan képes fejleszteni a könyvben egymást követő bűvész-elbeszéléseket (ráadásul a két „naplóból való kiszólás”-jelenettel közvetlen kapcsolatot is teremt az egyes szintek között). Nolan sajátos szélhámosfilmje radikálisan átformálja és továbbgondolja Priest amúgy is komplex elbeszélői szerkezetét, ezáltal pedig a hollywoodi viszonylatban szokatlanul összetett struktúrát hoz létre.

A film azonban a szerkezet mellett a tartalmat illetően is fontos eltéréseket mutat a könyvtől. Nolan több jelenettel és ötlettel is gazdagítja a történetet: többek között a teljes jelen-szállal, az Angier feleségének akaratlan megölését bemutató jelenettel és a Borden-napló titkosírásával. Emellett kihagyja az alapmű számos apróbb jelenetét (kivált a rendkívül részletező Angier-napló esetében) és több mellékszereplőjét (például az Angier életében többször is felbukkanó, fontos szerephez jutó újságírót), ugyanakkor nagyobb hangsúlyt fektet a Cutter-figurára és Borden feleségének (illetve kapcsolatuknak) bemutatására. A film ráadásul a Nolan-életműbe szépen illeszkedő „megszállott hős”-karakterek[3] regényből való átvétele mellett „a szeretett nő (ön)gyilkosság általi halála” körülírással jellemezhető szerzői motívummal (lásd még a Mementót, A sötét lovagot és az Eredetet) ki is egészíti a történetet.

Nolan a fentiek mellett valamelyest két bűvészfiguráját is átformálja (akiken mellesleg remekül érvényesítheti az egész életművét meghatározó öltönyfetisizmusát). A film Bordenje Angier feleségének haláláért felelős[4] (a könyvben egy dulakodásnál véletlenül a padlóra löki Angier feleségét, aki ezáltal elvetél), és bár a regény hangsúlyosan patologikus esetnek állítja be (a férfi az életét uraló szerepjáték miatt kóros identitásválságban szenved), a karakter ezen vonását a film kevéssé hangsúlyozza. A film Angierje felesége halálával a könyvhöz hasonlóan erős motivációt kap a bosszúállásra (ott ugyanezt az elvetélés biztosítja), ám a regényben a férfi sokáig boldogan él a feleségével (csak saját hűtlensége miatt szakad meg hosszú időre a kapcsolatuk), és jóval inkább pénzéhes (hamisítatlan kóklerként még spiritiszta szeánszoknak beállított bűvésztrükköket is végrehajt a keresetszerzés érdekében). Angier karakterét illetően ugyanakkor lényeges különbség, hogy a film amorális figuráként rajzolja meg (közvetetten ő okozza az egyik Borden halálát),[5] a regény viszont – attól eltekintve, hogy a bűvész ott pénzsokszorosításra is felhasználja a Tesla-találmányt – morális lénynek állítja be, akinek lenne ugyan lehetősége megölni Bordent, ám nem teszi meg ezt.

Ugyanakkor a bűvészek karakterén keresztül a regény és a film egyaránt kétfajta alkotói alkatot határoz meg. Borden az igazi művész, aki nem csak kreatívan végzi a dolgát, hanem hajlandó alárendelni az életét a művészetének, Angier pedig a mesterember, aki fantáziájának szinte teljes hiányát a technikával, illetve a pénzzel pótolja. Nolan mindezt a finálé találkozás-jelenetében ki is mondatja a szereplőivel, azonban az Angier szájába adott egyik mondattal végső soron szerethetőbb figuraként rajzolja meg az iparos-bűvészt. A férfi ugyanis, közvetlenül a halála előtt, őszintének ható elragadtatással beszél arról az örömről, amit az illúziókra éhes nézők elkápráztatásakor érez.

A film és a regény közötti legfontosabb különbség a történet kifuttatásában érhető etten. A könyv Angierje a Tesla-találmány használatánál kikerüli azt a film által felvetett morális kérdést, ami a teleportálás során létrehozott „másolat” megölésével jár, Priestnél ugyanis a szerkezet beüzemelése után a hátrahagyott tárgy vagy élőlény automatikusan élettelen marad. [6] A regény azonban a találmány kapcsán sokkal tovább megy a filmnél, ugyanis Borden akaratlan közbelépésének (egy kar idő előtti meghúzásának) köszönhetően az egyik teleportálás megszakad, és Angier úgy kettőződik meg, hogy az „eredeti” és a „másolat” egyaránt életben marad. Az előbbi rohamos fizikai és mentális leépülésnek indul, míg az utóbbi amolyan féllény lesz: nappali fényben aránylag jól látható, egyébként áttetsző és mentálisan ép alak, aki bujkálni kénytelen a közösség elől (amikor pedig találkozik önmagával, azt állítja, hogy teljesen egyek).

Ennek az irracionális (illetve sci-fi-) fordulatnak köszönhető, hogy Priest elbeszélője, aki a korábbi, testét szétszedő és újjáépítő teleportálásokat is halálpillanatokként élte meg, végignézheti saját halálát (az „eredeti” Angier ugyanis teljesen leépül), hogy aztán fantomfiguraként éljen tovább.[7] A szellemalak végső elkeseredésében Angier holttestébe teleportálja magát, annak reményében, hogy így megvalósíthatja a halál utáni életet. Az elbeszélés ezen a ponton megszakad, azonban a regényt záró Westley-narráció egyértelművé teszi, hogy a végső teleportálás során létrejött alak a huszadik század végét is megélte (feltételezhetően változatlan életkorral), a kúria melletti kriptában bujkáló Angiernek tehát a kirekesztettség árán sikerült megvalósítania a vágyott öröklétet.

Nolan elhagyja a regény ezen fordulatait,[8] és teljesen másra koncentrál. A film ugyanis felerősíti a könyv azon törekvését, amely az elbeszélés és a bűvésztrükk között kíván metaforikus kapcsolatot teremteni.[9] A rendező számára több sajátosság is kiváló lehetőséget biztosít erre, a bűvész- és a mozielőadás befogadói helyzetének hasonlóságától kezdve az adaptált történet cselekményidejének a mozi születésével való egybeesésén át a mozgókép illuzórikus természetéig. Nolan ráadásul a provokatív nyitómondattal („Jól figyelnek?”) és a deklaratív zárómondattal („Nem a valóságot akarják… hanem az illúziót.”) egyfelől pimaszul felhívja a néző figyelmét éberségének szükségességére, másfelől egyértelműen utal saját hatalmi pozíciójára.

Míg tehát Priest a természet törvényeivel játszadozó ember ismerős kálváriájának bemutatására futtatja ki az elbeszélését, Nolant elsősorban a történetben meglátott központi metafora kibontása izgatja – az eltérő alkotói törekvések közös vonását az igazán nagy bűvészeket és művészeket jellemző kivételes előadói tehetség biztosítja.

Footnotes    (↵ returns to text)
  1. Ebben a szerkezetben még az a megoldás sem zavaró, hogy Nolan a viszálykodás kiindulópontjául szolgáló jelenetet (ahol meghal Angier felesége) Cutter flashbackjeként állítja be.
  2. A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a film ezen részében, egy egészen rövid szakasz erejéig, Nolan még egy szintet ágyaz a cselekménybe, az Angiernek szóló Tesla-levélben leírtakat ugyanis képekben és Tesla hangalámondásával is megjeleníti.
  3. Bár más-más okokból kifolyólag, de Priest egyik elbeszélője sem élhet teljes életet, és ugyanez mondható el Nolan több filmjének főhőséről (a szóban forgó adaptáción kívül a Memento, a két Batman-film és az Eredet főszereplőjéről).
  4. Az akaratlanul elkövetett gyilkosság motívuma az Eredetből is ismerős lehet.
  5. A filmbeli Angier ráadásul a teleportálások alkalmával megöli a „másolatait”, ez pedig azt a feloldhatatlannak tűnő morális problémát veti fel, hogy morális értelemben bűnösnek minősül-e valaki a saját „másolatának” (klónjának?) megöléséért.
  6. A regény szóhasználatát annyiban a film is átveszi, hogy a bűvésztrükk harmadik állomása során „létrejött” tárgyat vagy személyt (netán egy nyulat), ami korábban „nem létezett” a színpadon, „prestige”-nek nevezi (ez a magyar feliratban a „jutalom”). A regényben „a káprázat tárgyának” fordított szó azonban az Angier transzportálásai során létrejött Angier-másolatokat is jelöli, így a történet végét narráló féllényt is, aki mindkét önmagára ezzel a kifejezéssel hivatkozik. Sőt, két alkalommal, megelőzve az elemzőt, doppelgängernek nevezi a másik énjét.
  7. Ez a csavar Priest számára egy egészen egyedülálló elbeszélői fogásra is lehetőséget nyújt. Az „eredeti” Angier halála után a „másolat” veszi át a narrációt, sőt, állítása szerint már a korábbi néhány naplóbejegyzést is ő írta – Priest tehát úgy változtatja meg pár oldalon belül az elbeszélői ént, hogy paradox módon nem változtatja meg azt. A „másolat” ezután Frankenstein szörnyéhez hasonlóan külön fejezetekben számol be rövid életéről.
  8. Ezzel együtt Nolan a fináléban nyugtalanító mondatot ad Angier szájába. Amikor Borden lekicsinyli a másik bűvész munkásságát, mondván, abból hiányzik az áldozathozatal, Angier a következőképpen reagál: „Minden este szükségem volt bátorságra, mert minden egyes alkalommal úgy másztam bele abba a szerkezetbe, hogy nem tudtam, a vízzel teli dobozba kerülök-e vagy engem ünnepelnek-e majd a nézők.” Ez a megjegyzés problematikussá teszi a film által bemutatott teleportálási folyamat és az identitás viszonyát. Míg ugyanis a regény a félresikerült mutatvány során kettéhasadt Angier figuráin keresztül azzal az ötlettel játszik el, hogy egy identitás megosztható két test között (a „másolat” és az „eredeti” Angier találkozásakor legalábbis kettejük azonossága mellett érvel), a film épp az ellenkező megoldást adja a problémára. Azt azonban nem magyarázza meg, hogy ha a test megkétszereződése magával vonja az identitás megkétszereződését, egész pontosan „ki” is lesz a másolat, továbbá azt sem taglalja, hogy mitől függ, hogy az eredeti Angier a vízzel teli dobozba kerül-e vagy a színház egy jól látható pontjára. Ezt a narratív talányt feltehetően a sokkoló záró képsor hivatott leplezni, ami a teleportálások során létrejött, vízzel teli dobozban lebegő másolatokat mutatja.
  9. Erre példa a regény azon része, amelyben Borden megszakítja a naplóírást, hogy közel két oldalon keresztül (pp. 46-47.) értekezzen keze fontosságáról és sajátosságairól, a reflexióból pedig nem nehéz kihámozni, hogy itt nem csak a bűvész, hanem az író kezének már-már mágikus jelentőségéről van szó. Az általános értelemben vett regényíró „láthatatlanságára” utal egyébként az a jelenet, ahol a dublőrt használó Angier a deszkák alól hallgatja a közönség reakcióját, ezt a szemléletes jelenetet pedig, nem meglepő módon, Nolan is átveszi.

Címke: , , , ,

Nézz bele!
atokeletestrukk04

ESSZÉ

harry-potter-and-the-deathly-hallows-part-2-dvd-release-date

KRITIKA

never-let-me-go-movie-poster-11

KRITIKA

interstlead

HÍREK

guardianlead

AJÁNLÓ

hobbit2lead

KRITIKA

unnamed-4

AJÁNLÓ

thor2lead

KRITIKA

enderlead

KRITIKA

Tűzgyűrű

KRITIKA

Tajtékos napok

ESSZÉ

2012legjeilead

LISTA

hobbitlead

KRITIKA

felhoatlaszlead

KRITIKA

Edward_Bella_Breaking_Dawn_2

KRITIKA

primer-original

KRITIKA

191587-road4

KRITIKA

1afathersday3

ESSZÉ

prometheuslead

KRITIKA

chroniclelead

KRITIKA

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu