Gaál István mindig emberi dimenziókban gondolkodó, etikus, kézműves indíttatású művészi ars poeticájának sarokköve és eredetpontja a Hagyomány. Salgótarjánban született, Somoson lakó munkáscsalád sarjaként, majd Pásztóra költözött, az elemit ott végezte el. Korán kapcsolatba került a népi-archaikus kultúra értékeivel, gyerekkori …

Bárhogyan is forgatjuk bolygónk keleti féltekéjének mozgóképes térképét, Dél-Korea filmtermése – mind mennyiségileg, mind minőségileg – mindenképpen kiemelkedő látványt nyújt a felfedezői szem számára. Mióta Park Chan-wook (Oldboy, 2003) beléptette országát a filmes fesztiválok körébe, a mozi kultúrájának …

A western sziklaszilárd műfaja továbbra is fontos táptalaja a kortárs amerikai filmnek. Az erős szimbólumokra, a mitikus hőstípusokra és történetsémákra még mindig számtalan alkotó reflektál – akár közvetett módon, akár úgy, hogy a művet ténylegesen is vadnyugati környezetbe helyezi. A …

„Megölik a betegeket. Az elhagyatottakat. Azokat, akik senkinek nem fognak hiányozni.”  Bő harminc évvel ezelőtt a Wolfen New Yorkban portyázó mitikus farkasfalkája testesítette meg a modern nyugati civilizáció szorongásait, az ordasok képében érkező büntetés a túlzsúfolt metropolison belül érvényesítette a …

Pszichoanalízis és film – ez a két, a 20. század küszöbén hagyott “lelencgyerek” – elvághatatlan szálakon kötődik egymáshoz, amit már az a szimbolikus egybeesés is vastagon aláhúz, hogy a kultúrtörténeti anyakönyvezés szerint életkoruk évre pontosan megegyezik. A Lumiere-fivérek 1895-ben tartották …

Amikor a The Onion amerikai álhírportál szatíráit olvasgatjuk Miranda July kongresszusi kikérdezéséről, magától értetődően adódik, hogy itt ugyebár iróniáról van szó: a képzeletbeli bizottság ugyanis azt szeretné megtudni, hogy tulajdonképpen mivel is foglalkozik ma egy képzőművész, milyen kézzelfogható eredménye van …

Amikor a Las acacias (’Az akáciák’) című argentin film elnyerte a legjobb debütálásnak járó Arany Kamerát a 2011-es cannes-i filmfesztiválon, egy tíz éve alakuló folyamat szálait varrta el, és a kortárs latin-amerikai művészfilm egyik legfontosabb irányzatának törekvéseit összegezte. A latin-amerikai …

„-Mit gondolsz?
-Dehát ez alig valami…
-De ez már zene? [...]
-Nagyon rossz zene.
-De zene?“

A hazai mozikban a vígjáték-kategóriában forgalmazott Grlic-film kapcsán a kelet-német pornótól kezdve a (férfi)melodráma zsánerén keresztül minden az eszükbe juthat kivéve azt, hogy a vásznon látottakra nevetéssel reagáljunk.

A román újhullám atyjaként emlegetett Cristi Puiu ismét megbolygatja a filmnyelvet, s tényszerű narrációjával újabb keserű képeket adományoz a közönségnek: A Lazarescu úr halálában megjelenő kilátástalanság és pesszimizmus csak tovább gyűrűzik az Aurorában, olyan mély lelki megsemmisülésbe sodorva …