szivárványharcosailead

KELETI EXPEDÍCIÓ

#14. Fejhullás meghajlás helyett (Wei Te-sheng: A szivárvány harcosai)

Megyeri Dániel

2012/11/09

A tajvani filmipar mai napig legdrágább produkciója látványos háborús eposz, mely az ország egyik legvéresebb időszakába kalauzolja a nézőjét.

Wei 2000 óta próbálta tető alá hozni az 1930-as wushei incidenst tematizáló filmjét, de sem a tetemes büdzsét nem tudta előteremteni, sem a döntéshozó emberek támogatását nem nyerte el, még annak ellenére sem, hogy forgatókönyvét már az előkészítés fázisában díjjal jutalmazták. 2003-ban ötperces rövidfilm-demonstrációval igyekezett meggyőzni a befektetőket (hasztalan), majd az internetes közösséghez fordult, akik kisebb-nagyobb adományokkal támogatták a hajthatatlan alkotót. A szivárvány harcosai születésében aztán egy másik produkció, a Cape No. 7 (2008) sikere játszott fontos szerepet, amely elkészítésével a kész vízióval bíró művész végre bebizonyíthatta, hogy képes nem csak a tajvani piacon életképes film ledirigálására: a végül 700-750 millió NT$-ra (új tajvani dollár, ami nagyjából 20-25 millió amerikai dollárnak felel meg) duzzadó költségvetésű eposz fogaskerekei hosszú álldogálás után végre beindulhattak.

Wei mindent a hitelesség alá rendelt, több mint 1500 nem hivatásos színészt, köztük bennszülött származású főbb szereplőket és statisztákat szerződtetett, valamint 400 szakembert trombitált össze nem csak Tajvanról, hanem Hongkongból és Japánból is. A folyamatos pénzügyi nehézségek (a 2009-es Morakot Tájfun a földdel tette egyenlővé a díszleteket, ezen túl egy ízben három hónapig nem tudták kifizetni a stábtagokat) és az ebből fakadó sztrájkok ellenére Wei kitartott, és 10 hónapos forgatás után végre befejezhette hosszú ideje érlelt művét. A seediq nép viszontagságait megéneklő opusban az ifjú, majd az idősödő Mona Rudao útját követhetjük, miközben a háttérben törzsi háború, japán megszállás, később pedig a wushei incidenshez vezető bennszülött-lázadás festi vörösre a vásznat. A szivárvány harcosait leginkább Mel Gibson Apocalyptójával lehetne rokonságba hozni, amennyiben mindkét film hűen próbálja ábrázolni a törzsi életet (lásd a nem hivatásos színészek szerződtetését), annak minden antropológiai finomságával és kendőzetlen ábrázolásmódjával együtt. A játékidő alatt igen magas az egy percre eső, igen szemléletesen ábrázolt lefejezések száma, erőszakos öncélúságról azonban (mint mondjuk épp Gibson esetében) szó sincs, mivel Wei nem csak exploitation-alapanyagot látott a történetben, a seediq nép körében a törzs erejét az általuk birtokolt fejek száma jelképezte, így fontos része ez a kulturális örökségüknek, ahogy az is fontos, hogy nem külföldi direktor „avatkozik bele” egy számára idegen kultúrába.

Az alkotók minden részletre kiterjedő figyelme impresszív – még ha egyes CG-megoldások miatt kissé bumfordi – attrakciókat szül, legyen az a haragoszöld dzsungelben zajló vadászat, vagy éppen a megszállók ellen folytatott, elkeseredett gerillaháború. Az idősb Mona Rudaót alakító Lin Ching-tai karizmatikus szerepformálása alkotja a film morális gerincét (mely szerint a kollaboráció a lassú halállal egyenlő), aki a 300 bátor aboriginal élén küzd rettenthetetlenül a természettel összenőtt kultúrájukat sárba tipró japán haderők ellen. A kreatív és realista csatajelenetek legszebb truvája a seediq-eket körülvevő flórával való szimbiózis, a bennszülöttek harcmodora így nagyon ötletes és emlékezetes mészárlásokat eredményez, de a háború nemcsak az ismeretlen terepen küzdő idegenektől követel áldozatokat. Wei a modern évezredben kihalásra ítélt vadászkultúra felfoghatatlan pusztulását sokáig a retinánkba égő jelenetekkel illusztrálja, lásd a harcosok túléléséért – lévén kevés az élelem – tömeges öngyilkosságot elkövető asszonyok és csecsemők, a kilátástalan harcban a férfiakhoz csatlakozó kisgyerekek, vagy a mezítlábas dzsungellakók mérges gázzal való mészárlásának szívszorító momentumait. Ezek a pillanatok, amikor a messzi kontinensen élő ember is átérezheti egy halálra ítélt kultúra utolsó rúgkapálását, és ugyan nyugatra csak a két és félórás, egybevágott verzió jutott el, a hazai, nagyobb történelmi aprólékosságot igénylő piacra egy 276 perces, két részre bontott változat is készült. Annak ellenére, hogy a híresztelések szerint kissé bőbeszédű és döcögős ritmusú lett a hosszabb vágás, jelen sorok írója szívesen alámerülne még egyszer a tajvani dzsungelben.

YouTube előnézeti kép

Címke: , ,

kigyoloead0

KINO LATINO

éjfélkorlead

ANIMATÉKA

Stoker

KELETI EXPEDÍCIÓ

Tajtékos napok

ESSZÉ

mester_marci_kritika

KRITIKA

holy-motors-image

KRITIKA

Film-Pablo-Larrain_03web

KINO LATINO

1134604 - Zero Dark Thirty

ESSZÉ

Film Review Bellflower

ESSZÉ

amour-981784l

KRITIKA

lawless-2012-img03 (1)

KRITIKA, Prizma ajánlja

MCDSAGI EC008

KOREAI EXPEDÍCIÓ

csaladban marad_649(1)

KRITIKA

cannesaurora718

KRITIKA

tinker

KRITIKA

MM10lead

KRITIKA

TheMillandtheCross(2011)

KRITIKA

1312795317_hesherlead

KRITIKA

drivelead2

KRITIKA

biutiful-still

KINO LATINO