Stoker

KELETI EXPEDÍCIÓ

#17. Olyan hamar kiröpülnek (Park Chan-wook: Stoker)

Megyeri Dániel

2013/06/12

Első amerikai munkájából ugyan hiányzik hazai filmjei vad invenciója, Park míves, éjfekete gyöngyszemmel tiszteleg Hitchcock előtt, s köszön be Hollywoodba.

A Dél-Koreában A-kategóriás alkotóvá izmosodó Park sorban a második abból a három direktorból, akikre a tengerentúlon felfigyeltek, majd bemutatkozási lehetőséghez jutottak az Álomgyárban. Kim Jee-woon (A Bittersweet Life, The Good, the Bad, the Weird, I Saw the Devil) Arnold Schwarzenegger karrierjének defibrillálásában segédkezett az Erőnek erejével elkészítésével, ám az osztrák tölgy mellett csak éppen hogy tisztességes bérrendezőként tudott labdába rúgni, a kissé öreges akciófilm nem hogy miatta, tőle függetlenül sem lett emlékezetes darab. A honi terepen szintén remeklő Bong Joon-ho (A halál jele, A gazdatest, Mother) projektje tűnhet a trió legnagyobb szabású, legambiciózusabb vállalkozásának: a Snowpiercer egy jégkorszak sújtotta, poszt-apokaliptikus világban játszódik majd, ahol az emberiség maradéka egy vonat zsúfolt fedélzetén küzd a túlélésért. Bong, alkotói integritását leginkább őrizendő, maga is részt vett a forgatókönyv írásában – ami egyébként a francia Le Transperceneige című képregényen alapul –, vele szemben Kim és Park is hozott anyagból dolgozott, ám kettejük közül kétségtelenül az utóbbi járt jobban, ami különösen azért meglepő, mert Park még sosem bízta másra az írói feladatokat. (A Stoker Wentworth „Szökés” Miller által papírra vetett szkriptje amúgy a 2010-es Fekete Listán bukkant fel, a listán, mely az adott esztendő legjobb, még megvalósítás előtt álló forgatókönyveit szokta felvonultatni.) És hála a mozi istenének, mindezek ellenére bőven maradt valami hamisíthatatlanul „parkos” a filmben.

Stoker
A több mint nyilvánvaló hitchcocki hommage főszereplője India Stoker, aki egy autóbalesetben elveszti hozzá nagyon közel álló apját, így magára marad a veszteségtől érzelmileg instabillá vált anyjával, Evelynnel, hatalmas, tátongó házukban. A csonka famíliához eztán meg nem határozott időre egy rég nem látott rokon, az enigmatikus Charlie bácsi költözik, de az elsőre megnyerőnek tűnő fiatalember körül India egyre több nyugtalanító jelet fedez fel.

Miként az a rövid szinopszisból is kitűnik, a Stoker egyértelműen A gyanú árnyékában egyenes ági leszármazottja. Még a betolakodó Charlie bácsit is ugyanúgy hívják, itt is hangsúlyos szerephez jut a családi kötelék, illetve Hitchcock filmjeinek motivikus helyszíne, a lépcsősor, a Suspense Mestere azonban igen büszke lehetne Parkra, mivel kivételes rendezői kvalitásainak hála, nem csak a feszültségkeltés, hanem mind forma, mind tematika terén képes volt a szimpla főhajtás felé emelkedni. Már rögtön a játékidő elején, irigylésre méltó könnyedséggel teremt fogcsikorgató, fenyegetően baljós atmoszférát, amit – akárcsak egy lidércesen magas hangot a zongorán – egészen a film végéig kitart, és fokozni is tud. A Stoker család gyásza gótikus kísértettörténetekhez méltó vérfagyasztással megy nyugtalanítóan lassú tempóban az ember idegeire, India (a kitűnő Mia Wasikowska) teljes elidegenedettségéről egy hajmeresztő hangkulisszával megtámogatott tojáspucolás, egy lüktető, visszhangzó metronóm, vagy egy harisnyán felmászó pók (finom metafora) többet mond minden szónál. Később Park ügyes manipulátorként, kamaradrámai közegben, az étkezőasztal mellett kezdi el boncolgatni a múltat, valamint a lány, Evelyn és Charlie betegesen formálódó viszonyát. Alkotótársként egyedül rutinos operatőrét, Chung Chung-hoont „hozta magával” – ő az Oldboy óta van jelen fix pontként a nagyjátékfilmes életműben –, aki éteri kameramunkájával biztosít formai uniformist Park korábbi remekművei és a Stoker között. Felvevőgépe kecses balett-táncosként lebegi be a teret, gyönyörűséges kompozíciói egy-egy szemgolyóban megcsillanó fényforrásból, egy alig-alig megvilágított pincéből, egy véres ceruza szuperközelijéből, vagy egy feszültséggel telt borozgatásból is képesek örvényszerűen magukkal ragadó, hipnotikus látványosságokat kreálni. Magnetikus stílus és tematika (az ambivalensen csábító Charlie bácsi ugye) kéz a kézben járnak, varázslatos megoldások sorjáznak, elég csak felidézni azt a bravúros tranzíciót, amely során egy hajzuhatag közelije egy szélfútta rétbe „folyik át”.

Stoker
A mívesen megmunkált mise en scène eszközein túl Park a főszereplők között formálódó, bizarr szerelmi háromszögön, illetve India sajátos felnőtté válási folyamatán is rajta hagyta a kézjegyét. Nicole Kidman törékenysége, és porcelánfehér, arisztokratikus fizimiskája rég állt ilyen jól egy megformált karakter szolgálatában, a bódulatból bódulatba eső, de a látszathoz görcsösen ragaszkodó özvegy szerepében tündöklő színésznő és a Charlie bácsit vonzóan kegyetlen élvezettel alakító Matthew Goode között forr a levegő, a manipulatív férfi azonban mégis Indiára lesz a legnagyobb hatással. A magának való lány kissé anakronisztikus öltözködése és elfojtott szexualitása viktoriánus korabeli asszonyokat idéz, erőszakos gyilkosságokkal kikövezett coming of age történetét az események tükrében inkább coming of rage-ként aposztrofálnám. Charlie bácsi előbb egy szexuálisan túlfűtött négykezes folyamán tüzeli fel a leányzót, ám az orgazmus előtt, mintegy hangsávon elkövetett coitus interruptusként, abbahagyja a zongorázást; a felajzott India legnagyobb megrökönyödésére. A sötét titkot őrző nagybáty hatására – a Szomjúság két vámpírja között kialakult kapcsolat dinamikáját felidézve – India egyre erőszakosabb tettekre szánja el magát: előbb az őt zaklató bully-t szúrja meg a fallikus tárgyként értelmezhető ceruzával, első önálló csábításának pedig könyörtelen gyilkosság vet véget. Charlie bácsi hathatós asszisztenciájával. És a szerencsétlen fiú kétrét roppanó nyakával be is teljesedik India első, meglehetőst perverz szexuális kalandja. (Az emberölés emlékére a zuhany alatt maszturbáló India a Stoker tán legerősebb momentuma.)

Park a tán kissé túlságosan is tolakodó (az amerikai közönség szájbarágást igényel?) kakukk-analógia segítségével kezdi ki a család szentségét, a családét, melyet borzalmas múltbéli bűnök tépáznak. A filmbéli jelenbe szervesen illeszkedő flashbackek a rendező korábbi opusait (Demilitarizált övezet: JSA, Oldboy, Lady Vengeance: A bosszú asszonya) juttatták eszembe, mielőtt a filmvégi katarzisban végérvényesen bekövetkezett India nővé válása, amit az egész filmen végigvitt cipőmotívum hivatott érzékletesen a tudtunkra adni. Tompa, neki ártani akaró anyját (Kidman rémisztő vallomása) maga mögött hagyja, a felnőtté válásában közreműködő Charlie bácsi pedig csúnya véget ér: a kakukkfészekben csak a legerőszakosabb egyed képes túlélni és onnan kirepülni. Kíváncsian várjuk hát, hogy az ismeretlen terepre tévedt Parkra milyen sors vár, az első megtett lépése mindenesetre lelkes bizakodásra adhat okot. Ismét sikerült műfajok összeboronálásából valami rá jellemzően egyedit alkotnia (jelen esetben a háztáji pszicho-thriller, a családi dráma és a horror határmezsgyéjén tartózkodunk) úgy, hogy számára idegen filmes környezetben sem engedett egy jottányit sem rendezői keménykezűségéből. Egy felesleges snitt, egy felesleges manír sincs. Parádés (második) bemutatkozás ez.

Címke: , ,

kuta

ESSZÉ

The Grandmaster

KELETI EXPEDÍCIÓ

Tajtékos napok

ESSZÉ

la demora berlinale

KINO LATINO

the-master1

PRIZMATUBE

Film-Pablo-Larrain_03web

KINO LATINO

1134604 - Zero Dark Thirty

ESSZÉ

szivárványharcosailead

KELETI EXPEDÍCIÓ

sodrásban

ESSZÉ

191587-road4

KRITIKA

peppermint-candy

KOREAI EXPEDÍCIÓ

culture_co1

KRITIKA

MCDSAGI EC008

KOREAI EXPEDÍCIÓ

TheGreylead

KRITIKA

the-futurelead

ESSZÉ

cannesaurora718

KRITIKA

ramsaykevinlead2

KRITIKA

madwe

ESSZÉ

tarr-lólead

ESSZÉ

nicholslead

ESSZÉ