“Teljes joggal feltételezhetjük, hogy Dexter Mayhew és Emma Morley kettőse olyan ismert párosa lesz az angol irodalomnak, mint mondjuk a Heathcliff–Earnshaw vagy a Darcy–Bennet duó. Nicholls persze semmit sem talál fel, épp csak hús-vér karakterekről mesél el egy mindenki által átélhető történetet üde stílusban, a végeredmény azonban még akkor is szemtelenül elragadó, ha ismerjük a trükköket.”

A gyakorló képzőművész-rajzfilmrendező M Tóth Éva közelmúltban megjelent Aniráma – Animációs mozgóképtörténet című könyvét animáció szakos egyetemi tanítványai számára készített segédanyagnak nevezi, elsősorban a diákok érdeklődésére számot tartó animációtörténeti olvasmányként határozza meg, majd, amikor már érteni véljük szerzőnk célját, betold még egy figyelmeztető félmondatot az előszóba, amellyel igencsak elbizonytalanítja olvasóit: „ez nem az az animációtörténet”.

Örömteli hír, hogy immár az Apertúra folyóirat is beszállt az utóbbi években némiképp megélénkült mozgóképpel és vizuális kultúrával foglalkozó hazai szakkönyvkiadásba. A tervezett sorozatot – melynek további darabjai előreláthatólag A hiány alakzatai Marc Vernet-től, illetve egy irodalmi és vizuális narrációval foglalkozó szöveggyűjtemény –  indító Hitchcock-tanulmánykötet kijelöli az Apertúra könyvek helyét a hazai mozgóképes diskurzusban: a mintegy 250 oldalas, ízléses kiállítású kötetben szereplő fordítások – illetve a szerkesztő Füzi Izabella kissé dekoncentrált  bevezetője – potenciális felsőoktatási segédanyagok, melyek nem csupán a szerző életművében, de a különféle filmelméletekben való elmélyedést is elősegíthetik.

Mert mit is tudunk róluk? Azt biztosan tudjuk, hogy bizonyos befogadói elvárásokkal rendelkezünk a műfaji filmekkel kapcsolatban. Amennyiben horrorfilmet választottunk, sejtjük, hogy meg fogunk ijedni, míg a romantikus komédiától elvárjuk, hogy egy férfi és egy nő egymásra találjon a végén. Azért tudjuk, hogy mi vár ránk, mert a filmkészítés elmúlt száztíz évében  a különböző befogadói csoportok elvárásai motívumrendszereket, a motívumrendszerek pedig elvárásokat generáltak a befogadói csoportokban. Mivel azonban az idők során a műfajok elemei folyton változtak, ráadásul nem is olyan egyértelmű, hogy pontosan mit is jelent a műfaj fogalma, egyáltalán nem könnyű feladat határozottan felismerni és elemezni egy zsánert; mégis a legtöbb aktív filmnézőnek komoly tapasztalata van benne, nem az elmélyülés, hanem az évek során szerzett rutin miatt. Ebben rejlik a Zsánerben című kötet igazi ereje: nem próbál információkat átadni, inkább az olvasó saját ismereteit rendszerezi olyan módon, hogy az használható tudássá váljon, ami komoly pedagógiai előnyt jelent.