A hetvenéves hölgyet is lenyűgözte az új Mad Max

PRIZMA

2015/05/26

Rendhagyó kritika született a sikerfilmről.

A Mad Max – A harag útja azon ritka filmek egyike, amelyeknél az előzetesek nem hazudnak, sőt tulajdonképpen még finoman is fogalmaznak – George Miller rendezésétől szinte mindenki elalélt, de olyan kritikára, amilyenre a Birth. Movies. Death portálon bukkantunk, azért még mi sem számítottunk.

Scott Wampler, az oldal egyik újságírója ugyanis arról számolt be, hogy felesége tényleg emlékezetes ajándékkal lepte meg édesanyját: elvitte a 70 éves Maryt az új Mad Max-filmre. Wampler nem volt benne teljesen biztos, hogy az anyósának olyan jópofa ajándék lesz ez a két órás zúzás – a napjaink akciófilmjeit könnyedén leiskolázó produkció rendezője, Miller amúgy szintén hetven esztendős –, és mivel nagyon kíváncsi volt a véleményére, megkérte, írjon kritikát a moziélményről.

Mary néni időnként elbóbiskol a filmeken, de ezen bezzeg nem! Mint írja:

Meg kell hagyni, a Mad Max – A harag útja nem altatott el, sőt végig ébren tartott. És kedvelem ezt az új fiút, Tom Hardyt. Mel Gibson mindig olyan szutykos, ápolatlan volt. Azt nem szeretem.

A hölgy a film genderérzékenységét is kiemelte. Többek között az alábbiakat fogalmazta meg:

Az idős nőket nagyon tiszteletteljesen mutatta be a film. Egyáltalán nem gúnyolódott rajtuk, fontos szerepet játszottak, gondoskodóak voltak és erősek. Nem értem, mit hordanak össze azok a férfi jogi aktivisták a filmről, kész röhej. Nem hogy büszkék lennének arra, ahogyan a film a férfiakat ábrázolja. Max igazi férfiként lép fel: bátor és erős. (…) Furiosánál pedig örültem, hogy az egyik hős nő, ráadásul olyasvalaki, akinek nehéz élete volt, elvesztette egy karját, mégis él benne a remény.

Azt gondolnánk, egy ilyen ultraerőszakos film megviselheti az idősebb generáció képviselőit. Maryt aztán nem!

A Mad Max – A harag útja hála az égnek nem túl brutális. Sokkal rosszabb is lehetett volna, de nincs benne túlzásba vitt kínzás, se szex, se öncélú erőszak. A film a karakterekről és az utazásukról szól.

Mary a fentiek mellett a film spirituális tartalmára is felfigyelt.

Egyes szereplők valamilyen magasabb hatalomra utaltak, imádkozás is volt a filmben. Szerettem, amikor a vörös hajú lány megemlítette Nuxnak a manifest destinyt, a missziós tudatot, vagyis hogy a sors arra rendelte őket, hogy meghódítsák és képükre formálják a kontinenst. Bár szerintem rosszul használták a fogalmat. Szerintem a karakter igazából arra gondolt, hogy őt valamilyen magasabb hatalom egy magasabb rendű cél érdekében mentette meg.

De hiába akadnak a filmben bakik, Mary hangsúlyozza, hogy tényleg egyedülálló élményben volt része:

Szívesen újranézném a Mad Max – A harag útját. Ilyesmit nem mondok túl gyakran a mostani filmekről.

(Forrás)

Címkék: cukiság, mad max