rehost-2016-9-13-395f646e-2e51-4b55-baae-932d713c3cb8

AJÁNLÓ

A Tágra zárt szemek Fidelio-szalvétája a mexikóiakat is lázba hozza

Árva Márton

2017/05/07

Újabb példa arra, hogy egy filmintézet felkavarhatja az állóvizet. Stanley Kubrick világkörüli turnéján jártunk. 
Lassan egy éve, hogy újra előkerült a magyar kultúra egyik fájdalmasan elhúzódó betegségének, az állandó filmintézet hiányának a problémája. Tavaly egy alulról szervezett, nyilvános konferenciát rendeztek a kérdés kapcsán, amiről a Prizma is tudósított. A Francia Intézetben helyt kapott eseményen a helyzetfelmérés és az építő jellegű ötletek megfogalmazása mellett jól működő nyugati intézmények, az amszterdami EYE és a párizsi Cinémathèque Française példái nyújtottak inspirációt.

De hogy egy ilyen átfogó, a nemzeti és egyetemes filmkultúra hagyományait ápoló és ma is fogyasztható formába öntő intézet milyen hatékony lehet a film iránti érdeklődés fenntartásában, az még a Föld másik felén, egy korrupcióval, szervezett bűnözéssel és szélsőséges társadalmi különbségekkel küzdő országban is jól látszik.

A mexikóvárosi Cineteca Nacional persze olyan környezetben jött létre, ahol a fim hagyományosan kiemelt szereppel bíró tömegkommunikációs médium, amit az állam nemcsak támogatott, de cenzúrázott és propagandaeszköznek is használt kis túlzással a mozgókép feltalálása óta. Ugyanakkor a 80-as, 90-es években Mexikóban is drasztikusan átalakultak a filmfogyasztási szokások, és ahogy a magát a gyártást, úgy a filmkultúra intézményeit is nehéz helyzetbe hozta a gazdaság szabadpiaci átszervezése és a magánkézben lévő multiplexhálózatok térnyerése (aki erről bővebben tájékozódna, annak Ignacio Sánchez Prado 2014-ben megjelent Screening Neoliberalism: Transforming Mexican Cinema, 1988-2012 című könyvét ajánlom).

A 2012-ben felújított, jelenleg tíz vetítőteremmel működő, friss bemutatókat és retrospektíveket egyaránt műsorra tűző mexikóvárosi filmintézet persze két Magyarországnyi emberrel számolhat, akik közül a potenciális közönsége kikerül (a város lakossága ugyanis nagyjából 20 millió fő). Ez a közönség viszont annak ellenére is töretlenül jár moziba, hogy az épületkomplexum kapujánál kalózstandok hosszú sorain böngészhetünk a pár száz forintos másolt DVD-k között, ahol nem ritka, hogy ugyanazok a filmek, amelyek néhány méterrel beljebb a vásznakon peregnek, kalózváltozatban is megtalálhatók valamelyik vékony nejlontokban. A kellemes sétával bejárható, és a szögletes tetőelemek rácsszerkezetének köszönhetően izgalmas fény-árnyék játékokkal feldobott térben a mozi mellett archívum, könyvesbolt, filmes relikviabolt, DVD-bolt, kiállítóterem, kávézók és éttermek működnek. A moziépület külső falán elhelyezett fehér felület szabadtéri vetítési lehetőséget biztosít, de sötétedés előtt is tízesével látni a füvön pihenő vagy beszélgető embereket. Kicsit olyan a hangulata az egésznek, mintha Budapesten a teljes Millenáris a filmekről szólna.

Ebben az épületegyüttesben kezdték el vetíteni Stanley Kubrick néhány filmjét tavaly decemberben, egy nagyjából háromhetesre tervezett sorozat keretében, mintegy kiegészítve az ugyanekkor megnyitott életműkiállítást. A jegyek pedig nagyon gyorsan fogytak, a 2001: Űrodüsszeiából hirtelen egyre több időpont került meghirdetésre, majd ezt követően a Lolitát is visszavették műsorra januárban. Az életmű filmjeinek két-két vetítésével számoló retrospektívből újabb és újabb darabok kerültek ismét a programba, kvázi mintha ezeket az olykor több évtizedes filmeket megint rendes moziforgalmazásba engedték volna. Még a múlt héten is (vagyis öt hónappal a széria indulása után) meg lehetett nézni a Mechanikus narancsot és a Dr. Strangelove-ot. A Cinetecába vezető úton megszokott utcai árusok készlete hirtelen olcsó tintával nyomtatott Ragyogás-poszterekkel bővült, a tér közepén nagy piros betűkből kirakott Kubrick-felirat pedig az elterjedt városnév-installációkhoz hasonló vonzerőt jelent a pózolós csoportképek híveinek.

 

Magáról a „páratlan felhozatalú, must-see retrospektív kiállításról” Simonyi Balázs írt érzékletesen és részletesen a Filmvilág 2011/11-es számába, és hat évvel később Mexikóvárosban is majdnem ugyanazt a tárlatot nézhetjük végig, ami Párizsban lenyűgözte őt. A mexikói változat ugyanakkor egy szerényebb kiállítás, ahol a Filmvilágos beszámoló címét adó Lolita-fotel, a lépcsőkön vezető Ragyogás-beli szőnyeg vagy a komolyabb technikai felszereltséget igénylő interaktív részek is kimaradtak a válogatásból. Az életmű egyes felvonásainak keletkezéstörténetét illusztráló dokumentumok, néhány eredeti díszlet és jelmez, illetve a filmek világát a legfontosabb motívumokkal megidéző, ötletes teremdizájnok azonban itt is azonnal belehelyezik a látogatókat a rendező tökéletességet hajszoló elméjébe.

18338969_10211241671190244_1680421182_o

A Tágra zárt szemek Fidelio feliratú szalvétája, a Ragyogás Dannyjének űrhajós hipszterpulcsija vagy a Kubrick korai fotóriporteri korszakát bemutató, látványosan berendezett terem nemcsak az életmű ismerőit tölti el megelégedéssel: amikor olyanokat beszéltem rá a kiállításra, akik korábban soha nem hallottak Kubrickról, a kijáratban már azt böngészték, hogy a retrospektív sorozat melyik vetítésére tudnak még jegyet szerezni.

18362412_10211241670710232_868256825_o

A tájékozódást rövid szinopszisokkal és filmrészletekkel is segítő kiállítás, a filmintézet kerítésére aggatott werkfotók vagy a már említett, megkerülhetetlen Kubrick-felirat sem feltétlenül azokhoz szólnak, akik a Barry Lyndon gyertyákkal világított képeit régóta szeretnék nagyvásznon látni. Mindez legalább ugyanennyire megszólítja azokat is, akik csak a megfelelő hozzáférési lehetőségre várnak, hogy filmtörténeti értékeket ismerjenek meg.

18338804_10211241671230245_1004084526_o

A filmintézet – erre a jogosan felmerülő igényre adott válaszként – a vetítéssorozat és a kiállítás mellett több kisebb konferenciát is tartott a Kubrick-életmű kapcsán, a speciális effektektől az irodalmi adaptációkon át a helyi recepciótörténetig tartó témákban. Ezzel párhuzamosan pedig meghirdettek egy komplett életműelemző kurzust is, amelyen szombat délelőttönként a helyi filmiskola egyik oktatója tartott előadásokat.

A filmkultúra különböző tevékenységeinek párbeszédéből tehát még egy több éves, az eredetinél szegényebb kiállítási anyag is hónapokon át lázban tudta tartani a befogadható és mégis nívós tartalomra kíváncsi közönséget. És bár a legtöbb ismeretterjesztő előadás ingyenes volt, valószínűleg ezeknek is köszönhető, hogy a fizetős vetítések gyakran teltházzal mentek. Mexikóvárosban a Cineteca Nacional által összefogott munka egyrészt állandóságot biztosít a szakmai diskurzusnak, másrészt egy-egy nagyobb projekt révén a multiplexek Hollywood-importjának életképes alternatíváját is felmutatja, és a megrögzött cinefilek szűk körénél nagyobb közönséget is megszólít. Ha egy filmintézet a filmtörténet nagyjait márkanévvé, alkotói életútjuk bemutatását pedig sokrétű és izgalmas felfedezéssé tudja tenni, akkor a mexikóvárosi Kubrick-programokhoz hasonló kezdeményezésekkel felül tudja írni az archívumokat övező bizalmatlanságot. Nem mellesleg letorrentezhető filmek vetítésére is fizető vendégeket tud a moziba csábítani.

Címke: ,

kubrick5

AJÁNLÓ, DIA/FILM

2001_expl_00

ESSZÉ

BeFunky Collage

POSZTERFOLIO

shinglead

POSZTERFOLIO

anderssadsadas222

HARDCORE

2001: A SPACE ODYSSEY (1968) GARY LOCKWOOD TTO 016FOH

ESSZÉ

Keir Dullea

TRAILERPARK

2001-dead-room

PRIZMATUBE

Ikea

PRIZMATUBE

kubrlead

PRIZMATUBE

02_kubricklead

INTERJÚ, Jegyzet

UnChienAndalou

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

Kubrick Iron Man Poster62131231

POSZTERFOLIO

tumblr_lk4vclA7be1qi4nyc

HARDCORE, KÍSÉRLETI VETÍTŐ

blowup

OFF SCREEN

carson-room-237-review

ESSZÉ, SZÉLESVÁSZON