HARDCORE, OFF SCREEN

Kiderült, mi köze James Bondnak a méhlepényhez

Roboz Gábor

2014/07/14

Bocs, ha evidencia.

Az 1940-ben született, Kanadában élő és praktizáló Feldmár András az antipszichiátria-mozgalom egyik jeles képviselője, aki az évek során megsemmisítően széles látókörével, több évtizedes tapasztalatával, közvetlen stílusával és a Másik felé tanúsított, végtelen nyitottságával viszonylag nagy népszerűségre tett szert.

Előadásaiban – amelyek egy része könyvalakban is hozzáférhető – szinte soha nem foglalkozik filmekkel, de az Életunalom, élettér, életkedv című tavalyi kötetből származó idézet nem csak kuriózumértéke miatt izgalmas. Ha elolvassátok, megértitek, miért érezzük úgy, hogy ezt nem szükséges kommentálnunk.

„Valahogy engem még a James Bond-filmek is a születésre emlékeztetnek. Szerintem azért hatásosak, mert a zene és a képek felidézik a születési emlékeinket. Ha jól emlékszem, mindegyik – legalábbis amit láttam – úgy végződik, hogy Bond általában egy nővel egy új térbe, élettérbe kerül… Bond szimbolizálja a magzatot, és a szeretője a méhlepényt. A magzat én vagyok, a méhlepénnyel mi egyek vagyunk, és a köldökzsinóron keresztül állandóan baszunk.

Minden szívverésemmel ejakulálok belé, és ő ejakulál belém a következő pillanatban. Akár Siva és Sakti örök szeretkezése, egy pillanatra sem állunk meg.

Aztán James Bond mit tudom én, kivel rohan, és egyszerre jön a vízözön vagy a tűz, vagy minden rájuk omlik, és elpusztul a tér, amiben élni lehet. Rohannak kifelé, utánuk összedől a világ. A zene ritmusa pontosan olyan, mint az anyánk szívverése szüléskor, mindenki izgul, és mélyen átérzi a helyzetet, mert ezt mindannyian átéltük már.

Ez nem egy új élmény, ez csak emlékeztet valamire, ami ismerős.

És mindenki jól érzi magát, amikor megmenekülnek. Megszületnek újra, nem érdekes, mi történt előtte, a régi tér összeomlott, és egy új térbe kerülnek. Tudjuk, hogy mit fognak csinálni, miután mi hazamegyünk a moziból.”

Az idézet forrása: Feldmár András: Életunalom, élettér, életkedv. HVG Könyvek, 2014., pp. 60-61.

YouTube előnézeti kép

Címkék: , ,



3 hozzászólás.

  1. Visszakerül a film végén a talonba, ebben van némi igazság. Az elején meg kibújik a lyukból.

Szólj hozzá!

[spoiler title="Nézz bele!" open="0" style="1"] Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona [/spoiler]

ESSZÉ

KINO LATINO, KRITIKA

KRITIKA, magazin

TRAILERPARK

KÍSÉRLETI VETÍTŐ, KRITIKA

Jegyzet

magazin, TRAILERPARK

TRAILERPARK

BEAT IT!

ESSZÉ

ESSZÉ

INTERJÚ

TRAILERPARK

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu