crumbs000

KRITIKA, magazin

Muszáj filmbolondnak lenni, hogy ezt igazán élvezni tudjuk

Roboz Gábor

2017/01/13

De akkor tudjuk.

2015-ös fesztiválkörútján bejárta a fél világot egy film, amelynek kritikáiban kényelmesen megfér egymás mellett a poszt-apokaliptikus, a szürrealista, az epikus és a love story kifejezés, és csak úgy repkednek az olyan nevek, mint Gilliam vagy Jodorowsky. Hogy ez a produkció mennyire jutott el a szakmai közegen túl a civil közönségig, arról nagyszerűen árulkodik, hogy az imdb-n jelenleg három felhasználói értékelése van, igaz, mindhárom inkább javasolja a megtekintését.

Az lenne a szép új világ, ha egy ilyen karakterű filmre nálunk legalább a Toldiban egymás lábát taposnák a nézők, de hozzánk még fesztiválon sem jutott el, pedig van olyan bizarr hibrid, amilyenekre húsz-harminc ember azért beül egy késő esti titanicos vetítésen.

crumbs05

Akár az imdb-nek hiszünk, amely szerint Etiópia inkább dokumentumfilm-készítésre rendezkedett be, és évente csak néhány játékfilmet gyárt, akár a szóban forgó film készítőit megszólaltató interjúnak, amely szerint náluk évente több mint 150 film készül, többnyire ócska romkomok, egyvalami biztos. Ezek a produkciók alig jutnak el az ország határain túlra, a 2000-es évek végén relatíve komoly sikert aratott munkákat (Teza, Atletu), a 2014-ben Sundance-közönségdíjas Difretet, vagy a Cannes után nálunk is vetített Bárányt legalábbis valószínűleg még az igazán súlyos filmrajongók sem hozzák szóba egy átlagos sörözésen.

A Crumbs író-rendezője, a spanyol származású, de Afrikában dolgozó Miguel Llansó dönthetett volna úgy, hogy a poszt-apokaliptikus sci-fi népszerű alműfajába becsatlakozva olyasvalamivel debütál, amivel ő is megerősíti, hogy a filmvilág szempontjából láthatatlan országokban is készülhetnek külföldön is élvezhető közönségfilmnek, de a film láttán nehéz arra gondolni, hogy ez komolyan megfordult volna a fejében.

crumbs01

Végül nem volt szükség arra, hogy meghosszabbítsák a háborúskodást. Talán egyszerűen a genetikai kódunk valamiféle furcsa mutációja állt a háttérben, vagy szimplán változás következett be az emberek szokásaiban vagy erkölcsében, aminek eredményeként a túlélési ösztön és az emberi faj fennmaradásába vetett hit is odalett, a világ népessége pedig – amely évszázadokig exponenciálisan növekedett – lassan csökkenni kezdett, elhalt, akár egy gyertya lángja, amely alig tud ellenállni önmaga kioltásának.

Míg az emberi dolgok folytonosságába vetett hit másodlagos szerepet vett fel, a háborúskodás az utolsókat rúgta. Az idősek elmentek, a fiatalok idősek lettek. A szórványos, valószínűleg gondatlanságban gyökerező gyermekszületések híreit ugyanolyan lenéző mosollyal fogadták, mint azokat a tudatlanokat, akik büszkén hencegnek divatjamúlt ruháikkal.

A Crumbst nyitó inzertet ugyanaz a fiktív személy, bizonyos Lucius Walter de Mendoza jegyzi, aki a rendező imdb-s életrajzát, és a poszt-apokaliptikus történetekben alaposan kidolgozott hátteret kereső néző ebbe a néhány mondatba kénytelen belekapaszkodni, maga a film ugyanis csak egy vázlatosan ábrázolt világot mutat meg.

crumbs00

Egy olyan világban, amelynek egyik sajátossága éppen az, hogy a közösségek felbomlottak, és a maroknyi életben maradt ember egymástól tökéletesen elszigetelve él (részben erre utal a cím), nincs értelme „kívülálló” hősről beszélni, pedig Llansó központi figurája más rendezőknél biztosan ennek minősülne.

A törpe termetű, púpos hátú Candy egy elhagyatott bowlingpálya épületében lakik szerelmével, Birdyvel, távol mindenkitől, és a fejébe veszi, hogy párjával együtt fel kell jutnia a Föld felett lebegő űrhajóra, csak így találhat haza, a férfi ugyanis azt képzeli, hogy egy másik bolygó az otthona.

Gyakorlatilag ez minden, amit a két karakterről megtudunk, és az egy-két jelenet erejéig felbukkanó mellékszereplőkről is (mint a Boszorkány vagy a Kereskedő) szinte csak annyit, amennyit megjelenésük és viselkedésük közvetít.

YouTube előnézeti kép

Amikor az éppen csak nagyjátékfilmnek nevezhető, egy óránál alig hosszabb Crumbs harmadik percében felbukkan egy gázmaszkos, náci egyenruhát viselő alak, az lehet az első benyomásunk, hogy valamilyen campet fogunk látni, és ugyan a film tartalmaz ilyen elemeket, részben rá is cáfol a feltevésre.

Bármennyire is kis költségvetésből készült, a produkció nem olyan, mintha Llansó elzarándokolt volna különböző lakatlan helyszínekre ötletszerűen forgatni valamit az éppen ráérő barátaival: Israel Seoane fakó színvilágú, geometriai formákban tobzódó képei és az Atomizador néven futó elektronikus zenész minimalista aláfestése is egyértelműen jelzi, hogy nem amatőrfilmet nézünk. A rendező ugyanakkor már az elején világossá teszi, hogy egy szürreális elemeket, extrém figurákat és ötleteket felvonultató történetet szeretne elmesélni, ahol nagyjából semmin sem lepődhetünk meg.

crumbs03

A poszt-apokaliptikus filmek természetükből fakadóan olyan világot mutatnak be, ahol gyökeresen megváltoztak a mindennapi élet sajátosságai, ez pedig a Crumbsra szélsőségesen igaz. A cselekményében road movie-kat idéző, epizodikus filmből ugyan nem tudjuk meg, mi történt például a különböző országokkal vagy intézményrendszerekkel, az kiderül, hogy több száz évvel járunk a jövőben, és van egy speciális vonása ennek a világnak, amely központi eleme a történetnek.

Az alapján, amit megtudunk, itt már nincs értelmezhető jelentése a náci egyenruhának, eddigre ugyanis szinte minden jelentés kiürült, egyvalami azonban teljesen újjal töltődött fel. A tömegkultúra egyes ikonikus figuráit és tárgyait vagy vallásos áhítat övezi (nincs nyoma annak, hogy létezne bármilyen más vallás a popkultúráén kívül), vagy az egyedüli valutaként, netán talizmánként funkcionálnak: ebben a filmben Michael Jordan fotója oltárkép, Birdy karaktere az álmában rég halott bölcsek neveit felsorolva többek között VI. Justin Biebert említi, Michael Jackson ’Dangerous’ című lemeze nagy értékű fizetőeszköz, egy Tini Nindzsa Teknőcök-figura pedig amulett.

Llansó alapötlete van annyira harsány ­– és a látványosan CGI-jal készült képsorok az űrben sodródó tárgyakról még jobban aláhúzzák ezt –, hogy a tömegkultúra fetisizálására irányuló kritikája nem egy riogató, felemelt ujjú alkotó helyzetjelentése lesz, hanem egy lökött szatiristáé, aki érezhetően nem veszi magát túl komolyan.

crumbs02

A Crumbs egyes kritikáiban nem csak a fent említett rendezők neve bukkan fel (vagy bárki másé, akinek a neve a „furcsa” szinonimájaként funkcionál), hanem Tarkovszkijé is (ki a Zónát véli felismerni a film világában, ki a fináléban felcsendülő Bach-orgonamű használatát veszi főhajtásnak), és jó néhányan nevezik szerelmi történetnek, sőt akár megható vagy gyönyörű szerelmi történetnek. Mindezt úgy, hogy a hatvannyolc perces filmben alig két-három közös jelenete van Candynek és Birdynek, akikről egyébként lényegében semmit sem tudunk meg, sem egyénenként, sem párként.

Nem különösebben elrugaszkodott feltételezés, hogy a rendező tisztában volt vele: ha előáll egy Etiópiában forgatott, szürreális, poszt-apokaliptikus, road-movie-s beütésű szatírával, az elszállt különlegességekre vadászó kritikusok úgyis terjeszteni fogják a hírét, és akár újabb jelzőket és megjelöléseket is hozzárendelnek a filmjéhez.

Mindenesetre nehéz tagadni: nézhetjük a Crumbst valamiféle intellektuális tartalommal legitimált ökörködésként, meredek ötletek bizarr egyvelegeként vagy akár hanyagul megírt élcelődésként, az biztos, hogy a film élvezeti értékét jócskán növeli, ha tudunk örülni a szerencsénknek, hogy láthatunk egy Etiópiában forgatott, szürreális, poszt-apokaliptikus, road-movie-s beütésű szatírát.

Címke: ,

tarr_lead

TRAILERPARK

zero2

KÍSÉRLETI VETÍTŐ, KRITIKA

lostriver00

magazin, TRAILERPARK

electricitylead

TRAILERPARK

hungrylead02

TRAILERPARK

04_cron_lead

HÍREK, OFF SCREEN

Sherlock Holmes II 02

Körkérdés

gta4

ESSZÉ

quick

ESSZÉ

theoneilovelead2

TRAILERPARK

Pulp_Fiction_3_travolta-2

PULP

Charlie kaufman in 2009

HÍREK

nullanullahet

HARDCORE, OFF SCREEN

Képernyőfotó 2014-07-11 - 1.45.13

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

carruthlead2

INTERJÚ

coherencelead

TRAILERPARK