2015/02/05
Tavaly nyáron a három rendező, és még sokan mások persze, minden befolyásukat latba vetve, azért lobbiztak a nagy holywoodi stúdióknál, hogy kössenek megállapodást a Kodakkal, hogy támogatni fogják a cég filmgyártását. A Kodak tegnap bejelentette, hogy megszületett az egyezség. Így a stúdiók elvállalták, hogy nem igény szerint veszik a cégtől a nyersanyagot, hanem egy előre megbeszélt mennyiséget rendelnek minden évben.
Teljesen logikus döntés lett volna, ha a cég beszünteti a filmgyártást. A materialista filmrendezők ekkor kaptak a szívükhöz, és kezdtek el nyomást gyakorolni a stúdióvezetőkre.
Judd Apatow így nyilatkozott: „Az analóg és a digitális technika egyaránt jók, de az tragédia lenne, ha a rendezőknek egyszer csak nem lenne lehetősége filmre forgatni.”
De ki használ még manapság egyáltalán filmet? Meglepően sokan.
Címkék: Nolan, Scorsese, Tarantino
Partnereink
(mondjuk a boyhoodot nem tavaly kezdték arra forgatni :))
„Így a stúdiók elvállalták, hogy nem igény szerint veszik a cégtől a nyersanyagot, hanem egy előre megbeszélt mennyiséget rendelnek minden évben.”
Eddig is voltak ilyen szerződések, csak 2015-re lejártak. A nagy esés nem csak a digitális felvételre történő átállás miatt történt meg, hanem a mozik digitalizációja miatt. A Kodak simán működtetni tudna (tudott volna) egy olyan modellt, ahol a stúdiók csak negatívra költenek, de eddig nem ez volt a szisztéma. Az ún. „print stock” fedte le a piacuk legnagyobb szeletét az elmúlt évtizedben, mert a mozik 90%-ában 2012 előtt kizárólag filmről vetítettek (még a digitális kamerával rögzített filmeket is így hozták ki), míg a mozidigitalizáció után ez masszívan visszaesett. Egy új filmből alig készül már 20-30 print, a korábbi több ezerhez képest.
Talán a következő 2-3 éves ciklusban meg tudják oldani, hogy fenntartható legyen a nagyrészt már csak rögzítésre (és nem vetítésre is) alapuló filmgyártás. A felsoroltak mellett amúgy még rengeteg filmet forgattak filmre, Magyarországon tavaly négy nagyjátékfilm is filmre forgott (Senki szigete, Saul fia, Zéró, Délibáb).
A probléma inkább azért komplex, mert sok labor is bezárt, például ezért forgatta Tim Burton a legújabb filmjét digitális kamerával, mert a vancouveri technicolor labor hetekkel korábban húzta le a rolót. Most úgy tűnik, hogy Hollywoodban maradt pár stabilan működő labor (FotoKem, Encore Hollyood, stb.), amelyek a többnyire digitális utómunkák mellett is tudják vállalni a hagyományos hívást és szkennelést. Európában érdekes módon jobb a helyzet, itt egy csomó kicsi labor csinálja még a filmhívást a digitális utómunka mellett. Reklámok, filmek, tévésorozatok (True Detective pl. legutóbb) mindenesetre továbbra is dolgoznak filmre, és nem hipszterségből, hanem mert egy csomó előnye van.
@lvs,
Köszi jó összefoglaló, sok háttérinfoval.
Amúgy mi a hagyományos analóg film előnyei?
@Tóth Ádám,
szerintem mindkét technológiának vannak előnyei és hátrányai, a kérdés csupán az, hogy milyen/mekkora produkciókról beszélünk, és mik az igények. szerintem vannak filmek, amiknek kifejezetten jót tesz, ha bevállalják, hogy 35mm-re forgatják (de ott van opciónak a szemcsésebb, de nagyon érdekes a 16mm is, pl. a Lore c. film, vagy tavalyi St. Vincent), és vannak filmek, ahol nem probléma (sőt, akár jobb is), hogy digitálisan rögzítik. (A trend 2012 környékén fordult át digitálisra, addig kb. minden nagy hollywoodi produkció filmre forgott.)
Boyhood, Edge of Tomorrow, Foxcatcher, Interstellar, Fury, Grace of Monaco, Inherent Vice, Inside Llewyn Davis, Leviatán, Magic in the Moonlight, Mommy, Noah, Pókember 2, Taken 3, The Double, Grand Budapest Hotel, The Homesman, Imitation Game, The Judge, vagy tavalyelőttről a The Great Beauty, az American Hustle, Die Hard 5, 12 Years a Slave, Blue Jasmine, Captain Phillips, Lincoln, Wolf of Wall Street, Anna Karenina, Django, Don Jon, Jack Reacher, Star Trek filmek, Hunger Games 2 (IMAX is), Walter Mitty, Lone Ranger, illetve ebben az évben a Jurassic Park, az új Star Wars film, az új Mission Impossible vagy az új Bond film is filmre forogtak.
nyilván persze egyéni ízlés kérdése is, de a legtöbb operatőr, aki szeret még filmre dolgozni, nem csak a nosztalgia miatt csinálja, hanem mert a filmes nyersanyagokban is nagyon nagy fejlesztések mentek végbe az utóbbi 20 évben. a mai modern emulziók tényleg nagyon sok mindent tudnak, pl. sokkal nagyobb az érzékenységük mint 10-20 évvel ezelőtt, és bizonyos szempontból jobbnak gondolják (vagy legalábbis egyes tulajdonságaiban előnyösebbnek) mint a digitális kamerákat. főleg, hogy nem csak egyféle filmes nyersanyag van, hanem több különböző fajta, és még a hívás során is lehet variálni, hogy milyen legyen a végeredmény, tehát mondhatjuk, hogy flexibilis, bevált technológiáról van szó.
alapvetően kétféle nyersanyag van, az egyik a napfényre optimalizált (daylight stock), a másik pedig a műfényre (tungsten) optimalizált. szerintem – de ez persze ízlés kérdése – a daylight anyagok máig verhetetlenek, azt a fajta meleg színvilágot, nagyon természetes színvisszaadást, amit (kémiai alapon) produkálnak, nem lehet digitális kamerával reprodukálni. a tungsten anyagok is nagyon jók, de véges az érzékenységük. persze a mai modern nyersanyagok már jól nyúzhatók, de 1000 ASA-nál feljebb nagyon agresszív szemcsézettség nélkül nem nagyon lehet menni. ezzel szemben egy Arri Alexa vagy egy Red, Sony, Canon, stb. kamera simán kihozza a 10-20000 ISO-kat, egy sötét szobában gyertyával megvilágítva is olyan eredményeket kapsz, amit filmmel lehetetlen volna megoldani. ijesztő, de egy mai mozis digitális kamera gyakorlatilag az emberi szemnél is jobban lát. ellenben a digitális kamerák rosszabbul tűrik a túlexponálást, míg a nyersanyagnál ez egy kreatív eszköz lehet (pl. http://40.media.tumblr.com/9dfabae8e24d3b220211057bee6bab9a/tumblr_najjofSaIr1qa9zn4o1_1280.png pl. ez a kép egészen máshogy nézne ki digitális kamerával felvéve, teljesen ki van égetve a háttér (a Phoenix c. német filmből screenshotoltam)).
a film másik nagy előnye, ahogyan a bőrtónusokkal bánik, vagy amilyen természetes textúrája van. nincs rajta az a rettenetes élesség, amivel a digitális képalkotás a mai napig küzd. egyszóval sokkal természetesebb, lágyabb, a filmszemcse pedig organikus, nem (digitális) fehér zaj.
szóval összegezve a kérdésre a választ: szerintem a film organikusabb, természetesebb, lágyabb, technikailag pedig eléggé nagy dinamikával rendelkező médium. vannak hátrányai, de pont az előbb említett dolgok miatt igenis a legtöbbször jól megkülönböztethető a digitális felvételektől. az volna a jó, ha mindkét választás elérhető lenne az alkotók számára, mert ez biztosítja a sokszínűséget. persze ez csak egy ideális világban van így, a többit majd a piac eldönti :)