Mindenki megnyugodhat: már kapható a magyar filmes lapkiadást gyökerestül újragondoló Prizma-szám

PRIZMA

2015/05/14

Egész pontosan az Írók boltjában. A tartalmáról exkluzív részletek a kattintás után.

A 12. Prizma témája az

idő.

Készítése során rendhagyó módszert alkalmaztunk: 24 óra leforgása alatt jutottunk el a téma kiválasztásától a nyomdakész pdf-ig. Az összes szöveg, illusztráció és a tördelés is ennyi idő alatt készült el. Az időutazásról, a rohanó hősökről és az idő rövidségéről írtunk úgy, hogy közben a mi időnk is egyre fogyott.

Úgy éreztük magunkat, mint egy bankrablós heist-film szereplői.

Ez azért volt felvillanyozó, mert ilyet senki nem csinált sűrűn korábban.

Itt egy részlet az első oldalpárról:

2015. április 11-én
szombaton, 11 órakor
leültünk egy asztalhoz,
és elhatároztuk, hogy
24 óra leforgása alatt
létrehozunk egy lapszámot.

Szóval ez a lapszám minden eddiginél komolyabb játékosabb és egyben tudományosabb személyesebb lett.

És ha személyesség, akkor már végig tudósítottuk ezt a pihent agyú maratont: ITT.

Csak hogy illusztráljuk a dolgot: úgy hajnali kettő körül így néztünk ki (és itt csak a csapat egy kis része látható, mások fáradtabban festettek):

Közben meg a másik szobában folyt a tördelés, délután 16.00-tól másnap reggel 07.00-ig. Az ő arcuk itt nem látszik, de komoly gyűrődéseket és ráncokat viseltek.

Itt egy stílszerűen egy beállításban felvett akciófelvétel a munkáról (kedvenc pillanatunk 0:50-nél van, amikor megpillantjuk a magányos munkába temetkezett Varró Attilát):

Aztán megszületett a lap.

Íme itt van egy-két fotó róla:

És akkor egy rövid ízelítő a tartalomból:

Huber Zoltán az idő felgyorsulásáról, a filmekről való gondolkodás átalakulásáról írt egy izgalmas esszét:

„Egy kicsit úgy érzem magam, mint a drótok között matató,
fél szemmel a visszaszámlálót sasoló bombaszakértő.
Legyen akkor a piros, a mozikban mindig az a nyerő. Ha meg mellényúlnak, a
robbanás látványa legalább kárpótolja a nézőt.”

 

Aztán írtunk egy tucat haikut a Titanicot látott filmekről. Ezeket nevezhetjük haiku-kritikáknak is.

 

Varró Attila egyetlen, három oldalas mondatban írt a bűnügyi filmek és a hosszú beállítások kapcsolatáról. Szövege tulajdonképpen egy szabadvers.

Íme egy részlet, a mondat közepéről:

„(…) a többperces snittek Vergiliusa a film noir évtizedében a bűnök és
bűnhődések alvilágán vezeti át milliónyi dantéjét egy mozijegy áráért,
megfosztva a kívülállók biztos távolságát nyújtó isteni montázstekintet
privilégiumától (…)”

Ezen kívül összedobtunk miniesszékkel kiegészített listákat is: a kedvenc időutazós filmjeinkről, rohanó hősös filmekről, illetve 12 filmről, amiben a szereplőknek nemcsak a fogyó idővel gyűlik meg a bajuk, hanem a gigantikus óraszerkezetekkel is.

Jankovics Márton nosztalgikus élménybeszámoló írt arról, hogyan ült be véletlenül a Sátántangóra.

„Az egész egy kósza Pesti Esttel és egy üresen a
képembe ásító délutánnal kezdődött. Zöldfülű bölcsészhallgatóként az időmilliomosok szűk elitklubjába tartoztam, azok közé, akik simán megengedhetik maguknak, hogy hétfő délben azon töprengjenek a reggeli fölött ülve, hogy melyik mozi kínálja a legnagyobb izgalmakat a délutáni műsorsávban.„

Lichter Péter a végtelenül hosszú beállításokat vizsgálta az avantgárd filmekben, Bartók Imre pedig Elias Merhige Begotten című totál elszállt, experimentális horrorfilmjéről írt egy költői esszét:

„Sötétnél sötétebb fényben akarunk járni, írta
Dionüsziosz Areopagita, és hasonlót ígér a
film szinte már zavarba ejtően beszédes néma
prológja is: „akár egy láng, a sötétség mélyén””

Pálos Máté Chris Marker Kilátóteraszáról és Hitchcock Vertigójáról értekezett (Szétszórt időkristályok), Györe Bori a Megáll az időről ít nosztalgikus esszét (Az emlékezés napszakában megáll az idő), illetve leközöltünk egy korabeli néző írásos véleményét Chaplin Csavargójáról (amit pont 100 éve mutattak be.):

„Keményen dolgozó ember vagyok, kétkezi munkát
végzek nap mint nap, elvárom, hogy ha a szabadidőmben
valamiért pénzt adok ki, akkor megkapjam,
ami jár. Erre azért kell fizetnem, hogy nézhessem,
amint ez az idétlen figura dülöngél össze-vissza,
vágja a pofákat, hadonászik azzal a gereblyével és
hasonlók.”

Ezeken kívül Nagy V. Gergő, Megyeri Dániel, Árva Márton és Roboz Gábor írt kritikákat, elemzéseket és szubjektív esszéket mindenféléről, de azt már nem áruljuk el, maradjon valami meglepetés is.

Plusz extraként Kránicz Bence és Kránicz Dorottya egy komplett képregényt írt és rajzolt a Visszajövőbe két és feledik epizódjáról:

És az extrák extrája,

az ÜBEREXTRA: „Ki mondta?” kvíz a lapszám végén. Pl.:

„Ebben a világban semmi sincs
megoldva. Valaki egyszer azt
mondta, hogy az idő örök körforgás.
Minden, amit egykoron
tettünk, vagy teszünk, újra és újra
meg fogjuk tenni.”

A. Rustin Cohle (True Detective)
B. Horatio Caine (CSI:Miami)
C. Frank Underwood (House of
Cards)

Vegyétek, vigyétek!

Itt kapható:

Írók Boltja; 1061 Budapest, Andrássy út 45.

itt rendelhető, postázzuk, meg ilyenek:

prizma.folyoirat@gmail.com

A levél tárgyába ezt írjátok: Prizma 12 rendelés. A levélben tüntessétek fel a pontos levelezési címet és nevet. A rendelés ára: 1200 Ft – ez tartalmazza a postaköltséget is.

Címkék: Idő, prizma, Prizma 12