Winters Bone movie image

KRITIKA

Törvénytől sújtva (Debra Granik: Winter’s Bone – A hallgatás törvénye)

Tüske Zsuzsanna

2011/06/01

A kisköltségvetésű filmek alkotójaként bemutatkozó Debra Granik, amellett, hogy legújabb munkája, Winter’s Bone – A hallgatás törvénye révén újabb fontos figurával ajándékozta meg a függetlenfilmes közeg acélos lelkű női leszármazottjainak Panteonját, saját pozícióját is megerősítette a szerzői rendezők páholyában. A direktorként eddig csupán két nagyjátékfilmet és egy rövidet jegyző Granik máris saját, visszatérő motívumrendszerrel rendelkezik, amelynek legfontosabb eleme a viharvert, élettől tépázott, talpon maradásért küzdő főhősnő. Első két, Sundance-győztes alkotása, a cirka húszperces Kígyóeledel (Snake Feed) és a Csontodiglan (Down to the Bone), párdarabok: múlt-, illetve jelenbeli drogproblémával küszködő anyákat állítanak középpontba, akik látszólag rendelkeznek ugyan férfitárssal, de fokozatosan egyre világosabbá válik, hogy kizárólag magukra számíthatnak és gyenge pillanataikban is jóval erősebbnek bizonyulnak, mint a mellettük álló férj- vagy szeretőfigurák. Granik minden esetben kisrealista közeget választ mozgástérként, figurái a szegény réteg tagjai, akik utolsó fillérjeikből finanszírozzák szintetikus örömökre épülő gondűzésüket.

A legfrissebb alkotás esetében Granik saját motívumkészletének erősítéséhez egy másik művész munkáját hívja segítségül: ezúttal íróként csak a forgatókönyvet jegyzi, amely Daniel Woodrell sikerregénye alapján készült. Az író által kiindulópontként használt közeg még lehatároltabb, hegyvidéki közösség, amelynek tagjai között nem csak a drogfogyasztás, de annak árusítása is szoros köteléket és egymásra utaltságot eredményez, így életveszélyt jelenthet bármilyen módon kilógni a sorból. Ezzel a törvénnyel kell szembesülnie a 17 éves Ree-nek, aki apja eltűnésével magára marad magatehetetlen anyjával és két kistestvérével, ráadásul azzal, hogy kiderül, a korábban kábítószer előállításának vádjával letartóztatott férfi otthonukat ajánlotta fel óvadékként, újabb problémák szakadnak a lány nyakába. Mindössze néhány napja van rá, hogy a tárgyalásra előkerítse apját, ha nem akarja elveszíteni a fedelet saját és a családja feje fölül, ehhez azonban kapcsolatba kell lépnie a környék lakóival, egy zárt, saját törvényekkel rendelkező, bűnös közösséggel, akik  mindennél jobban gyűlölik a kérdéseket.


Az apafigura eltűnésével veszélybe sodort otthon és annak védelmében fellépő, családfőként funkcionáló főhősnő, valamint a kisrealista, északi környezet háttere révén Granik alkotása rokonságba kerül egy másik független, majd “akadémiai” körökben is kiválóra vizsgázott alkotással, A befagyott folyóval (Frozen River). Courtney Hunt filmjében megduplázódik a család fennmaradásáért küzdő női karakterek száma: két hőse illegális embercsempészetbe kezd, hogy családját kirántsa a bajból, így kerülnek szembe a hatóságokkal. A magát “country noir” szerzőként számon tartó Woodrell regénye és annak nagyrészt szöveghű adaptációja esetében árnyaltabb helyzettel és határozottabb műfaji kerettel találkozunk: Ree története nyomozási folymatot mesél el, amelyben a főhősnek kutatása során – a halálos veszély és a lélekölő események átélése mellett – kétféle csoport szabályaival kell szembenéznie. Külön érdekességet jelent, hogy a személyes érintettség és az alaphelyzet átalakulása révén akár a bosszútörténet (lásd A félszemű példáját) is kirajzolódhatna az események nyomán, azonban a fiatal főhősnek ezúttal éppen a sötétebbik, ellenséges oldal szigorának kell engednie, hogy megőrizze tisztaságát, függetlenségét és méltóságát.

Granik, finomművű, mesteri alkotásának elkészítésénél jó érzékkel döntött a regény eredeti dialógusai iránt tanúsított hűség mellett, ezzel saját szikár, jelzésszerű mozzanatokra, és ellipszisekre épülő stílusának fenntartását szolgálta, valamint megmutatta, hogy a kisrealista dráma mellett egy bűnügyi film levezénylése sem okoz gondot neki – saját főhősnőjével azonos módon úgy választott, hogy közben megőrizte integritását.

YouTube előnézeti kép

Címkék: , ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
Feuchtgebiete

KRITIKA

wallstreetlead2

KRITIKA

hobbit2lead

KRITIKA

November 1st, 2013 @ 20:51:56

KRITIKA

hungergames2lead

KRITIKA

enderlead

KRITIKA

Die Vermessung der Welt

KRITIKA

jams

KRITIKA

Z világháború

KRITIKA

Tajtékos napok

ESSZÉ

gatsby

KRITIKA

Killer-Joe

KRITIKA

now-is-good07

KRITIKA

the_missing_person17

KRITIKA

shadow-dancer-grande-banniere

KRITIKA

dreddlead

KRITIKA

JACK REACHER

KRITIKA

anyomorultaklead

KRITIKA

pieletelead

KRITIKA

hobbitlead

KRITIKA

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu