wallstreetlead2

KRITIKA

Orrba-szájba (Martin Scorsese: A Wall street farkasa)

Megyeri Dániel

2013/12/30

Rég láthattunk ennyire mocskos és bűnösen szórakoztató Scorsese-filmet, DiCaprio pedig egyszerűen fenomenális! A karácsonyi habzsidőzsi közepette sem feledkeztem meg róluk.

Amióta az eszemet tudom, mindig is gazdag akartam lenni.” – tudatja velünk Jordan Belfort, a Wall street farkasa, és ezzel rögtön Henry Hill és tsai. mögé áll be a sorba. A Nagymenők sokat akaró bűnözője világéletében gengszter akart lenni, a vágyott életstílusban azonban nem a rendszeres garottozások, jégvágózások és lövöldözések, hanem a fényűzés és az Amerikai Átlag fölé való emelkedés volt a legcsábítóbb – Scorsese huszonhárom évvel említett mesterművét követően most elkészítette annak párdarabját. Karrierjének 2000 óta datálandó szeletét ambíciózus (New York bandái, Aviátor), és kevésbé ambíciózus melléfogások (A Tégla, Viharsziget), egy, a Mozihoz írott varázslatos szerelmeslevél (A leleményes Hugo), és számos zenei dokumentumfilmes, illetve egy televíziós ujjgyakorlat fémjelzi. A presztízsépítés és díjvadászat közben készített, olykor görcsössé váló dolgozatai között viszont egyet sem találunk, ami annyira vad, fékevesztett és mégis irigylésre méltóan könnyed lenne, mint A Wall street farkasa.

wallstreetlead
Scorsesének jót tett a remek és fiatalos szereplőgárda (élen Jonah Hillel), az alapvetően improvizációra épülő munkamódszer. Olyan tempóban, olyan szédítő lendülettel tárja elénk Belfort, a szemvillanás alatt multimilliomossá váló tőzsdecsaló történetét, ami nemhogy kortársai, hanem bármely huszas éveiben lévő rendező becsületére vállna. Örökös alkotótársát, a vágóollót csattogtató Thelma Schoonmakert pedig egyszerre kéne szentté, boldoggá, díszdoktorrá, lovaggá és rocksztárrá avatni. Ha lehet, azonnal! Effajta szertelen tobzódást a Lidérces órákban, a Nagymenők egyetlen őrült napot felölelő, ördögien megvágott szekvenciájában, vagy a Casino első húsz percében láthattunk. Itt viszont nem kevesebb, mint HÁROM ÓRÁN KERESZTÜL ZAJLIK MINDEZ! Az egykori piti marihuánadílerek több ezer dolláros öltönyöket és karórákat viselő fehérgalléros bűnözőként hegynyi kokainban fetrengve egész gyógyszertárnyi tablettát nyelnek le, hektoliterszámra döntik magukba a piát, s egyikük sem veti meg a könnyed kis pinát. Őrjöngő hedonizmus, lukulluszi lakomák, fülledt orgiák, törvény felett álló egyének. A morális iránytű pedig szarik az egészre és inkább kiakad. Jobban is teszi. (Amúgy 506-szor hangzik el a ‘fuck’ szócska, amivel A Wall street farkasa minden idők második leg’fuck’-osabb filmje a Fuck, a magáról a szóról készített dokumentumfilm után.)

wallstreet1
Nem látjuk a csalás áldozatait (csak azt, ahogy „hőseink” a balekokon röhögnek), és a Nagymenőkkel ellentétben nem látunk egy romba döntött életet sem, nemhogy halálesetet. Belfort még a tisztességes életből maradt felesége is hamar feladja, korán le- és kilép. A Belfort után nyomozó FBI-ügynök sem jelent valódi veszélyt, hiszen ő is csak „egy a metrón utazó átlagemberek közül.” Belfortot és kollégáit csupán saját hübriszük, mohóságuk és függőségük állíthatja meg. (Lásd az igen beszédes hajószerencsétlenséget, vagy azt, hogy Belfort akkor sem száll ki, amikor már igazán ki kéne.) Elbizakodottak, mert minden okuk megvan elbizakodottnak lenni: a világ a lábaik előtt hever. Ők valóban elhitték, hogy azt csinálhatnak, amit akarnak. Megrészegültek az Amerikai Álomtól. (Ahogy maga Amerika is.) Leonardo DiCaprio Jordan Belfortként, A Wall street farkasa narrátoraként delejes arroganciával, kikacsintó pimaszsággal, és szemtelen zsenialitással kalauzol végig minket olykor gyomorforgató túlkapásain. Quallude hatása alatt elkövetett akrobata magánszáma könnyedén lekörözi a Félelem és reszketés Las Vegasban éteres higanymozgását. Mikor legénybúcsúja után meztelenül felkel, átbotorkál a rommá partizott Las Vegas-i lakosztályon és csak úgy mellesleg még jól megcsöcsörész egyet a sok alvó prosti közül, frenetikus. Dührohama, mikor cicababa felesége arcába locsol több pohárnyi vizet, felejthetetlen. Terence Winter szkriptje fulladozik az ocsmány dekadenciában, de ez nem tanmese. Még a börtönéveket is elbagatellizálják. És lehet, hogy a tengerentúli közönség nagy része ezért nem tudott mit kezdeni vele. Mit keres egy ilyen film a karácsonyi moziműsoron? Ki tudja? Senki.

De kit érdekel, ha ennyire jó?

Címke: , ,

Feuchtgebiete

KRITIKA

Tajtékos napok

ESSZÉ

gatsby

KRITIKA

Print

KRITIKA

o-A-MOST-WANTED-MAN-facebook

KRITIKA

oldboy2

HÍREK

franklead

KRITIKA

zero4

KRITIKA

pap-gyermekei01-r

KRITIKA

Képernyőfotó 2014-03-25 - 15.45.43

KRITIKA

hobbit2lead

KRITIKA

November 1st, 2013 @ 20:51:56

KRITIKA

hungergames2lead

KRITIKA

enderlead

KRITIKA

phillipslead

KRITIKA

Die Vermessung der Welt

KRITIKA

jams

KRITIKA

Z világháború

KRITIKA

bertolucci-me-and-you

KRITIKA

dupa4

KRITIKA