2013/04/27
A héten került a magyar mozikba Brian De Palma új filmje, a Gyilkos vágyak. A Tovább gomb után megtekinthető a rendező 1962-es Woton’s Wake (Woton ébredése) című remek rövidfilmje, melyért Rosenthal-díjat kapott egy Pauline Kael vezette zsűritől.
De Palma Keveset változott a Columbia Egyetemen készített harmadik rövidfilmje óta, már itt roppant tehetséges formalista szerzőként mutatkozik meg. A történetet alárendeli a stílusnak: a Woton’s Wake-ben a germán mitológiával teremt alapot a német expresszionizmust idéző, néma (pontosabban dialógus nélküli) filmjéhez. A torz arcú slasher/giallo sorozatgyilkos Woton operai stílben előadott történetét önreflexív, humoros dallal vezeti fel, majd a nyitó szcéna alkalmával kreatív horrorfilmes jelenetezéssel folytatja, amelyet talán Mario Bavától lesett el, akinek 1960-as A démon maszkja című mesterművét az Államokban is vetítették. A német expresszionizmus (Caligaritól Nosferatuig) megidézésével a horrorfilm origóját is megvilágítja. A freak főhős és a camp-esztétika jelenléte az alulértékelt A paradicsom fantomját vetítik előre (Guillermo Del Toro egyik kedvenc filmje), a régi filmekért rajongó De Palma emellett posztmodern fogásokkal is él, számos filmet idéz a Szerelmem, Hirosimától a King Kongig. Kompozíciói, stilizációja, valamint az izgalmas filmzene elfedik a költségvetés hiányát, csak a zárójelenetben jut eszünkbe Ed Wood. Amellett, hogy megadta a rendezőnek a kezdőlökést, a Woton’s Wake egy szép barátság kezdete is volt: William Finley színésszel később kilenc film alkalmával dolgoztak együtt, legutóbb a Fekete Dáliában.
Partnereink
Szólj hozzá!