rio2096lead2

ANIMATÉKA

Átrajzolva I/IV. (Anilogue 2013)

Megyeri Dániel

2013/11/29

A brazilok Oscar-esélyes halhatatlan szerelmi történetével, és a Rövidfilmes versenyprogram ’A’ blokkjával vették kezdetüket animált kalandjaim.

Újra Anilouge Fesztivál, újra az Uránia Díszterme. Számomra legalábbis ez a kettő kéz a kézben jár, mikor belesüppedek a sajtónak fenntartott sor valamelyik ülésébe és várom, hogy agyam észvesztő színekben pompázó kaleidoszkóppá változzon. Az animációs filmek megszállottjainak szóló „rétegfesztiválból” az elmúlt tizenegy évben az Anilogue a Titanic és a Cinefest mellett kis hazánk egyik legizgalmasabb filmes rendezvényévé nőtte ki magát. Az idei kínálat is bivalyerős, és ami még fontosabb: aktuális. Ari Folman A futurológiai kongresszusán túl – amit a legjobban várok, de majd csak vasárnap tudok megnézni – Luiz Bolognesi nagyívű Rio 2096: A szerelem és a düh története tán a legnagyobb volumenű darab a fesztivál programjában. A hat évszázadon átívelő opus jelenleg is esélyes a 2014 Oscar-díjkiosztó egy csillogó trófeájára, és Abeguar, a halhatatlan főszereplő forradalmi küzdelmeit, az érintett témaköröket látva ezen nem is kell meglepődnünk.

rio2096_1
Az anime-esztétikával életre hívott animációs film 1566-ban kezdődik, mikor még Brazília területén bennszülöttek éltek, a portugál felfedezők pedig még épphogy csak ismerkedtek az újonnan felfedezett országgal. Abeguar, törzse sámánától megtudja, hogy isteni kiválasztott a Gonosz elleni örökös harcban (gyönyörű vízió), de azt nem sejtheti, hogy a hódítókkal vívott összecsapás közben meghal, s abban a pillanatában madárrá változik, hogy országa történelmének jövőbeli fordulópontjain álljon majd mindig az elnyomottak oldalára. És, hogy örökös szerelmét, Janaínát keresse. Bolognesi a törzsi misztikum és a halhatatlan szerelem filmszövegbe illesztésével szépen emeli el a Rio 2096-ot a földhözragadt gerillafilmektől. (Lélekvándorlásával, a szerelem hajszolásával kicsit még Darren Aronofsky A forrását is felidézte bennem.) Miközben tablószerűen villannak fel a brazil nép elnyomásának különböző epizódjai (1825-ben a rabszolgahajcsárok, 1968-ban a katonai diktatúra rendőrsége, 2096-ban pedig egy vízhiányos disztópia privatizált milíciája jelentik az ellenfelet), Abeguar mindig csak Janaínát keresi. Akadnak igen erős képsorok (bennszülöttmészárlás, Abeguar lányának megerőszakolása, államilag jóváhagyott gyerekgyilkosság egy flaska vízért), a mindenkori elnyomó hatalom árnyékában beteljesülni képtelen szerelem melodrámai búvópatakként kíséri végig a gerillaharcok akciódús ábrázolását, az átélhető emberi regiszterrel pedig a mélyre merülő társadalmi és történelmi vonatkozásokat is sikerül átélhetővé és átérezhetővé tenni. A négy különböző korszak egészen gyönyörűen, más és más teremtett atmoszférával van vászonra álmodva, Abeguar és Janaína halálra ítélt kapcsolatába Bolognesi pedig egy egész nép sorsát koncentrálja.

Az ütős fesztiválkezdést egy igen erős Rövidfilmes versenyblokkal fejeltem meg, most azokról a szösszenetekről egyenként.

toto
Zbigniew Czapla: Toto

Elképesztő ereje van. Mintha üres A4-es lapokra ömlött volna a vízfesték, és a papírok mozgatásával, a festék rakoncátlan térnyerésével rajzolódnának ki újabb és újabb események. Vastag ecsetvonásokkal realizált állóképekből hektikusan változó mozgóképek lesznek, sőt, a plánok változtatásával a térérzet illúziója is megteremtődik. A látszólag békés vidéki nap – anya tesz-vesz a ház körül, fia játszik és felfedezi a környéket – aztán hátborzongató fordulatot vesz. Toto a közeli templomban elveszti gyermeki ártatlanságát, édesanyja pedig szívszorító dallal hívogatja elveszett fiát. Nagyon erős rövidfilm, nem lepődnék meg, ha díjjal távozna a fesztiválról.

Jérémy Clapin: Palmipédarium

Szenvtelenségével és az animációs technika ridegségével a blokk egyik leghideglelősebb darabja, melyben egy szótlanságban élő kisfiú apját kíséri első ízben vadászatra. Coming of age történettel, beavatási sztorival van dolgunk, a fenyegetettség, a feszültség már kezdettől fogva kézzel tapintható. A hétköznapi kacsavadászatnak aztán egy rémisztő, kacsaszerű lény ad horror-gellert, de a fiú, ahelyett, hogy E.T-ként befogadná, vagy elmenekülne a torzszülött elől, előbb játékot, majd vadat kreál belőle. És szabadon ereszti, hogy levadászhassa az ismeretlent. Lefojtott légkör és stílus libabőrös összhangban.

Simone Massi: Animo resistente

A Rio 2096 mellett ez is a gerillaharcot tematizálja, csak itt kontrasztos grafitrajz adja a formai keretet. Az apró momentumokat felvillantó fekete-fehér világban egyedül a piros szín üvölt, legyen az a kakas taréjának, egy kiteregetett lepedőnek, vagy egy ablaknak a színe. A véres harcok folyamatos emberáldozatokat követelnek, egy pillanatra sincs megnyugvás az állandó veszélyben élő gerilláknak. Ennek volt tán a leghatásosabb hangkulisszája, ami szinte kézzel foghatóvá tette a rajzolt figurákat, tárgyakat és helyszíneket.

Ringeisen Dávid és Ruska László: Papírvilág

A WWF-nek készített, környezetvédelemre felhívó reklámban egy íróasztal papír-ökoszisztémája elevenedik meg. Papírerdőben papírszarvasok menekülnek, a parafatábla pedig hatalmas hegyként ad otthont a rajzszögekről elrugaszkodó papírmadaraknak. Lendületes zenével megspékelt, ötletes 3D CG-animációt látunk, az elsőt a blokkban, még akkor is, ha reklámjellegéből adódóan inkább ötlethalmot, üzenetet közvetítő ötletkísérleteket látunk, mintsem kiforrott történetet.

toto2
Marina Rosset: The Girl with Leaves

Újabb ökofilm, ezúttal egy kis csavarral. Az elmosódott, lélegző képekkel operáló rajzfilmben banális történés (egy aranyhal halála) indítja be a nem annyira banális történéseket. A halott hal gazdája éjszaka kikel az ágyából és bemegy az erdőbe. Gyönyörű színkavaldád, érdekes karakterdesign. A férfi egy különös erdei nővel találkozik. Hevesen egymáséi lesznek, de ezt már az erdő nem nézi jó szemmel: a megelevenedő fák elől menekülniük kell. Expresszionista, értő műgonddal megrajzolt szösszenet ez.

Bastien Dubois: Cargo Cult   

Szeretem, ha egy animációs rövidfilm nagyjátékfilmként működik. Szeretem, ha a rövidfilmes forma ellenére hagynak időt a szépen építkező jeleneteknek. Szeretem, ha jó a zeneválasztás és ezáltal az atmoszféra. Ezt a filmet szerettem. Arthur C. Clarke idézetével nyit, mely a fejlett technológia és a varázslat elválaszthatatlanságáról szól, aztán mindezt egy trópusi szigeten elhelyezkedő katonai bázisra és a szigeten élő bennszülöttekre vonatkoztatja. A repülőgépet isteni csodának tekintő őslakó rajongása és a modern világra való rácsodálkozása a nézőkre is átragad. Tiszta ártatlanságával és vizuális bravúrjaival költözött be a szívünkbe.

Matthias Hoegg: Upstairs

Egyetlen, jópofa kis gegre kifuttatott filmecske: az alsó szomszéd nem tudja elviselni, hogy a fölötte lakó hatalmas hangzavart csap éjszaka. A különböző hangok aztán az ágyában forgolódó férfi sajátos fantáziája szerint interpretálódnak, így lehet egy varrógépből gyilkos fegyver, dobozok mozgatásából pedig dulakodás zaja. A hangok „mögé kell nézni”, mert a folyosón közeledő lépések nem biztos, hogy betörőhöz tartoznak. Ahogy a felsőszomszéd sem gyilkos, csak egy ártalmatlan varrónő.

anomalies
Ben Cady: Anomalies

Az ’A’ blokk egyetlen gyengébben sikerült képviselője. A fehér háttérrel, és sok negatív térrel játszó szösszenet szín-egyhangúságát másik világból nyíló, színes „féregjáratok” törik meg. Sem vizuálisan nem képes ostromolni a szürkeállományunkat, sem fabula szintjén. A kelleténél kicsit hosszabb is, mert a képek ritmikus változásán és a „féregjáratokban” végbemenő kaleidoszkóp-loopon kívül nem történik sok minden.

Morgane La Péchon: Sun Stroke

Egyrészről idilli, másrészről borzasztóan unott nap zajlik a vízparton. Anyuci a parton napoz, apuci fel sem néz a horgászbot mellől. Szól a rádió. A fiú egykedvűen hentereg krokodilos matracán. Zavarbaejtő flashforward megoldásban a fiú fulladását látjuk, amit a címben idézett napszúrás, hőguta idézhet elő. Rémisztően nem figyelnek oda a szülők, ahogy a srácból is valami nyugtalanító halálvágy sugárzik. A flashforward tragédiája aztán sosem lesz a jelené, mindenesetre ügyesen keltett vele feszültséget a rendező, és mutatott rá az idillben rejtező borzalomra. A zene itt is kitűnő.

Caroline Murrell: The Strange Disappearance of Mr. Walter Werner

És végre! Az első stop motion film a blokkban! A kisvárosi rutin posványából, egy ismerős, bennfentes közegből egy szép napon eltűnik Walter. Az állóvizet azonban még ez sem kavarja fel, egyedül főhősünk teszi fel a kérdést: hát senki sem veszi észre, hogy Walter eltűnt? Annyira bosszantja a dolog, hogy Walter kalapját a fejére véve át is veszi a szerepét a közösségben. Kurta Sommersby-történet ez, de az animációs technika révén kitüremkedik a versenyblokkból.

toto3
Conor Finnegan: Fear of Flying

Említettem, hogy mennyire szeretem, ha egy rövidfilm nagyjátékfilmként működik. Ezt is szerettem. A tapasztalat az, hogy a legtöbb rövidfilmben nincs számottevő párbeszéd, pedig az ilyen darabok üde változatosságot képviselnek egy másfél órás összeálításban. Finnegan 2D-animációval kevert bábfilmjének (megint egy stop motion opus!) egy repülési iszonyban szenvedő madár a főhőse. Nem tud társaival délre repülni, így bespájzol télire, de készletét egy álarcos mókustolvaj (!) megdézsmálja. Kénytelen hát útra kelni. Nagyon vicces kis film ez, nagyszerű karakterekkel és egy fóbiás madár egzisztenciális rémálmával, majd felnőtté válásával.

Holnap az Ánima Buenos Aires technikailag is sokszínű négyrészes szkeccsfilmjével merülünk alá a lüktető város forgatagába, de a Rövidfilmes verseny ‘B’ blokkjáról is lesz egy-két szavam.

Maradjatok velünk!

Címke: , , , , ,

éjfélkorlead

ANIMATÉKA

aníma2

ANIMATÉKA

anilogue33lead

ANIMATÉKA

anilogue2_3lead

ANIMATÉKA

anilogue1_3lead

ANIMATÉKA

titolead

ANIMATÉKA

skiz

FESZTIVÁL

congresslead

KRITIKA

November 1st, 2013 @ 20:51:56

KRITIKA

52744f6abf8d4

KINO LATINO

Szörny Egyetem

KRITIKA

frankenlead

KRITIKA

paranormanlead

KRITIKA

cabininthewoodswelivefilm09

FESZTIVÁL

imawoman

FESZTIVÁL

AARGH

FESZTIVÁL

eushorts02

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

zsiraf

Rövidfilm

ex4

KRITIKA