AARGH

FESZTIVÁL

Forog, változik – Eushorts 2011

Vízkeleti Dániel

2011/12/05

A fesztivál már korábban is bebizonyította, hogy a kisfilm nemcsak a kísérletezés, a hangkeresés és játékfilm előtti gyakorlatozás terepe lehet, hanem profi, önálló és önmagában is működő alkotás. A minőséget az elmúlt év legnívósabb fesztiváljainak rövidfilmjeiből összeállított versenyprogram szavatolta, Oscar-jelölt daraboktól kezdve a Sundance-en át a Cannes-i versenyprogramban szereplő alkotásokig. Kevés kivételtől eltekintve idén a kisfilmek témavilága – sokszor határokat döntögető módon – a szexualitás, a párkapcsolat és a család körül forgott. Hogy az összességében vidámabb hangütés annak köszönhető, hogy a formából fakadóan gyorsan letapogatnak egy javulóban lévő nemzetközi hangulatot, vagy inkább a „cudar időben sírva vigadás” elve érvényesül: végül is mellékes kérdés, viszont az utóbbi egy-két év legjobb európai rövidjeit felsorakoztató mustra idén is egyenletesen hozott színvonalából a sötétebb tónusú munkák emelkedtek ki.

A felnövéssel járó viszontagságokat nemcsak A gyerekszobán túl-ra elkeresztelt blokk mutatta be. Ebben a részben találkoztunk a 13 éves Jon-nal, aki egy buli utáni másnaposságot kiheverni, egy szerelembeeséssel együtt. Elsőre érthetetlen, hogy a Hideg hogyan juthatott el a Cannes-i versenyprogramig, ám később világossá válik: kiválóan mutat be és ragad meg egy ismerős hangulatot, így csak azok csalódhatnak benne, akik brutális csattanót várnak egy kisfilmtől. Egy ilyen felütés után egyre inkább tanulsággá szilárdult a képlet: a legtöbb darab nem vállalt sokat, viszont annál többet teljesített, sok alkotó beérte egy különleges atmoszféra megteremtésére tett kísérlettel. Így egyszerű, de erős munkák születtek, mint az egy kisfiú beavatásáról szóló http://, amely tragédiába fordul a hideg téli erdőben, a 46-os úszódressz, amely egy önbizalomhiányos duci kislány úszóvá érését meséli el, a Bad Night For The Blues, amely a nyugdíjas angolok délutáni partijainak indulatokkal teli humorral bemutatott világába kalauzol, az Incidens egy banknál pedig egy tökéletlen bankrablási kísérlet tökéletes rekonstrukciója.


A fesztivált beharangozó írások több Oscar-jelölt kisfilm szerepléséről is beszámoltak, de ha valaki nem nézett alaposan utána, azok könnyen elsikkadtak az alkotások rengetegében, ami annak is köszönhető, hogy nem igazán emelkedtek ki a többi film közül. Hasonlóan a nagyfilmek Oscar-versenyéhez, a kicsiknél is sokat számít a díjazandó alkotás választott témája. Ilyen volt a burundi polgárháború abszurd okait egy, egyszerre drámai és humoros jelenetben feltérképező Na Wewe, amely lassú cselekménybonyolítása miatt unalomba hajlik, és a szokatlanul szórakoztató módon elmesélt rákbeteg fiú története, a 143-as kívánság, amelyben a főhős halála előtt igyekszik elveszteni szüzességét. A gyónás szintén egy gyerekszereplő viszontagságait állítja középpontba: Sam-nek nincs mit mondania első gyónásakor, ezért apró rosszaságokat követ el, amelyek aztán tragédiába fordulnak. A három alkotás mellett szintén jelölve volt még a sorból kissé kilógó, egy kisiskolás a tanárnője iránt érzett szerelmét bemutató Egy fiú szerelme. Mind a négy alkotásnál megfigyelhető, hogy mind dramaturgiailag, mind szerkezetileg határozott lépéseket tesznek a nagyjátékfilmes forma felé, ami sokkal inkább a hátrányukra, mint előnyükre válik. A maguk 20-30 perces hosszúságával így pont arra a lélektani határra helyezhetőek, ahol egy nagyfilm beindul és izgalmassá kezd válni, egy kisfilm viszont végleg lefullad.

A párkapcsolat és szexualitás témája az iskolás szerelemnél sokkalta szokatlanabb fénytörésben is megjelent. Az Ahol a víz partot ér egy fantasztikus fekete-fehér animáció egy kamasz fiú szexuális ábrándjairól, amelyben a tengerparti élet különböző elemei egészen új jelentést kapnak. A Mi, időgépek még kedves kis történet egy időutazó párról, akik egymásra rálicitálva igyekeznek az időben ugrálva kitalálni a másik vágyát, de végül ez sem lesz megoldás, így ez a kapcsolat is szakítással végződik – viszont az Újra és újra már csak magára a szakításra koncentrál. A Jelenetek egy párkapcsolatból a szex utáni beszélgetést kifigurázva beszél a féltékenységről, egy jelenetben, a Születésnappal pedig még érzékenyebb terepre tévedünk, egy szerelmi háromszögbe, melynek résztvevői egy férfi és két nő. A leszbikus pár a férfi segítségével szeretné második gyereküket, csakhogy egyikőjük komolyabban gondolja a dolgot. Ehhez képest a Kopasz Krapek felszabadítóan abszurd musical egy fiatal srác a címszereplőhöz fűződő lángoló szerelméről. A Van vized? folytatva a provokatív sort két félénk srác első randiját mutatja be, szűk kivágatú premier plánokkal hitelesen visszaadva a furcsa légkört. Homoszexuális kapcsolatok érzékletes bemutatása mellett még sikamlósabb terepre tévedünk az ember és kutya szexuális kapcsolatát bemutató Szeretve című dokumentumfilmmel. Két főszereplőnk teljes odaadással és megdöbbentő nyíltsággal, vagy inkább naivitással beszél ebjeikhez fűződő intim viszonyukról, de a formailag igénytelen doku-kisfilm megmarad a polgárpukkasztás szintjén, nem tudja a témáját olyan színvonalon képviselni, hogy vitaalapot is jelenthessen. Ha mindez nem volt elég a szexualitás és szerelem nem konvenció szerinti bemutatásából, akkor a téma családon belüli kifejtésére is sor került. A Rob és Valentyina Skóciában a címszereplő unokatestvérek közötti érzelmeket mutatta be, míg a nagy valószínűséggel az amstetteni rém által ihletett Apánk a vérfertőzést borzalmáról beszél, finom, visszafogott eszközökkel – mint a lány zuhanyzási jelenete – érve el sokkoló hatását. A megtörtént eset szerint egy férfi 24 évig tartotta fogva saját lányát háza pincéjében, akitől hat gyereke is született, miközben egy szinttel feljebb normális életet élt feleségével és többi gyerekével – a két család pedig nem tudott egymásról.


A magas színvonalú fesztivál igazán kiemelkedő darabjai nem az Oscar-jelöltek és nem is a tabudöntögetésre kihegyezett filmek közül kerültek ki. A Menekülés egy tökéletes ritmusban elkészített párperces egy rablásról és körülményeiről, a Brandt rapszódia pedig Benjamin Biolay, francia rapper zenéjére koreografált, szürreális animációs darab, amely pár perc alatt mesél el egy évtizedekig tartó szerelem történetét, a kezdeti szenvedélytől a bevásárlólista-íráson át a szomorú szakításig. A sort az Elmondom lírai vallomása folytatja, amelyben egy fiatal eminens lány meséli el a környezetében élő szerelmes pár veszélyekkel teli, szenvedélyes életét. Arra mutat jó példát, hogy egy kisfilmnek felesleges követni a nagyjátékfilmek cselekményvezetési fogásait: mintha a mesélő mozgóképes naplóját látnánk, kiválóan megírt monológ és költői képsorok váltakozása ágyaz meg a készülő tragédiának. A kisfilmkészítés ezen módszerét a Mozdulatlanul doksija vitte tökélyre: nem akar történetet mesélni, alanya a megbénult nő, akinek gyönyörű szerelme törte ki a nyakát – minden előzmény nélkül– és azóta ágyhoz láncoltan fekszik, kamerákon keresztül figyeli környezetét, az ő narrálására látjuk az általa készített képeket, végletekig egyszerű stílussal hajmeresztően közel hozva a nézőhöz lelki állapotát.

A program legjobb alkotását, a Két ismeretlen-t egy frissen diplomázott rendezőpáros, Christopher Radcliff és Lauren Wolkstein írta és álmodta vászonra. Rövidfilmjükkel kiválóan megágyaztak az „A” kategóriában való pályakezdésre: miután elhozták a Columbia egyetem mustrájának fődíját, megannyi fesztiválszereplés mellett a Sundance versenyprogramjában debütáltak. A Két ismeretlen tökéletesen bizonyítéka annak, miképp lehet kiaknázni a rövid formából következő lehetőségeket, miközben nem állít semmit, nem provokál, pusztán jelzéseket helyez el az egyszerű cselekményben. A film két utazót követ, akiknek az autója lerobban, és hosszú gyaloglás után egy útszéli, olcsó motel uszodáját veszik használatba, ahol egy fiatal lány próbál barátkozni velük. Elsőre minden normális, de a mélyen megmagyarázhatatlan feszültség kezd kibontakozni hármójuk között. A Két ismeretlen misztikus és sejtelmes bemutatása, egy hétköznapi szituáció mélyén mozgó veszélyes, bonyolult és titokzatos erőknek.

A Radcliff és Wolkstein páros filmje azért is kárpótolhatott minket, hogy a nyakunkba ömlesztve kaptuk a programot. Mivel tényleg az elmúlt egy év legjobb rövid munkáiról volt szó, szívesen vettük volna, ha pontosan tudjuk, hogy melyik film, melyik fesztiválon szerepelt, vagy alaposabb utánajárás nélkül is kiderülhetett volna, hogy melyik darabot érdemes mindenképp megnézni, mivel a rövid programfüzet kevés támpontot és kapaszkodót adott, mindezt a blokkok felosztásának logikátlansága nem segítette. Viszont a filmek minősége és sokszor húsbavágó témaválasztásai miatt pontos kitekintést kaphattunk arról, hogy földrészünkön, a Rubika című animációs darab Rubik-kocka szerű világához hasonlóan, az esetleges gravitációtól függően vannak akik zuhannak, és vannak akik már két lábbal a földön járnak, miközben minden forog és változik.

Címke: , ,

Nézz bele!
rio2096lead2

ANIMATÉKA

anilogue33lead

ANIMATÉKA

anilogue2_3lead

ANIMATÉKA

anilogue1_3lead

ANIMATÉKA

imawoman

FESZTIVÁL

eushorts02

FESZTIVÁL

skiz

FESZTIVÁL

sarajevo_ff

EXKLUZÍV, FESZTIVÁL

2014_porlasplumas

KINO LATINO

Friss_Hus_fb

HÍREK

titolead

ANIMATÉKA

éjfélkorlead

ANIMATÉKA

aníma2

ANIMATÉKA

20130314210443_sajnalom02

KAFF

safe_image

FESZTIVÁL

Surviving

FESZTIVÁL

Chasing_Ice_1

FESZTIVÁL

800px-John_Malkovich_at_San_Sebastian_Filmfestival_2008

PRIZMATUBE

cabininthewoodswelivefilm09

FESZTIVÁL

img_0151

FESZTIVÁL

rio2096lead2

ANIMATÉKA

anilogue33lead

ANIMATÉKA

anilogue2_3lead

ANIMATÉKA

anilogue1_3lead

ANIMATÉKA

imawoman

FESZTIVÁL

eushorts02

FESZTIVÁL

skiz

FESZTIVÁL

sarajevo_ff

EXKLUZÍV, FESZTIVÁL

2014_porlasplumas

KINO LATINO

Friss_Hus_fb

HÍREK

titolead

ANIMATÉKA

éjfélkorlead

ANIMATÉKA

aníma2

ANIMATÉKA

20130314210443_sajnalom02

KAFF

safe_image

FESZTIVÁL

Surviving

FESZTIVÁL

Chasing_Ice_1

FESZTIVÁL

800px-John_Malkovich_at_San_Sebastian_Filmfestival_2008

PRIZMATUBE

cabininthewoodswelivefilm09

FESZTIVÁL

img_0151

FESZTIVÁL

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu