Chasing_Ice_1

FESZTIVÁL

Változtatni a világon 1.

Bátori Anna

2012/10/08

Take One Action Film Festival (Edinburgh, Glasgow, 2012 szeptember 21. – október 6.)

A Skóciában évről-évre megrendezésre kerülő Take One Action! Film Festival Nagy-Britannia vezető emberjogi mozgóképes rendezvénye, amely olyan díjnyertes dokumentumfilmeket sorakoztat fel, amelyek a világ aktuális problémáiról hámozzák le a politika által megkeményített héjat. Legyen szó polgárháborúról (Egyiptom), emberkereskedelemről (Bosznia), éhezésről (Namíbia), gazdasági válságról (Egyesült Államok), vagy szexturizmusról (Fülöp-szigetek), a Take One Action nyíltan beszél az elhallgatni kívánt tabukról: „Adott egy olyan esemény, amely a mozin keresztül kommunikálja ki a világ problémáit. Ez pedig ma egyedülálló Nagy-Britanniában”- fogalmazta meg a rendezvény célkitűzését Ken Loach, a filmes rendezvény egyik fő támogatója.

A Take One Action! szeptember 21-én nyitotta meg kapuit Glasgow és Edinburgh városaiban és két héten keresztül vetítette a világ minden tájáról érkező mozgóképeket. A meghívott dokumentumfilmek egyaránt meséltek nemzeti összetartásról (1/2 Revolution; 5 Broken Cameras), a harmadik világ betegségeiről és harcairól (Growing Change, Lucky), bolygónk éghajlatának változásairól (The Carbon Rush, Chasing Ice, Surviving Progress) és a fejlődő országok képmutatásáról is (We’re Not Broke). Az október 2-án véget érő rendezvénysorozat sokban hasonlított a kelet-európai One World Dokumentumfilm-fesztiválra, amennyiben kényes, szociális témákat kerülgetett, és nem kis bátorsággal vetette bele magát a világ perverz kis titkainak feltárásába. Mint látszik, a hasonló rendezvények (Nuremberg, Németország, Incocvinient Films, Litvánia) egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a mozi világában, és várhatóan egy grandiózus szociográfiai sziget jön majd létre a nagyjáték-, és dokumentumfilmes fesztiválok óceánjában, amely arra specializálódik, hogy velejéig romlott univerzumunk problémáit a mozi médiumán keresztül boncolgassa.

Chasing Ice (Jeff Orlowski, 2012)
„A közönséget nem érdeklik a tudományos válaszok, vizuális bizonyíték kell nekik, hogy evidenssé váljon a tény: a globális felmelegedés ma már nem hipotézis, hanem tény” – fogalmazza meg a film célját James Balog, a National Geographic fényképésze, aki az „Extreme Ice Survey” elnevezésű expedíciójában korunk egyik legégetőbb kérdését próbálja megválaszolni. A híres fotográfus arra vállalkozott, hogy képekkel igazolja bolygónk felmelegedésének tényét: a világ számos gleccserén kamerákat helyezett el, amelyek éveken keresztül fényképezték a jég olvadását. A felvételek összeillesztése során mozgóképen láthatjuk „a történelem darabjainak megsemmisülését” – merthogy Balog számára a gleccserek nem csupán természeti teremtmények, hanem személyiséggel rendelkező, gyönyörű alakzatok, amelyek a múlt eseményeit beszélik el. Az amerikai férfi fényképeinek érzékenysége a jeget arccal ruházza fel, és az olvadás dokumentálása egy különlegesen letargikus történetet eredményez, amelyben az ember és a természet tökéletesen eggyé válik, hogy aztán utóbbi teljesen átadhassa magát a pusztulásnak.
A Chasing Ice megtekintése során nem csupán lélegzetelállító felvételekkel találkozhatunk, hanem tanúi lehetünk a természetfotózás árnyoldalainak is: Balog olyan szituációkba keveredik, amelyekből Bear Grylls is csak vérrel-verejtékkel tudna kijutni. Grönland, Izland és Alaszka lélegzetelállító szépsége mögött ugyanis ott rejlik az érintetlen természet szeszélyessége is, amely váratlan helyzetekbe képes sodorni az embert. Az „Extreme Ice Survey” tagjainak merészsége megizzasztja a nézőt, és a természetfotózás kulisszatitkainak felfedése során csodálattá válik mindaz, amit eddig az újságok lapjain láttunk. Az expedíció elszánt résztvevői gleccsereken másznak, mély völgyekbe ereszkednek, hóviharban menetelnek, vagy éppen jeges vízben, mezítláb fényképeznek, hogy cselekedeteiken való megdöbbenésünk után ámulattal adózzunk az elkészült fotóknak. A film úgy képes fenntartani a feszültséget, hogy a napfényben megcsillanó jég, vagy éppen a gleccserről alázuhanó vízesés kristálytiszta képével állandóan ellensúlyozza a mozgókép drámaiságát. A téli tájban való vándorlás dokumentálása után a rendező nem csupán az eredményt mutatja meg, hanem duplán sokkol azzal, hogy végkifejletként a gleccserek olvadásának folyamatát ezen képek által ábrázolja. A szépségből így válik ijesztő valóság, és a képekből így lesznek számok: A Chasing Ice félelmetes tükröt tart a huszonegyedik század embere elé, amelyben végignézhetjük, hogy másfél óra leforgása alatt hogyan semmisül meg egy Manhattan-nagyságú gleccserdarab, bizonyítékokat láthatunk arra, hogy tíz év alatt több jég olvadt el, mint a huszadik században összesen, emellett pedig tanúi lehetünk egy fotográfus történetének, aki cáfolhatatlan dokumentumokat tár elénk a globális felmelegedésről. Orlowski számos kiemelkedő díjjal (Sundance, RiverRun, BigSky) jutalmazott alkotásának megtekintése után meg sem kérdőjeleződhet a nézőben, hogy a globális felmelegedés hipotézis-e, vagy szemmel látható tény: Balog fényképei egyértelmű válaszokat adnak arra, hogy mi történik akkor, amikor az ember uralni akarja a természetet.

YouTube előnézeti kép

This Is Not A Film (Mojtaba Mirtahmasb, Jafar Panahi, 2011)
Immáron két éve annak, hogy a rendszerellenesség és propaganda vádjával elítélt Panahi házi őrizetbe kényszerült, és hat év börtönnel, illetve a filmezés mindennemű formájától való eltiltással kell mostanság szembenéznie. Az iráni újhullám egyik atyja – Kiarostamival, és Makhmalbaffal ellentétben – nem hagyta el hazáját, hanem megpróbált e lehetetlen körülmények között mozgóképet fabrikálni. Ezen kísérlet eredménye lett a This Is Not A Film, amely a házi őrizetben raboskodó Panahi egyetlen napját követi végig, és amely egy tortában rejtve jutott el Európába.
Ahogyan a cím is mutatja, a rendező legújabb munkája leginkább arról szól, hogy mi lett volna, ha az iráni mester legutóbbi filmje elkészül. Panahi ugyanis már mind a forgatókönyven, mind a szereplőválogatáson túl volt, amikor 2010-ben először rács mögé került. A This Is Not A Film egy feltételes módban íródott dokumentumfilm, amelyben a rendező saját – el nem készült filmjének jeleneteit adja elő, miközben hétköznapjainak apró mozzanatait követhetjük végig. Panahi színészkedik, teát szürcsölget, kutyára vigyáz, leguánt etet, elszív pár cigit a teraszon, megnézi azokat az internetes oldalakat, amiket még nem tiltottak le a hálózatáról, majd ül, s nagyokat sóhajtozik. Mindezen gesztusok közben pedig – briliáns rendező lévén – történeteket talál, amelyeket elmesél, lefilmez, vagy éppen megmutat egy mozgóképen keresztül. Így kerülünk egy „film-a-filmben” szituációba, amelyben Panahi legutóbbi tervének el nem készült jeleneteit játssza el, egy olyan allegorikus teret kreálva ez által, amelyben művének főszereplője, a szobájába bezárt lány, és a rendező egyetlen személyiséggé olvadnak össze. Az iráni mester úgy mesél, hogy saját magát teszi a történet tárgyává, de eközben ki is tágítja a film tereit: már nem egyetlen szobában vagyunk, hanem egy diktatórikus országban, amelyben sem ő, sem az egyetemre beiratkozni akaró lány nem élhet alapvető emberi jogaival.
„Nem vagyok többé filmrendező” – hangzik el Panahi szájából a lesújtó megállapítás, miközben barátja, és a This Is Not A Film társrendezője, Mirtahmasb a mester mozdulatait filmezi. „Ha képesek vagyunk arra, hogy elmeséljünk egy filmet, akkor miért készítünk mozgóképet?!” – fakad ki el nem készült munkájának forgatókönyvét olvasva. A teljes alkotói válságból és az imént feltett kérdés ambivalenciájából végül a rendező saját magát rántja ki, amikor a lakóházában dolgozó szemétszállító fiúban egy újabb történetre lel. Ez a This Is Not A Film második „film-a-filmben” szekvenciája, amelyben Panahi egy egyetemista fiút interjúvol. A cinema verité módszerével forgatott szekvenciák mutatják meg az iráni mester igazi tehetségét, aki ismét képes arra, hogy párhuzamot vonjon saját maga és egy idegen ember személyes története között: a művészeteket kutató szemétszállító ifjú képtelen megélni hivatásából, és ugyanolyan patthelyzetben van, mint Panahi, vagy éppen a rendező el nem készült munkájának főhősnője, akit szülei nem engednek egyetemre. Bármerre is nézünk, bárhová is megyünk, a bezártság és a kötelező engedelmesség uralja a film szüzséjét, amely hű képet ad Jafar Panahi rendezői bravúrosságáról, hiszen azt is képes elhitetni, hogy dokumentumfilmről van szó, miközben minden egyes jelenet vélhetőleg előre megrendezett. A This Is Not A Film tehát igenis film, méghozzá egy briliánsan megszerkesztett mockumentary; amelyben minden egyes néző megtalálhatja saját történetét.

YouTube előnézeti kép

Címke: , ,

safe_image

FESZTIVÁL

Surviving

FESZTIVÁL

imawoman

FESZTIVÁL

img_0151

FESZTIVÁL

sarajevo_ff

EXKLUZÍV, FESZTIVÁL

2014_porlasplumas

KINO LATINO

titolead

ANIMATÉKA

rio2096lead2

ANIMATÉKA

marker_jetee2

AJÁNLÓ

anilogue33lead

ANIMATÉKA

anilogue2_3lead

ANIMATÉKA

anilogue1_3lead

ANIMATÉKA

cabininthewoodswelivefilm09

FESZTIVÁL

AARGH

FESZTIVÁL

udine-lead

KELETI EXPEDÍCIÓ

eushorts02

FESZTIVÁL

skiz

FESZTIVÁL

bomb00

KRITIKA

Képernyőfotó 2017-12-05 - 14.54.38

AJÁNLÓ

finders00

KRITIKA