20130314210443_sajnalom02

KAFF

Emberi állatságok – A 11. KAFF rövidfilmes versenyprogramja

Szalay Dorottya

2013/07/05

A 11. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál ismét bizonyította, hogy a magyar animátoroknak semmi sem szent – szerencsére. Legyen szó Orwell és Huxley vízióit idéző disztópiákról, a burke-i fenségesről, vagy akár napjaink ökológiai válságát tematizáló próféciákról, a mustra rövidfilmes versenyblokkjában bemutatkozó alkotók krétarajzok, sematikus papírmasé-figurák tolmácsolásában fröcskölték az arcunkba az ismertnek hitt morális-filozófiai frázisokat. A nyuszis-kutyás-őzikés beöntés azonban ismét olyan üdítően hatott a 2013-as KAFF közönségére, hogy a lelkes filmnézők még az agyzsibbasztó kánikulában is hajlandóak voltak nap-nap után elzarándokolni a városhatár felé ácsingózó Sheraton Hotel vetítőtermeibe.

Régi és új – technikák együttélése a nyertes filmekben
Végigpörgetve a díjazott kisfilmek listáját, summázva egyfajta analóg-digitális szimbiózis, a grafitceruzák és számítógép-billentyűzetek harmóniája figyelhető meg. Csáki László fesztiváldíjas munkája, Ambrose Bierce szikár novellájának leleményes adaptációja, a My Name is Boffer Bings például egy raklapnyi fehér kréta, megannyi fekete tábla, négy esztendő aprólékos kivitelezés, valamint az Umbrella profi digitális utómunkájának eredménye. Csáki, aki több éve fejleszti a lassan kézjegyévé nemesülő animációs technikát (Napok, amelyeknek értelmet adott a félelem, 2003; Darazsak, ludak, körtefa, 2005), korábban kizárólag analóg eszközökkel terelgette fekete világok között sodródó fehér vonalrajz-hőseit. A 2012 novemberében, a NextArt galériában debütált alkotás Csáki első olyan kréta-animációja, ami végül bináris számokká lett konvertálva.

Vácz Péter szívmelengető meséje, a Nyuszi és Őz ezt a szimbiózist a történeti síkra is átvezeti. A széles interpretációs skálával operáló, számítógépes bábanimáció a 2D és a 3D közötti átmenet szellemes fricskája, a technikai fejlődés visszafordíthatatlanságának példabeszéde, mely egyben a korábbi metódusok fenntarthatósága mellett is érvel. Emil Goodman (Szabó András), aki a Room 168 kreatív ügynökség társalapítójaként többek között „az experimentalvisualmindfucking”[1] piaci résének kitöltését célozta meg, a rövidfilmes szekcióban bemutatott, mégis videoklipként díjazott tárgymozgatásos animációjával szerepelt az idei KAFF-on. A Heaven’s Vanguard a karrierépítés és lojalitás feszültségéből farag drámai szerelmi történetet, melyhez Goodman korábbi munkája, a 2011-es Henry Waltz steampunk kulisszáit, és Pascal Ayatti (Pacsai Attila) muzsikáját hívta segítségül. Az embergépeiről és különféle egyéb organikus masináiról híres Goodman rendhagyó zenés-rövidfilmjével a világok és technikák együttélését megéneklő KAFF díjasok mezőnyét erősíti.

Nevetni szabad?
Fekete-fehér, nyuszis, de már tisztán számítógépes munka a diák-szekció kategóriadíját besöprő Rabbit, mely a Novus Művészeti Iskola animáció szakán okuló Balogh András Szilveszter első filmje. A Rabbit azoknak a fifikás, egy csattanós rövideknek a táborába tartozik, melyek egyszerű vonalvezetéssel, fiatalos lendülettel, de kigondolt, invenciózus képi világgal frissítőként hatnak két fajsúlyosabb produkció között. A Balogh-féle szomjoltó azért is tűnt ki annyira a mezőnyből, mert a két évvel ezelőtti felhozatalhoz képest az idei mustrán igen visszafogott számban képviseltette magát az egyperces gag-ek kasztja. Ugyan néhány, pattogó ritmusra szerkesztett vizuális őrültködés ismét helyet kapott a programban (Bassement, Purim, Walkin’ the Dog, Industrial Boogie, Teadélután), a két évvel ezelőtti ovációkat kiváltó, gyakran politikai felhangú sziporkák ezúttal elmaradtak. Ami azt illeti, a diákfilmes szekció szórakoztató, iskolás poénkodásán túl a humor is igen visszafogottan volt jelen az idei programban, a rezignált hangvételű, sötét tónusú, illetve a horrorpanelekkel kísérletező animációk uralták a mezőnyt. A gyerekzsűri éles szemű bírái szerencsére idén is kimazsolázták azt a mesét, ami a nagyok alkotta ítészek kedvenceinek listájáról lemaradt, és Szirmai Márton Grimm Café-ját jutalmazták kitüntetésükkel. Gyerekkorunk ceruzás, vízfestékes rajzait idéző animáció a Grimm-mesék egykori hőseinek kevéssé heroikus utóéletébe enged bepillantást. A díjazottak listájára nem tornázta fel magát, de az abszurd komédia kedvelőit minden valószínűség szerint tarkón vágta Hermán Árpád Sajnálom című négy perces munkája, mely egy bozontos szemöldökű férfiember önvallomása egy könnyes szemű szarvasnak – aztán időközben egy böhöm mókus is feltűnik, de ez már a spoiler határát súrolja.

Az iskolapadot nyűvők munkái között sokkal gyakoribb a vígjátéki elemekkel való sakkozás. Módy Luca filmje, a Pályaudvar a Dob+ Basszus egyik műsorának hanganyagát vette kölcsön, melyben Mucsi Zoltán és Scherer Péter – ez esetben egy szarvas és egy galamb – az Afrika és Európa közötti makákó kereskedelem viszontagságairól elmélkedik. Az idétlenül fecsegő tévés interjúkat kifogástalanul másoló film erénye az apró nüanszok felismerésében rejlik: a kamera ideges rángatózása, az össze-vissza zoomolás, a kérdező (galamb) üres tekintete, vagy a válaszoló (szarvas) közömbös tőmondatait kísérő gesztusok mosolyt csalnak a műfaj ismerőinek arcára. A burleszkek világába tesz kitérőt Rádóczy Zsuzsanna tárgymozgatásos animációja, a Szieszta, melyben két kesztyű kamaszos viaskodását követheti nyomon a néző. Négy elkényeztetett, „jóvágású” csirke valós helyi értékét jelöli ki Búzás Anna Final Cut című kacagtató animációjában, ami kiegyensúlyozott ritmusa, és a balladai homály mozgóképre transzformálása miatt érdemel említést. Szintén Final Cut, de a szárnyasok helyett páváskodó fodrász és annak gyanútlan áldozata játsszák a főszerepet Sebesvári Soma filmjében, melyben a kétbalkezes hajszobrász belefeledkezvén egy kecsesen ringó csípő látványába kis híján megkopasztja kuncsaftját. A probléma megoldására tett kísérletek rendre kudarcba fulladnak, a pórul járt asszony porhüvelye a fodrász sufnijában végzi, ahol egy tucat hasonlóan megcsonkított vendéggel osztozkodhat a légtéren. Ugyanezt a témát két másik produkció is feldolgozta, jóllehet azok nem a Kékszakáll-tematika alapján végezték be (avagy ki) filmjeiket. Pintér Márk Fred, a fodrász című munkájában egy adag zselé lesz a presztízs-mentő hajpótló, míg Kopasz Milán báb animációja, a Zséman egy pszichedelikus utazással kerüli ki a gubanc elsimítását. A társadalmi célú hirdetést az altesti humorral egyesíti Bera Nándor Fák című rövidfilmje, ami egy tervezett trash-sorozat első etapjaként lett meghirdetve. Bera Nándor munkájának újító jellege abban összpontosul, hogy a kapitalista civilizáció kilátástalanságát és a reményvesztettséget fajtalankodó favágók és filozofáló növények kálváriáján keresztül mutatja be. Ugyan a vállalt cél az emberi kapcsolatok vizsgálata, a vulgaritás helyenként az abszurditás ellen dolgozik, ezt az egyensúly eltolódást pedig még a frappáns argó-sziporkák sem billentik helyre.
YouTube előnézeti kép

Visszatekintés, elrévedés, nagyik
Ahogy az lenni szokott, a rövidfilmes versenyprogram idén is kellemesen eklektikusnak bizonyult, mégis érezhetően erős volt a komorabb hangvételű filmek jelenléte a mustrán. A Fákhoz hasonlóan szintén társadalmi célú felhanggal bír, de a humor helyett a melankolikus múltidézés eszközeire építi hatásmechanizmusátaz élőszereplős felvételeket rajz animációval vegyítő Gyerekek a vörös tájban. Szoboszlay Péter filmje a közmédiában elhangzott mocskolódásokat határozottan elkerülve a devecseri gyermekek pozíciójába ülteti a nézőt, hogy együtt emlékezzenek az iszappal elárasztott mászókákra, az eltűnt játékokra és az elvesztett barátokra. Inkább a halál, mint a mocsár– olvasható Kozsuhárov Zsuzsanna filmjének sokatmondó címe. A tajga és a tundra vidékén élő állatok tragikus létfilozófiája még az esetleges szándékoltság nélkül is társadalomkritikai áthallást sejtet. Bodor Ádám két novella-adaptációja is helyet kapott a versenyfilmek között: Takács Anikó fekete-fehér animációja, az Egy róka kiábrándítóan valóságos képet fest a beilleszkedésre képtelen, a körülményeik börtönében raboskodó városlakókról, míg Gelley Bálint Otthon című filmjében a veszteségek feldolgozásának elutasítása, az életről való lemondás ösztönszerűsége kap hangot. Gelley lírai stílusú, példázatszerű alkotása kellő magabiztossággal aknázza ki a suspense-ben rejlő lehetőségeket, miközben az ember természetét meghatározó zsigeri emóciók széles palettáját is szemlélteti. A woyzecki alapszituációt örökíti át Horváth Molnár Panna filmje, a Dipendenza, ami a legjobb elsőfilm díját vihette haza. A Zomborácz Virág bábáskodásával (író, társrendező) világra hozott munka, három halpiaci munkás tragikus végkimenetelű kapcsolatát meséli el – dialógusok nélkül, groteszk történetfoszlányokkal megbolondítva az amúgy is rendhagyó dramaturgiát.

Ugyan elszórva szerepeltek az egyes blokkokban, itt mégis – önhatalmúlag– külön bekezdést kapnak az idős dámákat főszerepbe állító produkciók, miként a 11. KAFF három kiemelkedő nagyi-filmet is fel tudott mutatni. Bakos Barbara romantikus meséje, a Hölgy hosszú hajjal tündéri könnyedséggel, elegáns szimbolikával regéli el egy ősz halántékú asszony végső utazását, miközben hófehér hajkoronáját az emlékek kígyózó ösvényeként jeleníti meg. Az Országos Diákzsűri, valamint a legjobb forgatókönyv díját elnyert Három nagymamám volt rendezője, Glaser Katalin ugyan sokkal esendőbb karaktereket vonultat fel, a nagymamát a család fundamentumaként pozicionáló, vitathatatlanul személyes indíttatású alkotása a versenyprogram kedvesen szentimentális, önvizsgálatra késztető filmjeinek sorát gazdagítja. A könnyfakasztást elrettentésre cseréli Tóth Pál 3D animációja, a Zápor, melyben egy látszólag ártatlan csepp záporeső iszonyatok sorozatává dermeszti egy idős hölgy nyugalmas életét. A Zápor, ami elsősorban technikai kivitelezése okán vívta ki a zsűri megbecsülését, feszültségkeltésből, atmoszférateremtésből és az abszurd elemek strukturálásából is ötösre vizsgázott.
YouTube előnézeti kép

Summázat
Hiába a két évvel ezelőtti kritikus megjegyzés, az alkalmazott animációs filmek idén nemcsak, hogy külön blokkba szedve, de az este utolsó programjaként, 10 órás kezdéssel roncsolták a nézői idegpályákat, ami még inkább erősíti a műfaj alsóbb kategóriás besorolását. A szervezést és a szakmát dicsérendő, ismét ez az apró fricska a fesztivál egyetlen említésre méltó gyermekbetegsége. Mind a műfaji palettáról szemezgető, mind pedig a kísérleti filmes irányzattal kokettáló filmek gondolkodó, invenciózus alkotók munkái; ha akad is köztük pár kiforratlan alkotás, az összkép a magyar animáció hírnevét öregbíti.

Footnotes    (↵ returns to text)
  1. Idézet a Room 168 honlapjáról.

Címke: , , ,

rio2096lead2

ANIMATÉKA

anilogue33lead

ANIMATÉKA

anilogue2_3lead

ANIMATÉKA

anilogue1_3lead

ANIMATÉKA

buda

HÍREK

imawoman

FESZTIVÁL

AARGH

FESZTIVÁL

eushorts02

FESZTIVÁL

skiz

FESZTIVÁL

Tattoo

Rövidfilm

mmmlead2

Jegyzet

zsiraf

Rövidfilm

Whiplash-6613.cr2

PRIZMATUBE

gunfighter

PRIZMATUBE, Rövidfilm

romance

Rövidfilm

he-took-his-skin-off-for-me

Rövidfilm

roserebornlead

PRIZMATUBE

04_lead

EXKLUZÍV, PRIZMATUBE

sarajevo_ff

EXKLUZÍV, FESZTIVÁL

6203.0.570.359

Jegyzet