aníma2

ANIMATÉKA

Átrajzolva II/IV. (Anilogue 2013)

Megyeri Dániel

2013/11/30

Bravúros szkeccsfilmben kaptunk ízelítőt az argentin temperamentumból és szellemiségből, és az is kiderül, mikor aludtam a Rövidfilmes verseny ’B’ blokkján.

Folytatódik az Anilogue, folytatódik az életek, sorsok átrajzolása. Tegnap a María Veroníca Ramírez által összefogott, négyrészes Aníma Buenos Aires c. szkeccsfilm képviselte a dél-amerikai animációs filmezés sava-borsát. A projektet rendezőként és producerként összefogó Ramírez neves rajzolókkal dolgozott együtt, akik közül mindegyik rajta hagyta sajátos bélyegét a produktumon. Florencia Faivre és Pablo Faibre cutout és 3D animáció frigyével meséli el egy boltját a várost lerohanó multik árnyékában fenntartani kénytelen hentes történetét (Meado por los perros). Űrhajóként telepedett a városra a Walmart helyi megfelelője (igen látványos szcéna), a kispolgárok pedig tülekedve igyekeznek vásárolni, vásárolni, vásárolni és vásárolni.

aníma1
A szkeccs leheletfinom helyzetkomikummal, épphogy csak karikatúrává torzított, pazar figurákkal és éles társadalmi kommentárral mesél a nagyvárosiasodás árnyoldaláról, de – miként azt a többi epizódban is láthatjuk – fanyar humorért sem kell a szomszédba menni. (Üde fuvallattal ér fel ez az argentin összeállítás, valószínűleg itt az ideje, hogy jobban beleássam magam a dél-amerikai animációs filmekbe.) A szkeccseket lendületes interlude-ok köti össze, melyekben egy szenvedélyesen tangózó stencilpárocska lejti forró stop motion táncát az argentin utcákon, házfalakon, lépcsőkön, kertekben és ablakokban. A hangulatos, tangóharmonika-futamokban gazdag zene pedig nemcsak ezeket az átvezetőket, hanem az Aníma Buenos Aires egészét végigkíséri, pikírt egyéniséggel felruházva azt.

Pablo Rodríguez Jáuregui ezt követő Claustrópolis-a az egyébként igen magas színvonalat képviselő szkeccsfilm gyenge pontja. Ugyan igen bájos sztorit mesél el (egy füzetét színezgető kisfiú és egy graffitis leányzó újrarajzolják a szürke metropolist), és kedvesen – még ha túl direkten is – korteskedik amellett, hogy hagyd el nagyvárosi börtönöd és fedezd fel a világot, sem formai, sem tematikai szempontból nem égette szanaszéjjel a retinám. Persze fontos hangsúlyozni, hogy nem önmagában alsóbbrendű darabról beszélünk, hanem a szkeccsfilm többi felvonásához képest gyengéről, de itt ugye igen magasan van a mérce – miként a harmadik, Carlos Nine Bu-buja is bizonyítja.

anima5
Az animációs megoldásokat illetően a legkevésbé tradicionális darabról beszélhetünk, melyben egy épp golyót kapott bűnöző halálálma, múltja elevenedik meg szürreális rajzfilm formájában. A ceruza itt szaladt meg a leginkább: az élőszereplős keretben látott bűnöző „Így jöttem”-története hemzseg a képtelen, állati vonásokat viselő karakterektől és kicsavart szituációktól, a fekete-fehér közegben csak úgy tobzódnak a vizuális ötletek. Eztán Argentína sokak által kedvelt képregényese, Caloi rajzolta az utolsó szkeccset (Mi Buenos Aires herida – képünkön), ami egyrészt magasan az Aníma Buenos Aires csúcspontja, másrészt gyönyörű egységet alkot a többi darabbal. A bámulatos retroanimáció kicsit A rózsaszín párducra vagy a Monty Python Repülő cirkuszára emlékeztetett, és talán ebben az epizódban volt a legtöbb vizuális humor is. A dél-amerikai macsóizmusból és fülledt szexualitásból is kapunk egy kis ízelítőt, de arról is mesél (ld. cím), hogy az alkotók otthona, Argentína honnan jött és hová tart. Egy madárka legalábbis ilyen veszettül még nem menekült a modernizálódó nagyváros túlburjánzó növekedése elől.

María Veroníca Ramírez víziója előtt le a kalappal, imádtam az Aníma Buenos Aires-t, csak ajánlani tudom. Tényleg mutatott valamit Argentínából, midőn az ország „lelke” animált formát kapott.

YouTube előnézeti kép

Most pedig következzenek a ’B’ jelű rövidfilmes versenyblokk képviselői.

Moritz Schneider: Harald

CG-animációs filmből mindig kevés van az Anilogue-on, vagy azért, mert túl magasra rúghat a büdzsé egy-egy ilyen darabnál, vagy azért, mert nincs pixari idejük a független alkotóknak. A birkózó, sikert sikerre halmozó felnőttcsecsemőről és elnyomó anyjáról szóló szösszenet már csak a forma miatt is pihenés a szemnek, pláne, ha belegondolunk abba, hogy egy ilyen fesztiválon hány és hány totális elborulás van. Főleg a rövidfilmek között. A Harald végtelenül egyszerű történetet mesél el, közepesen innovatív, olykor kicsit morbid humorral. De kedves, az kétségtelen.

Katerina Karhankova: The New Species

Animációs megoldásait illetően valahol a Dörmögő Dömötör és a Vackor határmezsgyéjén lehetne elhelyezni a cseh alkotó rövidfilmjét. Bájos és cuki, ahogy a titokzatos csontot kiásó három gyerkőc élénk fantáziával próbálja megfejteni, hogy mihez is tartozhat az a bizonyos lelet. Viszont érzésem szerint túl hosszú és a történtek ezt a hosszt nem igazán indokolják.

Edouard Guise: Shimmering in the Dark

Kamionsofőrünk rejtélyes ládát szállít a közeli állatkertbe. A ládán az áll: bengáli. Vajon egy tigris? Egy váratlan balszerencse miatt a sofőr aztán a raktérben reked. Majd nem történik semmi. Ez kétségtelenül gyengécske darab lett, mert az elején felvillantott, apránként építgetett feszültséggel nem tud mit kezdeni, a várt csúcspont helyett fellépő antiklimax pedig lehetne jó megoldás, ha úgy tetszik, karakteres csattanó, de nem itt és nem így.

mother
Ugo Bienvenu és Kevin Manach: Mother

A blokk egyik legerősebb rövidfilmje egy torkaszakadtából üvöltő nővel kezdődik. Aztán egy dühösen vasaló apával, majd egy kedvtelenül takarító fiúval folytatódik. A háztáji erőszak – gondolhatjuk – csak egy apró lépésre van a vásznon látottaktól, a lefojtott düh és a sötét intenciók pisszegő kuktaként várnak robbanásra. Dialógusmentességében és a mindennapi bágyasztó rutin éleslátó rögzítésében van valami rémisztő. Hátborzongatóan rögközeli az ábrázolás.

Robbe Vervaeke: Norman

A belga olajfesték-animáció csemege a szemnek, formailag tán az egyik legbravúrosabb dolgozat. Az effajta festékes módszert azért szeretem, mert lehet az „előtte” és az „utána” állapotot látni, ahogy például címszereplőnk átmegy az úton, és teste tulajdonképpen „nyomot hagy” a festéktengerben. Láthatjuk a folyamatot. Vagyis a nyomát. Paranoiás bámulás, nagyvárosi elidegenedés, „idegen” test az ismerős közösségben – az egyén a közösségre gyakorolt hatása. Fontos problémafelvetés, rémálomszerű vizuális réteggel és karakterdesignnal megspékelve. Hatásos.

bubble
Maria Olhova: Bubble

Őszinte leszek, mintsem hogy sületlenséget írjak. Hosszú napom volt szerdán, és a tegnapi is az volt zsinórban három vetítéssel. Ebbe a filmbe bizony bele-belebóbiskoltam. Emlékszem arra, hogy egy medence körül zajlik a párválasztás, és végül valami bizarr terhestornává alakul az egész, de hogy miért, vagy hogyan, azt nem tudom. Sajnálom. Amúgy az animáció technikája sem hagyott különösen mély nyomot bennem, de ez már a fáradtságtól független.

Katrin Novakovic: Out from the Deep

Valószínűleg tudjátok már, hogy mennyire szeretem a stop motion-filmeket, és már csak ezért is örültem a horvát alkotó opusának. Novakovic egyébként egészen sok szerepben (rendezőként íróként, designerként, animátorként, díszletesként, bábosként, opertőrként, világítóként és vágóként) vett részt filmje elkészítésében, ami már önmagában megsüvegelendő. Arról nem ő tehet, hogy pont ebben a blokkban volt egy sokkal jobban sikerült stop motion-történet. Az egymásról tudomást sem vevő városlakókat (az elidegenítő modern technika kritikájáról van szó) azért egy hatalmas polip, igen egy polip ébreszti fel delejes transzukból. És ez akkora képtelenség, hogy már-már jó.

lonely
Rosto: Lonely Bones

Szürrealista hallucináció valahol David Lynch és Cronenberg művészetének árnyékba vesző határvonalán. Az amúgy a Frankenstein’s Army kísérőfilmjeként vetített rövidfilm a vizuálisan legkiforrottabb darab, a legfilmebb film, amely mesteri szintézisbe rendezi a képi és a hangsávot. (A Tree Wreckers zenéje egészen kitűnő.) Nem lehet egykönnyen elfelejteni, és ennél nagyobb bókra nincs is szüksége egy olyan filmnek, amit tíz másikkal együtt vetítenek.

Thomas Renoldner: Sunny Afternoon

Na, ez volt az első pillanat, mikor megkérdőjeleztem az Anilogue válogatóbizottságának épelméjűségét. És ez volt az első pillanat, mikor úgy igazán megfájdult a fejem. Ez az izé ugyanis a dilettantizmus csimborasszója. Ritmikus borzalom, magát kísérleti valaminek álcázott valami. Egészen borzalmas volt, de erről remélem, az alábbi ízelítő is tanúskodik.

Joni Männistö: Electric Soul

Aranyos stop motion tárgyanimáció, melyben a rendező egy kapcsolótáblákból és komputerprocesszorokból épített városra szegezi mikroközelire állított felvevőgépét. A lüktető mikropolis-ban minden ritmusra, tökéletes összhangban mozog, melyhez Lucas Pedersen muzsikája tökéletes aláfestésként szolgál. (Männistö lelki szemei előtt Szöul lebegett, mikor megépítette agyszüleményét.)

Spela Cadez: Boles

Az első adaptáció! Makszim Gorkij Her Lover c. novellája alapján készült. És a blokk legjobb stop motion-filmje, ahogy ezt korábban már ígértem. Annyira jó párbeszédet hallani, annyira jó lélegező karaktereket látni, annyira jó alámerülni a rövidségében is magával ragadó, lekerekített történetben. Az alkotói válságban szenvedő magányos író és a szomszédságában élő magányos prostituált kapcsolata bővelkedik a megkapóan életszerű szituációkban, de az alkotó gondoskodik arról is, hogy az egyedüllétbe és az írásba belecsavarodott művész kafkai rémálomban is elmerülhessen. Remek, szépen fényképezett animációs film, elsőrangú figurákkal.

A holnapi dömping rovatom, a Keleti Expedíció jegyében telik. Idén is megnézem a Tokiói Képzőművészeti Egyetem Anime Haiku-válogatását, ezen túl A szavak kertje és az Éjfélkor az iskolában lesz terítéken.

Ez utóbbit már láttam. Rettenetes volt. Bővebben holnap.

Címke: , , , ,

éjfélkorlead

ANIMATÉKA

rio2096lead2

ANIMATÉKA

titolead

ANIMATÉKA

anilogue33lead

ANIMATÉKA

anilogue2_3lead

ANIMATÉKA

anilogue1_3lead

ANIMATÉKA

congresslead

KRITIKA

November 1st, 2013 @ 20:51:56

KRITIKA

52744f6abf8d4

KINO LATINO

Szörny Egyetem

KRITIKA

frankenlead

KRITIKA

paranormanlead

KRITIKA

skiz

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

zsiraf

Rövidfilm

ex4

KRITIKA

spongya

KRITIKA

Friss_Hus_fb

HÍREK

symphony42

MI FOLYIK ITT?

Képernyőfotó 2014-01-20 - 19.18.42

PRIZMATUBE