2014/05/21
Shane Carruth készíti napjaink legnehezebben dekódolható filmjeit. Míg a 2004-es Találmányban az időutazás sajátos felfogása hátráltatja a sztori felfejtését, a tavalyi Feltörő színekben már a legalapvetőbb történéseket és a szereplők közötti kapcsolatokat is sűrű homály fedi.
A Találmányról korábban ezt írtuk: „Az eredetileg matematikus végzettségű és szoftvermérnökként dolgozó amerikai alkotó minden olyan segítséget megtagad a nézőtől, amit még egy közepesen jóindulatú művészfilmes is megadna neki: a Találmányból szinte teljesen hiányoznak a hétköznapi tartalmú párbeszédek, a lazítást engedélyező átkötések, a lassabb befogadóknak szánt redundanciák, az azonosulást lehetővé tevő karakterépítés és a követhető történetépítés. Bár a rendező joggal vádolható azzal, hogy a fenti hozzáállással kirekeszti a nézőjét a játékból, a Találmány nem egy lánglelkű szerző avantgárd kitárulkozásának benyomását kelti, hanem inkább arra ad lehetőséget, hogy egy igen egyedi filmes gondolkodásmód lenyomataként tekintsünk rá.” (Teljes cikk itt.)
A film idősíkjait így rekonstruálta egy lelkes néző: (A sárga időszakaszok azok, amiket konkrétan látunk a filmben. A többi kék részt ki kell következtetni.)
Nemrég egy újabb mindenre elszánt jelentkező kísérletezett Carruth rejtvényeinek megfejtésével. Anna Robertson egy nagyszerű, tíz perces videóesszében elemzi a Feltörő színeket – méghozzá úgy, hogy megoldókulcsnak Henry David Thoreau Walden című regényét használja.
Egyelőre mi annyit mernénk biztosan állítani, hogy a Feltörő színekben Carruth már nem egymáshoz itt-ott kapcsolódó egyenesekkel, hanem önműködő, rejtélyesen összekapcsolódó spirális ciklusokkal dolgozik: az orchideák szimbiózisban élnek a kukacokkal, a kukacok belülről „megfertőzik” az embereket (akik aztán egymásba szeretnek és emlékeznek egymás múltjára), majd „a lélek” átszáll egy frissen született kismalacba (aminek hangulatingadozásait az „emberavatar” is érzékeli)… Teljesen világos, nem?
Talán valahogy úgy, mint ebben a Thoreau-passzusban:
Egy farmer azt mondja nekem: „Nem élhet csupán növényi táplálékkal, mert abban nincsen semmi, amiből a csont fölépülhet”; ezért napja egy részét szinte vallásos áhítattal annak szenteli, hogy szervezetét ellássa a csontok fölépítéséhez szükséges nyersanyaggal, s miközben ekképpen oktat, egész idő alatt ökrei mögött lépked, akik növényi táplálékból épült csontjaikkal vígan húzzák előre őt magát meg súlyos ekéjét.
Partnereink
Mi már tudjuk az igazságot! http://t.co/cj9VabACdB