PRIZMATUBE

Két ijesztően bonyolult film megfejtése – Carruth kismalacai

Pálos Máté

2014/05/21

Shane Carruth készíti napjaink legnehezebben dekódolható filmjeit. Míg a 2004-es Találmányban az időutazás sajátos felfogása hátráltatja a sztori felfejtését, a tavalyi Feltörő színekben már a legalapvetőbb történéseket és a szereplők közötti kapcsolatokat is sűrű homály fedi. 

A Találmányról korábban ezt írtuk: „Az eredetileg matematikus végzettségű és szoftvermérnökként dolgozó amerikai alkotó minden olyan segítséget megtagad a nézőtől, amit még egy közepesen jóindulatú művészfilmes is megadna neki: a Találmányból szinte teljesen hiányoznak a hétköznapi tartalmú párbeszédek, a lazítást engedélyező átkötések, a lassabb befogadóknak szánt redundanciák, az azonosulást lehetővé tevő karakterépítés és a követhető történetépítés. Bár a rendező joggal vádolható azzal, hogy a fenti hozzáállással kirekeszti a nézőjét a játékból, a Találmány nem egy lánglelkű szerző avantgárd kitárulkozásának benyomását kelti, hanem inkább arra ad lehetőséget, hogy egy igen egyedi filmes gondolkodásmód lenyomataként tekintsünk rá.” (Teljes cikk itt.)

A film idősíkjait így rekonstruálta egy lelkes néző: (A sárga időszakaszok azok, amiket konkrétan látunk a filmben. A többi kék részt ki kell következtetni.)

primer-chart

Nemrég egy újabb mindenre elszánt jelentkező kísérletezett Carruth rejtvényeinek megfejtésével. Anna Robertson egy nagyszerű, tíz perces videóesszében elemzi a Feltörő színeket – méghozzá úgy, hogy megoldókulcsnak Henry David Thoreau Walden című regényét használja.

Egyelőre mi annyit mernénk biztosan állítani, hogy a Feltörő színekben Carruth már nem egymáshoz itt-ott kapcsolódó egyenesekkel, hanem önműködő, rejtélyesen összekapcsolódó spirális ciklusokkal dolgozik: az orchideák szimbiózisban élnek a kukacokkal, a kukacok belülről „megfertőzik” az embereket (akik aztán egymásba szeretnek és emlékeznek egymás múltjára), majd „a lélek” átszáll egy frissen született kismalacba (aminek hangulatingadozásait az „emberavatar” is érzékeli)… Teljesen világos, nem?

Talán valahogy úgy, mint ebben a Thoreau-passzusban:

Egy farmer azt mondja nekem: „Nem élhet csupán növényi táplálékkal, mert abban nincsen semmi, amiből a csont fölépülhet”; ezért napja egy részét szinte vallásos áhítattal annak szenteli, hogy szervezetét ellássa a csontok fölépítéséhez szükséges nyersanyaggal, s miközben ekképpen oktat, egész idő alatt ökrei mögött lépked, akik növényi táplálékból épült csontjaikkal vígan húzzák előre őt magát meg súlyos ekéjét.

giphy-4

Címkék: ,



1 KOMMENT.

Szólj hozzá!

[spoiler title="Nézz bele!" open="0" style="1"] Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona [/spoiler]

HÍREK

PRIZMATUBE

Rövidfilm

AJÁNLÓ

AJÁNLÓ

AJÁNLÓ

AJÁNLÓ

INTERJÚ

TRAILERPARK

LISTA

AJÁNLÓ

AJÁNLÓ

AJÁNLÓ

AJÁNLÓ

KRITIKA

KRITIKA

LÁNCREAKCIÓ

KINO LATINO

LISTA

AJÁNLÓ

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu