A nimfomániás sztriptíze

Pálos Máté

2013/10/15

Lars von Trier és Cannes – beszálltunk A nimfomániás körüli spekulációkba.

Az utóbbi napokban a dán rendező új filmje körüli médiahype elérte első csúcspontját. A szereplők arcát orgazmus közben ábrázoló karakterplakátokról azok a portálok is viszonylag nagy terjedelemben számoltak be, amelyek ingerküszöbét nem feltétlen érné el egy akár számos díjjal kitüntetett európai rendező új művészfilmjének plakátja vagy trailere. A lelkesedés nem meglepő: A nimfomániás kampánya olyan tartalmat szolgáltat az online orgánumoknak, amiről minden szerkesztő álmodik: szex, meztelenség, híres emberek, csipetnyi művészkedés, nagyfokú exkluzivitás, olyan pofonegyszerűen és lényegre törően tálalva, mint egy jégkrémplakát. Casper Sejersen szemet gyönyörködtetően kivitelezett képei jobbára azért készültek el, hogy rögtön megakadjon rajtuk a szemünk a Facebook-hírfolyamban, majd bepötyögjünk egy kommentet az erőlködő-élvező arcokon viccelődve vagy éppen Udo Kier lemeztelenedését méltatva.

A kampány maga is olyan, mint egy szexi vetkőzés: a releváns információk lassú, ciklikus szivárogtatására és a továbbiak sejtetésére, megbízható eltakarására épül, és mivel Trier megtiltotta magának a nyilatkozatokat a hírhedt 2011-es náci-eset óta, maguk a film részletei, képei, karakterei beszélnek helyette, és szolgáltatnak anyagot a sajtónak.

A vonatkozó cikkek bevezetőit (például az origón) olvasva az lehet az érzésünk, hogy Trier azért mutatja be filmjét karácsony másnapján (!) Dániában, mert kitiltották Cannes-ból, és ha már kénytelen mellőzöttségben élni, legalább egy ütős kampánnyal vigasztalja magát. A kampány valóban erre az ötletre, az elhallgattatott provokátor ideájára épül. A film hivatalos honlapján az egyik első teasermorzsa épp ezt képezi le vizuálisan: az önmagát korlátozó rendezőt láthatjuk leragasztott szájjal, ellenpontjaként a vágy extázisában és a kitárulkozás csúcsán élvezkedő színészportéknak.

Azonban a fesztivál igazgatója, Thierry Frémaux áprilisban már a széles nyilvánosság előtt is egyértelműen jelezte, hogy a persona non grata-plecsni nem egy életre szólt, tárt karokkal várják vissza a rendezőt. Hogy az utóbbi évek egyik legjobban várt európai filmje hiányzott az idei mustráról, annak Fémaux elmondása szerint sokkal prózaibb oka volt, mint a kitiltás: a rendező egyszerűen nem készült el határidőre a film vágásával – ami azért, lássuk be, igen valószínűtlen. Ha az eddig kilenc filmmel versenybe kerülő, többszörösen díjazott Trier úgy ütemez egy projektet, hogy annak potenciálisan Cannes-ban lehet a premierje, akkor egy nyers változatot azért csak összehoz a határidőig.

Valószínűbb, hogy Trier, kihasználva és fenntartva a betiltott és elhallgattatott félőrült botrányművész látszatimidszét, A nimfomániás Cannes-i szereplését tudatosan cserélte le az elnyújtott, elsősorban online felületekre koncentráló és a filmhez is jobban passzoló médiakampányra, annak érdekében, hogy minden információ fölött a lehető legnagyobb kontrollt gyakorolhassa a bemutatóig. Ezzel a rendező lemond a potenciális díjakról és a neves kritikusok recenzióiról, Cannes pedig teljesen kimarad az egyik legnevesebb és legismertebb európai művészfilmes garantálhatóan nagy médiafigyelmet kapó bulijából.

De azért ne higgyük, hogy Triernek és Cannes-nak nincs égető szüksége egymásra: a The Guardian és a norvég Montages szeptember 19-i hírei szerint valószínűsíthető, hogy A nimfomániás hardcore, vagyis a színészek altestét digitálisan pornószínészek alfelével helyettesítő explicit változatának premierje mégis a legnevesebb fesztiválon lesz, méghozzá 2014-ben. A sajátos művészpornó valószínűleg versenyen kívül kap majd helyet, hiszen softcore változatát már az év első hónapjaiban bemutatják Franciaországban, Hollandiában, Lengyelországban, Svédországban és Németországban, nálunk pedig január közepén.

Mindebből úgy tűnik, hogy a médiasztriptíz jövő májusig, a „legdurvább, mindent megmutató változat” premierjéig, a kitagadott fenegyerek Cannes-i visszatéréséig folytatódhat. (Ahogy a Guardian újságírója is megjegyzi: a vetítés utáni sajtótájékoztatón bizonyosan csak állóhelyek lesznek.) Az önmagában is érdekes, a médiafigyelmet maximalizáló, hypegeneráló ütemezés sikerét potenciális díjak hiányában persze leginkább a nézőszám fogja megmutatni, ami ha jól alakul, nemcsak Trier kiinduló tételét bizonyíthatja az emberi mohóságról és a megbotránkoztatás iránti vágyról, hanem kitaposhatja az utat más művészfilmek alternatív reklámkampányai előtt, és valamelyest csökkentheti a fesztiváldíjak és exkluzív kritikák jelentőségét a szerzői filmek médiareprezentációjában. Mindenesetre kampány és hype ide vagy oda, mi mindenképpen várjuk von Trier filmjét, legyen az bármelyik változat, hiszen jelenlegi pozícióját szerintünk nem pusztán az ügyes csomagolással, hanem az eredeti tartalommal vívta ki.

Címkék: A nimfomániás, hír, Lars von Trier