2013/08/06
Új heti bizonytalan rendszerességű, de nagyjából hetente jelentkező rovatunkban filmes híreket, cikkeket, oldalakat szedünk csokorba, kiegészítve aktuális kattanásainkkal, kedvenc Youtube-találatainkkal vagy bármivel, ami szerintünk megérdemli olvasóink kitüntetett figyelmét.
– Larry Clark a Kölykökhöz kapcsolódó fotókat, kollázsokat és egyéb fényképeit küldte el a NYC 1993: Experimental Jet Set, Trash and No Star című kiállításra, aminek célja a korai kilencvenes évek New York-jának popkulturális felidézése. Az épp hetven éves rendező némi nosztalgiázásba bonyolódott a Daze-en, majd leszögezte: „A kölykök mindig ugyanolyanok lesznek.” Érdemes végigpörgetni a képgalériát.
– Egy társadalmilag érzékenynek ígérkező blockbuster (Elysium – Zárt világ) kapcsán készült interjúban vallotta be a Guardiannak az egyik politikailag leginkább tudatos sztár, Matt Damon, hogy tavaly pénzt veszített. E azt jelenti, pontosított a meglepett újságírói kérdésre, hogy „kevesebbet kerestem, mint amennyit költöttem„. Szóba kerül még Damon kislánya, aki egy utazás alkalmával nem volt hajlandó légkondicionáló nélkül aludni menni – egészen addig, amíg apja el nem beszélgetett vele arról, hogy milyen rengeteg gyerek van a földön, akik nem is nagyon tudják, mi az a légkondi, sőt, ő maga is ilyen gyerek volt pár évtizeddel ezelőtt.
– Egyre gyakrabban lehet találkozni angol nyelvű filmes orgánumokban egy rejtélyes, Celluloid Liberation Front néven publikáló szerzőcsoporttal („ismeretlen okokból nevüket egy vak filmesekből álló, kajmán anti-imperialista csoportosulástól kölcsönözték„), akik miután nemrég felvetették, hogy a tévé relevánsabb amerikai médium, mint a művészfilm, ezúttal a Breaking Bad – finoman szólva – roncsolt családmodelljét veszik górcső alá. Esszéjükben kifejtik: a televízió többé nem a nyugati középosztály értékeit tükröző és létrehozó vágygépezet, hanem komplex, kritikai-innovációs terep, amely demonstrálja az értékrend kudarcát és a társadalmi mozgásokat. Emlékeztetnek arra is, hogy az első széria alig pár hónappal előzte meg a Wall Street mélyrepülését, ami segíthette az azonosulást a pénz szűkében kényszerhelyzetbe kerülő és a bűn útjára lépő családapával. A Breaking Bad nem kevesebbet jelez, mint a spielbergi családmodell filmes dominanciájának végét.
– Megnyílt Roger Corman, „a Sharktopus és a modern film feltalálójának” autósmozija egy Youtube-csatorna formájában. A programot a B-film-pápa válogatja, és vegyesen fizetős/ingyenes tartalomból áll. Mindez azt jelenti, hogy bármikor pár kattintás után megtekinthetjük például az 1968-as Voyage to the Planet of Prehistoric Woment vagy az 1963-as Terrort. (A fenti promóvideó mindenesetre elég dögös.)
– „Egy teaserkultúrában a kiszivárogtatott információmorzsák fontosabbak, mint maguk az események, amelyeket felvezetnek” – veti fel a The Dissolve, a nemrég indult, PitchforkMedia égisze alá tartozó (igazán pofásra sikerült) filmes oldal. A jelenség következménye, hogy a film (vagy inkább: termék) nem tud megfelelni a felsrófolt elvárásoknak, és mindenképp csalódást kelt. Lehet, hogy az ártatlannak tűnő fél perces hangulatmorzsa teaserek hozzák el a hollywoodi színes-szagos blockbusterspirál végét?
– A The Verge készített remek interjút Kubrick özvegyével, Christane Kubrick-kal, amelyben szóba kerül a Taschen Kubrick-könyve, a világ múzeumait sorra járó Kubrick-kiállítás és a University of the Arts London The Stanley Kubrick Archive-ja. A Ragyogás és a 237-es szoba című dokumentumfilm kapcsán az özvegy szinte kifakad: „Egy filmet akart szellemekről. Egy kísértetfilmet! Ennyi az egész – egy jó kísértetfilm, amelyik félelmetes. Ez az, amit akart. A többiről nem tudok semmit.”
– Egy éve, július 29-én halt meg Chris Marker. Fentebb egy 1981-es rövidfilmje, amit San Franciscótól nem messze forgatott, nagyjából egy időben a Nap nélkül Szédülés-jeleneteinek felvételével.
– Egy gyönyörűségesen újradizájnolt plakát A dolog-hoz, az erre szakosodott Mondón.
– Egy fotó a Csak Isten bocsáthat meg forgatásáról, a film rövidesen érkezik a magyar mozikba. Gosling mellett azonban nem Refn, a film rendezője, hanem Gaspar Noé látható, akinek (nem kreditált) segédlete egyértelműen érzékelhető a film vizuális világán, főleg ha felidézzük az Enter the Void neontól lüktető képeit.
– Ha már Gosling: nem friss hír, de hátha elkerülte a figyelmeteket, hogy rendelhető az amazonon a Feminist Ryan Gosling című könyv, ami a hasonló nevű, poénnak indult blog sikeréből nőtte ki magát, ilyen képek tömegének posztolásával:
A frissen végzett genderkutató szerző, Danielle Henderson elmondása szerint a projektet a Drive (és egy jókora Foucault-túladogálás) ihlette. Gosling sosem kommentálta nyilvánosan a jelenséget.
– Richard Brody veszi számba provokatívan a The New Yorkerben A keresztapa negatív hatásait: ahogy a Cápa és a Star Wars megnyitotta Hollywoodot a fiatalabb közönség igényei és a blockbuster-esztétika felé, úgy Coppola filmje valamiféle sekélyes-artisztikus felnőtt drámával tette egyenlővé az amerikai művészfilmet, miközben a valódi innováció akkoriban Cassavetes filmjeiben történt.
– A Prizma archívumából:
„Az esztétikai befogadás és minőség szerintem igen szubjektív dolgok. Például ha a németeket kérdezed, szerintük amit mi gyártunk, az egy rakás szemét, a japánok szemében pedig ugyanolyan jóknak számítunk, mint bármely másik nagy stúdió.” A The Asylum producerével még a Sharknado–hype előtt készítettünk interjút.
Partnereink
„Gosling sosem kommentálta nyilvánosan a jelenséget.”
De igen:
http://www.youtube.com/watch?v=LC55dYHq7Fc