
2014/03/25
Ezekből a képekből nyílt kiállítás Londonban, a The Photographers’ Gallery-ben.
A rendező a Dazednek elmondta, hogy a régi elhagyatott gyárépületek fotózása régóta mániája. „Évek óta szerelmi viszonyban vagyok az iparral és gyárakkal.” „A hangulat, a formák és felületek – ez valami olyan, ami megborzongatja a lelkemet. A fény sokszor ugyanúgy esik a gyárépületekre, ahogy a testekre.” „Ez a szépség a tűzhöz, füsthöz, vashoz, betonhoz, üveghez és fantasztikus gépalkatrészekhez kapcsolódik. Ahogy a természet visszaköveteli őket. Az egész egy tánc. Gyönyörű ennek a táncnak a részesévé válni, és megörökíteni.”
Lynch hozzátette, hogy a természet visszahódítása nem a technika kudarcát jelenti, hanem sokkal inkább a változással van kapcsolatban. „Ezek a gyárak teljesítették feladataikat. Ami manapság zajlik, az kisebb léptékű, hatékonyabb, kevésbé álomszerű, és nincs meg benne a fenség és erő érzete. Ez kicsit lehangoló.”
Arra a kérdésre, hogy tud-e egyet választani a világ képei közül, ami igazán bekúszik a bőre alá, a 68 éves művész így felelt: „Meztelen nő. Az emberi test nagyon különleges, hosszú idő óta megfestik és lefotózzák, és ennek oka van.”
Következzenek Lynch képei (a The Photographers’ Galleryból):





(via)
Címkék: cukiság, Lynch, OFF-SCREEN
Lynch szerelmes. „A fény sokszor ugyanúgy esik a gyárépületekre, ahogy a testekre.” http://t.co/2KO2vOqhhl
A képek láttán a Radírfej jutott eszembe.
Emese Zsigrai
Na, ezen kidőltem: a cikk alján ott vannak a cimkék, és az egyik micsoda?! „CUKISÁG” !!! Vááá!!! :D :D :D