Architekturális experimentalizmus – Hackenschmied városfilmjei

Szalay Dorottya

2014/06/16

Hackenschmied városfilmjei a korszak uralkodó trendjével szembefordulva, a modernitás gépiesített dinamizmusa helyett a múlt építészeti artisztikumait mutatják be, illetve csendesen elrévedeznek a nagyvárosba bekéredzkedő természeti elemektől megihletve. – Szalay Dorottya (kontraCINEMA) esszéje.

Alexandr Hackenschmied és Alexander Siegfried Georg Smahel. Ezek a nevek még avantgárd filmes körökben is keveseknek csengenek ismerősen, jóllehet a két név ugyanazt az embert, az underground mozgóképes szcéna egyik nemzetközileg elismert figuráját rejti. A Linzben született, de karrierje kezdetén Csehszlovákiában működött Hackenschmied az Egyesült Államokba történő emigrálása után angolosította nevét, és Alexander Hammid néven írta be magát a mozgókép történetébe. Ahogy azt már többen tudják, első feleségével, Maya Derennel több, avantgárd filmes mérföldkőként jegyzett művet (The Private Life of a Cat, 1944; At Land, 1944) is tető alá hozott, köztük a transzfilm archetípusaként emlegetett[1] Meshes of the Afternoont (1943). Kevesebbek számára ismert azonban Hackenschmied első két rendezése, az Aimless Walk (Bezúčelná procházka, 1930) és a The Prague Castle (Na pražském hrade) – mindkettő Prágában, Prágáról, kicsit másképp.

Hackenschmied[2] két korai munkája a húszas-harmincas évek valamennyi ismert városfilmjétől különbözik. Míg Walter Ruttmann (Berlin, egy nagyváros szimfóniája, 1927), Charles Sheeler és Paul Strand (Manhatta, 1921), illetve Alberto Cavalcanti (Csak pár óra, 1926) ikonikus darabjai a választott metropoliszok számos aspektusát bemutatják, és esetenként határozott társadalmi-politikai szerepvállalásról tanúskodnak (főleg Cavalcanti esetében), addig Hackenschmied alkotásainak város-keresztmetszete sokkal szűkebbre szabott, a napló-bejegyzések és az építészeti kitekintések regisztereiben mozog. Ez persze nem jelenti azt, hogy a közvetített tartalom egyenes arányban változna a feltérképezett városrész méretével – sőt! Hackenschmied személyes mozgókép-vallomásai szerkesztettség, képzettársítás és formai kísérletezés tekintetében is egyenes derékkal állnak a felsorolt mesterek város-szimfóniái mellett.

Kölcsönkért Kinamo kézi kamerával, maradék nyersanyagra (35 mm) forgatva született meg Hackenschmied első önálló rendezése, az Aimless Walk. A jórészt Prága külvárosaiban csatangoló, 8 perces munka Svatopluk Innemann, a cseh főváros áramszolgáltatója megbízásából, professzionális eszközökkel készített darabjának (Prague at Night / Praha v záři světel) konkrét ellenpárja. Ez utóbbi, az éjszakára is nappalt erőszakoló film a nyughatatlan, kalandos, vonzó metropolisz fazonírozott portréja. Hackenschmied kísérlete viszont

hétköznapi viseletben kapja le a száztornyú aranyvárost, nélkülözve mindennemű pátoszt,

annak puritán vadonjaiból szemezget. A városba belopakodó, illetőleg az azt szegélyező természet és a gyárkémények formájában felülről fenyegetőző, mesterséges építmények állóháborúja Hakenschmied filmjében az emberi tudat hasadását (az emberi test megkettőződését) eredményezi. Az Aimless Walk mégsem a modernitás tragikumának megéneklője, sokkal inkább a konkáv és a konvex, a szabályos és a szabálytalan, a geometrikus és a kaotikus, a profán és az éteri nem szűnő feleselésének tolmácsolója. Hackenschmied poémájában a konok tornyok vonalai engedékenyen hullámzanak a folyó víztükrében, a telhetetlen várost etető, mereven kifeszített kábelek pedig megkapóan lírai textúrával bírnak a bárányfelhő kulisszában.

A transzfilmek holdkórosát megelőlegező férfi karakter e két világ közti peremen egyensúlyozva kóborol Hackenschmied filmjében, hogy aztán a dimenziók összeütközésétől elszédülve, a füvön elterülve és az indusztriális panorámát a perifériára száműzve szenderüljön álomba (?). Felébredve aztán saját magát,

azaz önmagának egy darabját hagyja hátra, immáron kettéosztottan folytatva útját vissza a természetbe,

illetőleg vissza a városba. A természeti embert (a fák tükröződését a vízben) és a városi embert (az épületek tükröződését a vízben) a villamos áttűnő képe köti össze, egyaránt hangsúlyozva a kettő közötti kapcsolatot és távolságot.

A The Prague Castle a világ egyik legnagyobb fennmaradt középkori kastélyának portréja, a művészet és a matematikai precizitás termékeny nászának ünneplése. Hackenschmied a plasztikus montázsban (plastic cutting[3]) rejlő lehetőségek kiaknázásával hoz közös nevezőre különböző tereket és épületrészleteket. Az intenzitás folyamatos váltakoztatásával feszültséget teremt (melyben kulcsfontosságú szereppel bír Frantisek Bartos zenéje), ötletes kiemelésekkel párbeszédet kezdeményez a hasonló formák között, a plánok és a kameramozgások variálásával pedig mozgékonyságot kölcsönöz a bemutatott tereknek. Az emberi tényező szinte teljes mellőzésével Hackenschmied nagyobb teret biztosít az Aimless Walkban is hangsúlyos, építészeti érdeklődésének[4], miközben tovább kísérletezik az ellentétek ütköztetésével.

Hackenschmied itt bemutatott filmjei a cseh avantgárd meghatározó darabjai. Hiába született tehát Ausztriában és vált ismertté az Egyesült Államokban, Hackenschmied – személyes Prága filmjeivel – kicsit mindig Csehországé marad.

[1] Sitney, Adams P.: Visionary Film. The American Avant-garde 1943-2000, Oxford University Press, 2002

[2] Mivel a két elemzett filmje idején még Hackenschmied néven működött, a cikk további részében ezt a nevet használom.

[3] Szintén P. Adams Sitney terminusa.

[4] Hackenschmied építészeti tanulmányokat folytatott, mielőtt művészettörténetre váltott volna. Később pedig olyan ismert építészekkel és designerekkel dolgozott együtt, mint Eduard Borsody és Hanuš Gödert.

____

További remek cikkek kísérleti filmről a kontraCINEMÁn!

Címkék: filmtörténet, kísérleti film