A bőre alá néztünk a lenyúzott embernek

Mega Sára

2015/01/22

Tegnap negyvenezren voltatok kíváncsiak a bőr nélküli emberre. Ma megmutatjuk, hogyan készült a felkavaró rövidfilm.

„Végül is ez két emberről szól, akik benn vannak egy házban. Csak ezt a lenyúzás dolgot kell kitalálnunk, és akkor rendben vagyunk.”

– így válaszolt Ben Aston a London Film School végzős diákja Maria Hummer aggályaira, aki novellája megfilmesítésének részleteiről faggatta.

Két évvel, 1152 izom darabkával, 217 Kickstarter támogatóval és jó pár liter művérrel később a két szereplő tényleg benn volt a házban.

Az első napokban még minden megoldás felé nyitottak voltunk. A báb és a CGI is felmerült. Az utóbbit azért vetettük el, mert a tapinthatóság, amit a CGI akármilyen látványos nem tud érzékeltetni, fontos szempont volt. Elkezdtünk special effecttel foglalkozó műhelyeket keresni London körül. Kiderült, hogy elképesztően drága dolog elkészíteni a lehetetlent. Aztán véletlenül megtudtam, hogy Colin Arthur, a Végtelen történet spec. effektekért felelős szakembere, hétvégi kurzust tart a londoni Kings College-ban. Elmentem, és az előadás után egy bárban magyaráztam Colinnak és feleségének a projektemről. És akkor mintha csoda történt volna, ők rábólintottak a filmre.

„Nézz körül! Ezeknek a diákoknak itt mind elegük van abból a zombi készítésből. Valami különlegesre vágynak. Ők a te hadsereged.”

Egy 12 fős brigádot sikerült összetoboroznom, belőlük állt össze a művészeti anatómiai gyár. A csapat vezetője Jen Cardno lett, ő tervezte meg a bőrtelen jelmezt. A ruha több száz kicsi darabból állt össze, mint egy puzzle. Ráadásul nem lehetett egy darabba összeállítani, mert a mozgás hatására nem úgy reagált, ahogy szerettük volna. Ez az esztétikai döntés persze megnövelte az előkészítési időt. 8 óra volt a leghosszabb idő, amit Seb a sminkben töltött, 12 órás munka napnál ez azt jelentette, hogy 3 óránk volt felrakni, és egy leszedni az izmokat.

Ennek az lett az eredménye, hogy brutális storyboardot csináltunk a filmhez, ami amúgy ritkán tesz jót egy produkciónak. De mindenkinek tudnia kellett, hogy egy-egy jelenethez milyen részeket kell felrakni. Ha megspórolhattunk egy-egy órát azzal, hogy csak a láb egyik oldalára illesztjük rá az izmokat, azt tudnunk kellett.

Odafigyeltünk arra, hogy a néző azt érezze, mindent lát. De egy egész alakos felvételhez egyszerűen nem volt elég időnk.

A végeredményt itt tekinthetitek meg.

Ez pedig az Így készült-film:

via

Címkék: biohorror, cukiság, melodráma