prizmatape#4: Szintetizált szorongás – Carpenter horrormelódiái

Gál Zoltán (ICR)

2015/02/01

A horror és sci-fi egyik úttörője, a ’80-as évek videós korszakának emblematikus filmese, John Carpenter önálló zenei albummal jelentkezik. A műfaj szerelmeseinek ez már csak azért is nagy hír, mert ők jól tudják, az ijesztgetés mesterének munkája nemcsak a képkockákon, de a hangsávon is egyedülálló és korszakalkotó jelentőséggel bír.

Hogy hogyan lett John Carpenter a szintetizátorok újszerű hangzását vérfagyasztó minimalizmussal kiaknázó zeneszerző és előadó, annak prózai oka van. 1974-ben a későbbi Alien-film sztoriját is megíró Dan O’Bannonnal közös Dark Star című sci-fi-szatíra elkészítésése annyira nem volt pénze, hogy saját maga ült a zeneszerzői székbe. Bár apja híres hegedűművész és zenetanár volt, John soha nem tanult meg kottából olvasni,

filmjeinek aláfestését autodidakta módon oldotta meg, de ez a fajta ihletett klimpírozás pont elég is volt számára.

Rájött, hogy nincs szüksége másra, mint pár szintetizátorra, és néhány hanggal el tudja érni a kellő hatást.

„Thrillerekben, vagy horror filmekben a legfontosabb a feszültség megteremtése. Gondolj a Cápa főtémájára. Mindössze két hang, mégis beleborzongsz”

– gondolta, teljesen jogosan. Ugyanebben a szellemben született a slasher műfajt definiáló Halloween mindössze három nap alatt elkészült soundtrackje is. A nem szokványos 5/4-es ütemben írt főcímzene Mike Oldfield Tubular Bells-je (Az ördögűző) mellett az egyik legismertebb, legtöbbet licenszelt darab a horrorfilmzenék között.

Másik kult státuszba jutott sci-fi-horrorja a Szárnyas fejvadásszal azonos héten bemutatott (és megbukott) A dolog. A jéghideg, lassan pulzáló, mély basszusszintijével operáló theme bár nem az ő műve, Ennio Morriconét minimalizmusra intve formálta azt saját stílusára, így a végeredmény nagyon is beleillik az életműbe.

Abba az életműbe, melynek darabjait újra és újra feleleveníti Hollywood. A 13-as rendőrörs ostroma, a Halloween, A köd, A dolog, és a Christine után a legújabb hírek szerint a Menekülés New Yorkból is remake-et kap. Carpenter zenei hagyatéka pedig nemcsak a VHS-korszak előtt tisztelgő jelenkori filmekben (Beyond the black rainbow-tól a Drive-on át a Guestig) érhető tetten, de számos elektronikus zenei producert is megihletett, definiálva egy sajátos, szintiközpontú, sötét, lecsupaszított, mai füllel igencsak naivan megszólaló stílust.

Jó példa erre a chillwave-ből induló, retró electro hangzást képviselő Com Truise, vagy a kísérletező Oneohtrix Point Never zenéi.

A 67 éves John Carpenter reneszánsz ember, friss albumán se várjunk aktualizált hangzást, arra ott vannak a jól kiválasztott remixerek munkái. Az indusztriál techno nagyágyú Silent Servant, az avantgárd pop énekesnő Zola Jesus, a Fuck Buttons és a Skinny Puppy tagjai, vagy a kísérletibb techno label PAN főnöke, Bill Kouligas dolgoztak fel egy-egy számot, ezeket a deluxe verzión hallhatjuk majd.

A Lost Themes februán elején jelenik meg annál a Sacred Bones kiadónál, mely többek közt David Lynch és Jim Jarmusch otthona is.

Addig is vesszünk el a mester sötét dallamai között egy Carpenter-ihlette mix segítségével:

A mixtape tracklistája:

• Dark Star trailer (1974)
• Goblin – Suspiria (1977) – ez ihlette a Halloween főtémáját
• John Carpenter – Halloween Theme (1978)
• John Carpenter & Alan Howarth – Obressed With The Car (Christine, 1983)
• Ennio Morricone – The Thing Theme (A dolog, 1982)
• Com Truise – Glawio (2011)
• John Carpenter & Alan Howarth – The Duke Arrives/Barricade (Menekülés New York-ból, 1981)
• Ralf Hennings – The End Disco version (A 13-as rendőrörs ostroma feldolgozás, 1983)
• Legowelt – Assault Theme (A 13-as rendőrörs ostroma feldolgozás, 2003)
• Mogi Grumbles – I Heard You Were Dead (Menekülés New York-ból feldolgozás, 2014)
• John Carpenter – Night (Lost Themes album, 2015)
• John Carpenter – Vortex (Lost Themes album, 2015)

Címkék: Carpenter, filmzene, remix, zene