cof

LISTA

Ezek a filmes könyvek tettek végtelenül boldoggá

Lichter Péter

2018/08/17

Szubjektív filmkönyves lista.

A múltkori posztom után arra gondoltam, hogy összerakok egy szubjektív toplistát a kedvenc filmes könyveimből. A könyvespolcom végigmustrálása után arra jutottam, hogy két részre osztom ezt a listát: lesz egy olyan része, ahova a könnyedebb, bevezető jellegű, vagyis “midcult” könyveket rakom (“kezdőknek”) és értelemszerűen lesz egy “haladóknak” része is a listának. Illetve most csak a magyarul is megjelent könyvekre fókuszálok.

Ez a felsorolás erősen szubjektív: azokról a könyvekről fogok itt írni, amik számomra fontosak voltak (vagy most is azok) valamiért – vagy azért, mert sokat tanultam belőlük, vagy azért, mert nem tudtam letenni őket – persze általában itt a kettő összeér. Biztos, hogy sok művet ki fogok hagyni (itt bátorítanék mindenkit a kiegészítő kommentekre): bizonyos munkák kihagyása nem feltétlenül a hiányzó könyveket minősíti.

A címekre kattintva el tudtok jutni a moly.hu-s adatokhoz – most az átláthatóság kedvéért mellőzöm a képeket. Amúgy ezeket a köteteket nagy részt be lehet szerezni antikváriumokban (ajánlott a Múzeum körút boltjai és a Libri antikváriuma a Kossuth Lajos utcában), vagy neten megrendelhetők, előjegyezhetők, illetve egy-két különleges esetben le is tölthetők. A nagyobb könyvesboltok mellett pedig az Írók boltját tudom ajánlani: ott szinte minden itt felsorolt könyv kapható.)

Kezdőknek:

Geoffrey Nowell-Smith – ​Oxford filmenciklopédia

Az Oxford filmenciklopédia volt annak idején a kezdő filmőrültek igazi bibliája, én legalábbis rongyosra lapozgattam. Amúgy nagyon jól öregedett a könyv, ez köszönhető annak is, hogy remekül megszerkesztett filmtörténeti, műfajelméleti és életrajzi szócikkeket a legmenőbb filmesztéták (pl. Vivian Sobchack, Rick Altman, A.L. Rees, Linda Williams stb.) jegyzik. Szerintem ez az egyik legjobb belépő drog magyar nyelven, ráadásul később is vissza lehet térni hozzá, akár cikk-íráshoz, akár óratartáshoz. Nagyon szerettem a lapozgatós szerkezetét, a sok hangú, sokszínű fejezeteket illetve a keretezett életrajzokat – szakmai és olvasmányos, a midcult filmes könyv prototípusa.

André Bazin: Mi a film?

Bazin klasszikusa filmelméleti szempontból sokat veszített érvényességéből, de ettől függetlenül megkerülhetetlen maradt. Mint ahogy minden elméleti szöveget, ezt is sokan utáltuk annak idején, én sem voltam a feltétlen rajongója tizennyolc évesen: ám lassanként felfedeztem Bazin nyelvi leleményességét és kimondottan megkedveltem a könyvet átható lelkesedést és filmszeretetet. Azóta gyakran leveszem a polcról és csak úgy random olvasgatom, mint egy verseskötetet: és mindig azon kapom magam, mennyire irigykedek Bazin mondataira.

François Truffaut: Hitchcock

Ha már Bazin, akkor dobogós helyet érdemel a tanítványa. Truffaut interjúkötete valószínűleg minden idők legzseniálisabb filmes könyve, vagy legalábbis az egyik legzsinálisabbja. Hitchcock iszonyatosan jól mesél, abszolút nyitott minden szakmai praktikáját megosztani a francia filmessel, aki nagyon felkészülten, érzékenyen és remekül kérdez: milyen kár, hogy Truffaut nem ült le ugyanígy mondjuk John Forddal vagy Howard Hawks-szal beszélgetni. Sajnos a magyar kiadás nagyon eltűnt (egy hónapja láttam egy antikváriumban a Múzeum körúton, de azóta már el is vitték) – viszont az angol kiadás könnyen megszerezhető és nagyon jól olvasható.

Wim Wenders – szerkesztő: Zalán Vince

A már emlegetett Osiris filmes könyvek sorozatból több tétel is meghatározó volt számomra. A Zalán Vince által szerkesztett interjúkat és rövidebb szövegeket tartalmazó kötet a kedvenceim közé tartozott: szerettem Wenders nyitottságát, érzékenységét, hogy egyszerre rajong a kísérleti filmekért és a műfaji darabokért, illetve hogy végtelenül tiszteli és rajong a filmtörténetért. A sorozat másik két hasonlóan jól szerkesztett (és sokat lapozgatott) kötetete a Hitchcockról és a Truffautról szóló darabok.

John Baxter: Stanley Kubrick

Amikor az egyetemen Bazint kellett olvasni a vizsgákra, akkor sokkal inkább Baxter életrajzi könyvét lapozgattam: a Kubrick-mániám tökéletes motorja volt ez a kötet. Azt hiszem háromszor is elolvastam (ami azért túlzás), imádtam a részletes gyártástörténeti fejtegetéseit – azóta elolvastam még egy könyvet tőle angolul, a George Lucas életrajzot, ami annyira nem volt erős.

Michael Pye, Linda Myles: Mozi-fenegyerekek

Gondolom nem vagyok azzal egyedül, hogy szinte mániákusan imádom a hatvanas-hetvenes évek amerikai filmjeit, vagyis a Hollywoodi Reneszánsz és az Új-Hollywood néven illetett korszakot, vagy korszakokat. Megdöbbentő, hogy a Gondolat kiadó ezt a könyvet nem sokkal az eredeti megjelenése után kiadta, még 1983-ban. Pye és Myles könyve persze nem a legobb, legalaposabb tudományos szempontból (akkor már inkább a Thomas Elsaesser által szerkesztett The Last Great American Picture Show-t ajánlanám) – de ez a könyv volt az első, amit olvastam a témában és amúgy teljesen jól öregedett. Aki meg a korszakról inkább egy “szaftosabb, pletykásabb” könyvet olvasna, az forduljon bizalommal a Peter Biskind által írt Easy Riders and Raging Bulls-hoz.

Hirsch Tibor: A kereszapa story

A zavaros kilencvenes évek jellegzetes terméke ez a könyv: küllemre abszolút exploitation ponyvának tűnik, de néhány oldal után kiderül, hogy egy nagyon tartalmas és olvasmányos Coppola-életrajzzal van dolgunk. Hirsch kötetét bátran újra ki lehetne adni (egy alapos bővítéssel), mert egy méltatlanul elfeledett, remek stílusban megírt könyv Coppola indulásáról és a klasszikusának keletkezéséről.

Ingmar Bergman: Laterna Magica

Bergman gyönyörű könyve kissé kakukktojás ezen a listán: kevéssé tekinthető ismeretterjesztő könyvnek, memoárja inkább a szépirodalom határát súrolja (vagyis nem csak súrolja.) Annak idején úgy olvastam, mint egy regényt: az időben előre-hátra ugráló életrajz annyira jól van megírva, hogy szinte zsigerileg átélhető a rendező egész élete. Akkor is tanulságos és megrendítő olvasmány, ha különösebben nem rajongunk a filmjeiért.

Stig Björkman (szerk.): Woody ​– Allenről

Woody-rajongóként alapkönyvnek számít ez a tétel. Björkman hosszú interjúkötete nem olyan szellemes és mély, mint mondjuk a Truffaut-Hitchcock, és nem is éri el a Peter Bogdanovich-interjúk szintjét, de a magyar nyelven elérhető interjúkötetek közül abszolút a legjobbak közé tartozik.

Gelencsér Gábor: Magyar film 1.0

A nem túl erős címet leszámítva Gelencsér könyve az egyik legjobban megírt, illetve legkerekebb szöveg a magyar filmtörténetről. Ez persze nem meglepő, hiszen a szerző az egyik legnagyobb szaktekintélye a témának, illetve talán a legtermékenyebb magyar filmművészeti szakíró. A Magyar film 1.0 kerek, kompakt, átlátható és olvasmányos: a legjobb kapudrog a magyar filmtörténethez. (Milyen jó lenne, ha egyszer megjelenne egy olyan hatalmas és átfogó könyv a magyar filmtörténetről, mint mondjuk amilyen az Oxford filmenciklopédia, vagy a Bordwellék által jegyzet A film története.)

Kritsin Thomson – David Bordwell: A film története

Ez a könyv az, amit nem kell túlragozni. Talán a legátfogóbb filmtörténeti könyv, amit valaha írtak – milyen szerencse, hogy megjelent magyarul, ráadásul még pont egyetemre jártam, még a vizsgákra is tudtam használni. Nem a legszórakoztatóbb szöveg, de Bordwell nem is akar az lenni: egyszerű, világos fogalmazás, és szinte végtelen tudásanyag.

Brian Jay Jones: George Lucas

Ez a könyv tavaly (vagy idén?) jelent meg, Varró Attila remek fordításában. Klasszikus, ha úgy tetszik “baxteres” életrajzi kötet, vaskos, alapos – ilyen filmes könyvekből vannak tele amúgy a New York-i, londoni boltok. Jones kötete kimondottan szórakoztató, és ami miatt fontos: gyártás- és filmtörténeti szempontból is baromi alapos, nem egy csacsogós pletykagyűjtemény.

Walter Murch: Egyetlen szempillantás alatt

A Francia Új Hullám kiadó által kihozott könyv a vágólegenda (pl.: Apokalpiszis most, Angol beteg) zseniális esszékötete a vágásról, annak technikatörténetével és elméleti oldalával megtoldva. Nem túl vaskos, de elég tartalmas: akit egy kicsit is érdekel a montázs, annak ez abszolút alapkönyvnek számít.

Robert Bresson: Feljegyzések ​a filmművészetről

Ez a filmtörténet egyik legszebb füveskönyve, egy igazi filmes Tao te King. Ráadásul a magyar kiadás baromi szépre is sikeredett: ez a tenyérben is elférő formátum szinte adja magát, hogy egész nap az ember zsebében legyen. Annak idején egy egész őszön keresztül hurcoltam magammal a kabátomban mindenhová, néha elővettem, elolvastam egy egysoros vagy kétsoros Bresson-bölcsességet és aztán elgondolkodva mentem tovább. Amúgy meg tényleg tele van hasznos tanáccsal (ami kezdő vagy nem kezdő filmeseknek fontos lehet). Nekem nagyon fontos volt.

Haladóknak:

Király Jenő: Frivol múzsa

A magyar filmes könyvkiadás legendás könyve, az egyik legeredetibb és legszebben megírt zsánertanulmány: olyan, mintha a filmelméletet Juhász Ferenc költészetével oltották volna be. Király mondatai olyanok, mint valami mágikus imakönyv repetitív strófái lennének: az első olvasásra alig érthető szöveg az újabb és újabb nekifutásokkal feltárja teljesen koherens összefüggéseit. Akit a műfaji film érdekel, annak ez a gigantikus könyv lesz a legfontosabb tárgy a lakásában. Ez az igazi költészet. (Aki meg nem tud vele betelni, az repüljön rá A film szimbolikájára.)

Kovács András Bálint: A modern film irányzatai

Kovács András Bálint nemzetközileg is jegyzett filmtörténeti kötete akár a “kezdőknek” szekcióba is kerülhetett volna, mert a szövege elég könnyen olvasható, világosan, szinte tankönyvszerűen sodródik. A modern művészfilm történetét, formáit, elméletét vizsgáló, rendkívül alapos könyv tele van fontos tudásanyaggal, ezért évről évre vissza szoktam térni hozná. (Ha az ember mondjuk szóba hozza egy szövegében Godard-t és nem akar hülyeségeket leírni, akkor itt tud utánanézni rendesen a dolgoknak.)

Vajdovich Györgyi (szerk.): A ​kortárs filmelmélet útjai

Amikor még a Palatinus ontotta magából a jobbnál jobb filmes könyveket, akkor simán belefért a szórásba egy ilyen remek szöveggyűjtemény, ami nehezebb filmelméleti alapszövegeket gyűjtött egybe. (A helyzet az, hogy kábé minimum évente kéne egy ilyen fordításgyűjteménynek megjelennie.) A többek között Tom Gunning, Noel Burch, David Bordwell és Laura Mulvey alapszövegeit tartalmazó könyv nélkül nem nagyon lehetne létezni a komolyabb filmesztétika mélyvizében: amúgy meg bevezetésnek sem rossz, nem kell félni tőle. (Pl. Gunning szövege kimondottan olvasmányos.)

Varga Zoltán: A magyar animációs film – Intézmény- és formatörténeti megközelítések

Az Apertúra folyóirat az elmúlt években baromi fontos és hiánypótló filmes szakkönyveket adott ki, hála Füzi Izabella sorozatszerkesztői munkájának. A megjelent könyveik közül szinte bármelyik felsorolható lenne, de talán a legizgalmasabb és legtartalmasabb tétel a Varga Zoltán által írt vaskos kötet, ami a magyar animációs film történetét dolgozza fel. Varga nem csak a gyártás- és intézménytörténetre koncentrál, hanem nála a forma és a technika épp olyan fontos – ezért ez a könyv lényegében a legfontosabb és legalaposabb munka, amit valaha magyar animációs témában írtak (és ezt a pozícióját sokáig tartani fogja.)

Bíró Yvette: Nem tiltott határátlépések

Bíró a magyar filmes szakszövegírás egyik igazi veteránjának számít, A hetedik művészet című kötete annak idején kötelező volt mindenkinek, aki a filmezés iránt érdeklődött. Számomra a legfontosabb Bíró-kötet (a sok közül) ez az esszégyűjtemény: a Nem tiltott határátlépések a filmes kísérletezést járja körbe. Sok névvel, pl. Harmony Korine-nal vagy Bill Violával itt találkoztam először. Bíró stílusa a régi iskolához tartozik: lazább, esszéisztikusabb, ezért olvasmányosabb, néha azért persze kissé felületes – de ez nem is baj.

David Bordwell: Elbeszélés a játékfilmben

A kilencvenes években megjelent filmes könyvek második legfontosabb tétele (a Hitchcock-könyv után): a kognitív filmelmélet egyik atyjának tekinthető teoretikus alapműve ez, ami viszonylag könnyen érthetően ugrik fejest a filmek narratív vizsgálatába. Remekül összeszedi és rendszerezi a korábbi elbeszéléselméleteket, illetve nagyon izgalmasan vázolja a klasszikus hollywoodi elbeszélés és a művészfilmes elbeszélés sajátosságait. (Mai szemmel talán csak az a nehéz benne, hogy sok kevésbé ismert példával támasztja alá a sokszor elvontabb elméleti fejtegetéseit, amivel nem könnyíti meg az olvasó dolgát.) A Hátsó ablak-elemzése zseniálisan izgalmas. Ma már szinte lehetetlen papírformában beszerezni, de itt tölthető magyarul is. Aki forgatókönyvírónak vagy filmrendezőnek készül, annak kötelező, McKee meg a többiek a fasorban sincsenek.

Vincze Teréz: Szerző a tükörben

A Metropolis is útnak indított egy filmes könyvsorozatot, ami eddig sajnos csak két könyvig jutott. Az első kötet Vincze Teréz doktorijának kiadása, a Szerző a tükörben: a könyv a szerzői elméleteket és a filmes önreflexiót ütközteti. Kőkemény filmelméletről van szó, de szerencsére a lehető legbefogadhatóbb formáról beszélünk: világosan van struktúrálva, nagyon hasznosak a bevezető fejezetek, én személy szerint elég sokat tanultam belőle. Több ilyen kéne még a Metropolistól meg a szerzőtől is.

Király Hajnal: Könyv és film között

A Király Hajnal által írt könyv szintén egy remek elméleti szöveg, ami a filmes adaptációkat vizsgálja, sokat lehet belőle meríteni a témában. (Én mostanában forgattam sokat, mert elkezdett komolyabban érdekelni a filmes adaptáció elmélete és gyakorlata.)

Margitházi Beja: Az arc mozija

Ez az elméleti kötet szintén Kolozsváron jelent meg – egy ideje mintha ez a város lenne a magyar nyelvű filmelmélet egyik bástyája. Margitházi szövege azért rendkívül különleges, mert egyetlen jól körülhatárolható formanyelvi eszközt, a közelit (pontosabban az arcközelit) vizsgálja: annak eméleti és történeti kereteit is végigveszi. Sok szempontból inspiráló ez a kötet: például bebizonyítja, hogy bármilyen apró dologról lehet továbbgondoható, izgalmas szöveget írni.

Varga Balázs: Filmrendszerváltások

Nagyon örültem, amikor két éve ez a karcsú, intézménytörténeti kötet megjelent. Varga könyve ugyanis olyan, mint egy kulturális vitákat megelőző összegzés: azt veszi át rendkívül világosan és átláthatóan, hogy a rendszerváltás utáni magyar filmes intézményrendszer hogyan változott, illetve mi volt az előzménye. Ezért a hazai filmművészet intézményi vitáit enélkül a könyv nélkül le sem lehetne folytatni – számomra sok szempontból revelatív erejű volt. Pedig a könyv nem csinál mást, csak szépen, világosan összegez.

 

Címke: , ,