index

AJÁNLÓ

A táj és a térkép – Gelencsér Gábor: Magyar film 1.0

Lichter Péter

2017/06/25

Csendben megjelent egy filmes könyv, aminél valószínűleg fontosabb nem fog kijönni idén.

A magyar filmes könyvek diskurzusában a “hiánypótló” az egyik legkülönösebb jelző,  hiszen ezt majdnem minden magyarul megjelenő filmes könyvről el lehet mondani. A hazai piac annyira apró és annyira szegényes , hogy ha egy átlagos könyvesbolt filmes polcához állunk mondjuk Berlinben, Bécsben vagy Londonban és aztán arra gondolunk, hogy mi a helyzet itthon, akkor olyan érzésünk lehet, mintha egy lakatlan szigetről hirtelen egy nagyvárosba csöppentünk volna. Persze nem tudom, hogy a többi kelet-közép-európai országban mi a helyzet ezen a fronton, de itthon elég nagy a lemaradás, pláne amióta a filmpénzek ernyője alól kikerült a filmes könyvek és folyóiratok támogatása – mert a Filmalapot annak idején nem különösebben érdekelte a “filmkultúra” horizontális képe, csak a kirakatban jól mutató játékfilmekre fókuszált.

Ez már lassan hét éves történet, sokszor sok helyen leírták már, hogy a (jobb szó híján) filmkultúrának nevezhető valami nem csak mozikból és játékfilmekből áll, hanem sok más típusú filmből, illetve sok más, a filmhez kötődő, azt szervesen kiegészítő tevékenységből: például a fontos, a filmtörténetet és/vagy a jelen filmművészetét rendszerszerűen átlátó könyvek rendszeres kiadásából. Pontosan ilyen Gelencsér Gábor új könyve is, amiből évente kéne kiadni kettőt (vagy ötöt, tízet stb).

Gelencsér lényegében az egyetlen magyar szerző, aki az utóbbi időben egyenletesen magas színvonalon és rendszerességgel jelentetett meg könyveket a magyar film történetéről (A Titanic zenekara; Forgatott könyvek; Az eredendő máshol) illetve fontos, nyelvújító szerzőiről (Gothár Péter, Jeles András).  Új könyve, a Magyar film 1.0 kissé eltér az eddigiektől: a Holnap kiadó felkérésére íródott könyv bizonyos szempontból Gelencsér szakértelmének rövid, ám rendkívül sűrű összegzése. A kiadó arra kérte Gelencsért, hogy írja meg a magyar film (vázlatos) történetét: ilyen ugyanis nem született az elmúlt sok évtizedben. (Gelencsér persze már a könyv elején kijelenti, hogy egy komplett filmtörténet megírása szinte lehetetlen, hiszen az ő kompetenciája “csak” a magyar film Kádár-korra eső évtizedeire korlátozódik.)

A lehetetlen feladat amúgy a legjobb szerzőt találta meg: a Gelencsérre jellemző világos, összeszedett stílus, illetve a tudományos strukturáltságnak és az esszéisztikus, olvasmányos ismeretterjesztésnek keveréke tökéletesen passzol a könyvhöz. Az alig 250 oldalas, képekkel bőségesen illusztrált szöveget elolvasva az az érzésünk támadhat, mintha a magyar filmtörténet szövevényes masszáját hirtelen átlátnánk, mintha az egy könnyen elmesélhető, összefüggő rendszert alkotó történet lenne. Éppen ezért ez a könyv Gelencsér egyik legnagyobb teljesítménye eddig: a komplex magyar filmtörténetet egy világos, átlátható haikuvá tömörítette. A szöveg nem is akar egy átfogó, ha úgy tetszik bordwell-i (vagy patalas-i) filmtörténet lenni, csak egy olyan apró térképet ad a magyar film történetéhez, amivel vázlatos, de pontos képet alkothatunk a teljes labirintusról. A komplett magyar filmtörténet még várat magára, de a szerző bevezetőjében már körvonalazódik egy most készülő, a fél magyar filmtörténész-szakmát megmozgató “kollektív nagymonográfia”.  Addig meg itt van ez a valóban hiánypótló, kompakt kis könyv.

 

Gelencsér Gábor: Magyar film 1.0

Holnap kiadó, 2017

3902481_5

Címke: