2014/01/21
Egészen pontosan 14 évesen. Lars von Trier akkor készítette el ugyanis a Miért próbálsz menekülni az elől, amiről tudod, hogy nem tudsz előle elmenekülni? Azért mert gyáva vagy című rövidfilmjét. A nyolc perces agymenést, amiben nagyjából annyi történik, hogy kissrácok rohangálnak, majd elesnek, itt lehet megtekinteni. Az biztos, hogy az első pár másodperc hatásosra sikerült, és valljuk be, hogy a röhejesen hosszú cím valójában ijesztő bölcsességről árulkodik.
A 15 éves Lars Trier (akkor még ‘von’ nélkül) második mozgóképes próbálkozásának címe hasonlóan romantikus személyiségről árulkodik: az Egy virágban egy fiatal fiút látunk, aki valamilyen nem teljesen kifejtett okból kifolyólag elültet egy virágot. Aztán vadászgépek húznak el. A fiú elterül. A kissé, mondjuk úgy, zavaros üzenet ellenére már itt láthatunk egy-két szemet gyönyörködtető beállítást, például amikor a fiú egy fa sziluettje mellett lerohan a domboldalon.
A következő film, amit a Trier-filológusok számon tartanak, 1977-ből származik, ekkor a rendező már 21 éves. Az orchideakertész című, amennyire ambíciózus, annyira értelmetlen filmben maga Trier játssza a mentális problémákkal küzdő művészt, Victor Marse-t, aki súlyos szerelmi bánattól (?) vezérelve náci tisztnek (hoppá!), illetve nőnek öltözik be. Aztán elmegy moziba. A film az alábbi képre kattintva megtekinthető!
Triert 1979-ben felveszik rendező szakra, ebből az évből származik a Menthe című fél órás alkotás, ami az O története című erotikus regény laza adaptációja. Az álnéven publikált írás egy nő önkéntes szexuális alávetéséről szól, a BDSM-szubkultúra számos kifejezését ebből a könyvből vette. (A könyv megjelentt magyarul is, utoljára 2003-ban.) Az akkor 23 éves rendező talán itt mutatja meg igazán tehetségét először, a film tudatos, végiggondolt szerzői koncepcióról árulkodik, és tele van provokatív, lírai, bergmani ihletésű beállítással. A rövidfilm a képre kattintva elindul az UbuWeben!
Trier az egyetemi évei alatt, 1980-ban készítette el a már teljesen kiforrott koncepcióval rendelkező Nocturne című kisfilmjét, amely vizuális világa és szélsőséges stilizáltsága miatt egyértelmeűen első játékfilmjét, a négy évvel későbbi, Cannes-ban is díjazott A bűn mélységeit előlegzi. A sűrű, nehezen dekódolható, alig pár perces filmben egy alvászavaros, a nappali fényre érzékeny nőt látunk, aki miután felriad egy rémálomból, a barátnőjével beszélget telefonon. Pár óra van hátra a reggeli, Buenos Airesbe tartó gépe indulásáig. A záróképen a hajnali utcán áll, bőröndökkel, és a vadkacsák röptét figyeli.
Trier 1982-ben diplomázott le, méghozzá a Felszabadulás képei (Images of a Relief, dán címén: Befrielsesbilleder) című szűk egy órás filmmel. A végletekig teátrális, szinte hipnotikus kísérleti film helyszíne Koppenhága, 1945, pár nappal a megszállás vége után egy német tiszt meglátogatja dán szeretőjét. A filmet a berlini filmfesztivál Panoráma-szekciójában is levetítették.
A film itt folytatódik.
Címkék: Lars von Trier, rövidfilm
Partnereink
Az Epidemic szerintem jó lett. De még az azt megelőző filmje is. Az Európa pedig egészen zseniális.