A pálmaház szövevénye – A legszebb film az elmúlt 24 órából

Az internet meghozta az avantgárd film aranykorát, a felszín alatt megbúvó folyamok apró hálózatok forrásain szivárognak a felszínre. Az experimentális film úgy vált mindenki számára elérhetővé, hogy a netkáoszból kell kiszálaznunk az igazi értékeket, több száz látványos szuper HD imázsvideón kell végigkattintani magunkat, hogy a tiszta film celluloidszövetébe takargathassuk retinánkat.

Íme, az elmúlt 24 óra legszebb filmkölteménye: Stephen Broomer Conservatory című avantgárd alkotása 2013-ból.

[vimeo]http://vimeo.com/71744372[/vimeo]

Felejtsük el a tökéletesre polírozott HD képek digitális szupervalóságát, a hetente megduplázódó pixelszámok kényszeres hajszolását. Mondjunk nemet a folyton az arcunkba fröcskölő design-videók esztétikájának, a formatervezett mozgóképek neonkanapéinak.

Broomer kisfilmje egy pálmaház mikrokozmoszába pöccint minket, egy impresszionista derengésű üvegméhbe, ahol a növények és a fémszerkezetek isteni organizmussá egyesülnek. Minden részlet zöld és szürke benyomássá halványul, az aranyhalak a fémboltozat szegélyein találnak otthonra. A páfránylevelek és pálmaárnyékok összeolvadnak a víztükör fodraival és kupola rácsszerkezeteivel: a mesterséges és természetes teremtőerő egyesül ebbe a fénnyel megtöltött katedrálisba. Broomer filmje tökéletlen, hibás celluloidra forgott, a véletlen irányítja a képkompocíziókat: ám a tökéletlensége egy olyan eredendő őszinteséget takar, amire csak az avantgárd radikális filmnyelve képes. A filmnyelvbe injekciózott őszinteségre csak ez a forma képes.