2014/09/05
Mihail Grecu rövidfilmje új irányokat ad a szürrealizmusnak.A román filmről nem feltétlenül a szürrealista avantgárd jut eszünkbe manapság, ám a Párizsban élő Mihail Grecu rövidfilmjei ezen a régen elfelejtett területen kalandoznak.
A szürrealista avantgárd film először a Bunuel-Dali tandemmel és az Andalúziai kutyával robbant be a filmtörténetbe, utána egy röpte húsz éves szünet után az amerikai avantgárd filmben éledt újra a mozgalom: Maya Deren, Sidney Peteson, Kenneth Anger filmjei némileg átértelmezve, de életben tartották a szürrealista szellemet. A hetvenes évektől kezdve az avantgárd eltávolodott ettől a formától, inkább a midcult művészfilmrendezők (David Lynch, Terry Gilliam, Roy Andersson, Apichatpong Weerasethakul, stb.) és a videoklipek merítettek belőle. Egy-két kivételtől eltekintve az experimentális film fősodrából teljesen kikerült a szürrealista esztétika. Ezért is érdekes, hogy a fiatal román kísérleti filmes épp a tökéletesre csiszolt álomképekkel vált ismertté a nemzetközi színtéren. A Centipede Sun címe filmje érdekesen vegyíti a minimalista tájfilmek (pl. James Benning) és a szürrealista filmek feszültségét: a táj válik különössé úgy, hogy egy-egy apró részletet változtat meg digitálisan a rendező. A kövek lebegni kezdenek, szabályos kör alakú sivatagi tavakban cetek keringenek fogolyként. Grecu filmje azért működik, mert első pillantásra minden normálisnak tűnik, mintha egy szépen fényképezett természetfilmet látnánk: csak lassan, szinte észrevehetetlen bontakoznak az álomszerű képsorok.
CENTIPEDE SUN from nervegascloud on Vimeo.
Címkék: kísérleti film, sivatag
Partnereink
momoko seto vágta, az ő munkáit is érdemes nézni, pl. planet z-t: http://www.setomomoko.org
Roy Andersson és Apichatpong nem midkult szerintem.