high_rise04

KRITIKA

Csalódtunk az egymás torkának eső szupergazdagokban

Roboz Gábor

2016/05/04

Pedig Wheatleyben volt minden bizodalmunk.

Mindig eseményszámba megy, ha egy egyéni látásmódú írót egy egyéni látásmódú rendező adaptál, ilyenkor fokozottan reménykedhetünk, hogy egy meg egyből három lesz. J. G. Ballard írói életművéről sejtet ezt-azt, hogy sok olyan filmtervről tudunk, amely még a forgatás megkezdése előtt kútba esett, és minden erényüket félretéve tény, hogy a portugál Aparelho Voador a Baixa Altitude-ot és az amerikai The Atrocity Exhibitiont csak egy szűkebbnél is szűkebb kör ismerheti, vagyis az 1996-os Karambol óta most először készített valaki mozifilmet az angol író egyik regényéből úgy, hogy nagy hírverést kapjon.

A 2009-ben elhunyt Ballard stílusát és témáit tekintve is bámulatosan koherens életművet hagyott maga után: ha kinyitjuk egy hatvanas évekbeli írását, ugyanolyan könnyen ráismerünk, mint az ezredforduló utániakban, nem csoda, hogy az angolban jelző lett a nevéből. A jóindulatú olvasók által különcnek, az ijedősebbek által pszichopatának is elkönyvelt szerző ráadásul megtette azt a szívességet leendő értelmezőinek, hogy ugyanazt a témakört több regényen keresztül is boncolgatta, így fél évszázadon átívelő munkássága jobbára könnyen csoportosítható trilógiákból és tetralógiákból épül fel.

high_rise07

A sci-fi és a krimi zsánerével is játszó, de összességében nehezen bedobozolható írót egész karrierje során foglalkoztatta az összeomlás jelensége, legyen szó természeti katasztrófáról (mint korai írásaiban) vagy közösségek széthullásáról (mint karrierje végén). Az 1975-ös High-Rise műfajilag problémás eset, többet mond, hogy az „urban disaster” regényhármas záródarabjaként is emlegetik, és halványan a vele egy évben született Paraziták című Cronenberg-filmre emlékeztet.

Ballard könyve olyan, mintha egy lírai alkatú etológus elmélyült pszichoanalitikus tanulmányok után allegorikus történetet írt volna egy lakóközösség elállatiasodásáról.

high_rise01

A High-Rise azt mutatja be, hogy egy új építésű, nagyjából kétezer lakónak otthont adó betontömbben egyre több technikai probléma (áramszünet, szemétledobó eldugulása) nehezíti a mindennapi életet, és lassan a különböző társadalmi csoportok között, sőt később ezeken belül is elharapódzik az erőszak. A nem egészen kétszáz oldalas regény párbeszédekből keveset tartalmaz, burjánzó leírásokból és meglepő szóképekből viszont annál többet, és a nézőpontváltásokkal három főhős (egy frissen érkezett orvos, egy agresszív dokumentumfilmes és az épület tervezője) fejébe is elkalauzol minket.

A szerző a három hónapot felölelő cselekményben arra koncentrál – egyszerre egy tudós kíváncsi tekintetével és egy szépíró farkasmosolyú humorával –, hogy a külvilágtól elzárt közösség tagjai hogyan „adják meg magukat egy olyan logikának, amely felülírja az értelmet”, vagyis hogyan hódolnak be saját ösztöneiknek és késztetéseiknek, aminek eredményeként jótékony káosz köszönt be az épületben.

A regény ugyanis nem negatív előjellel tekint az elállatiasodásra, hanem egy új kezdet lehetőségét látja benne.

high_rise03

Egy ilyen provokatív szerzőhöz csak olyan filmrendező tud érdemben hozzányúlni, aki nemcsak nagyon határozott esztétikai elképzelésekkel rendelkezik, hanem osztozik Ballard radikalizmusában, így nem véletlen, hogy a High-Rise-ból végül Ben Wheatley forgatott filmet. Bár sok tévés munkája után még csak az ötödik mozifilmjénél jár, a tíz éve aktív Wheatley jelenleg talán a legizgalmasabb angol rendező, aki elegánsan lekerekített műfajfilmek gyártása helyett magasról tesz bármilyen nézői elvárásra, és leginkább a határsértést és a kísérletezést élvezi, vagyis

nem túlzás Noé és Trier szellemi rokonának nevezni.

Wheatley filmről filmre mániákusan kerüli az önismétlést, humora sokkal savasabb, mint például Coenéké vagy akár McDonaghé, attól sem rezel be, hogy egy filmen belül többször is műfajt váltson, és még akkor is meg tud lepni minket, amikor már tényleg nem várnánk.

high_rise02

A High-Rise-nál ugyanakkor már a nyitójelenetben világossá teszi, hogy nagy meglepetésre ezúttal nem számíthatunk, a könyvből átemelt flashforward láttán csak az marad kérdés számunkra, a szereplők hogyan jutnak el eddig a fináléig. Az is hamar egyértelmű lesz, hogy Wheatley a regény szimbolikus helyszínéhez, többnyire modellszerű figuráihoz és elemelt történetéhez olyan filmnyelvet dolgozott ki, ahol a képi világ alapját színekben és formákban gazdag, precízen megépített lakásbelsők, folyosók és más helyiségek alkotják, az aláfestő zenében pedig még egy sajátos ABBA-átirat is elfér a Portisheadtől.

Wheatley ugyan a könyvtől eltérően egy-két rövid alkalom erejéig kilép a toronyházból, alapvetően ő is az épületre korlátozza a cselekményt, és láthatóan abból indult ki, hogy ezek a terek elég jól mutatnak majd a vásznon, pláne, ha vér is folyik bennük. Ahhoz nem is férhet kétség, hogy a High-Rise az eddigi leglátványosabb produkciója, amely a stúdiófilmek profizmusát idézi, az viszont így is szemet szúr, hogy

igazán emlékezetes vizuális megoldásokat alig-alig vonultat fel, még a habitusához amúgy passzoló erőszakjelenetekben sem remekel.

high_rise06

Wheatley karrierje során először adaptált regényt, korábban vagy társszerzőként írta a filmjeit, vagy ­– mint most is – állandó alkotópartnere, Amy Jump forgatókönyvéből dolgozott, és ezúttal érezhetően tisztában volt vele, hogy ilyen karakteres alapanyagot gyökeresen átírni nagyobb munka, mint eredeti ötlet alapján dolgozni. Az első benyomásunk akár az is lehet, hogy a lehetőségekhez mérten hű maradt Ballardhoz: a cselekményt a regény születésének évtizedébe helyezi, kulcsfontosságú pontjait megtartja, többnyire ugyanazokat a szereplőket mozgatja, sok párbeszédet szóról szóra átvesz (ami a szöveg ismeretében bátor és bravúros tett), ugyanonnan indul és – a történetnek politikai dimenziót adó záró mondatok kivételével – ugyanoda lyukad ki, mint a regény.

Az adaptálás során kötelezőnek tekinthető, kisebb-nagyobb kihagyások, átírások és betoldások mellett (különösen erős a koponyás képsorok ötlete)

a film egyik legfontosabb változtatása az, hogy teljesen mégsem követi a könyv szerkezetét.

Ballard ugyanis hiába mutat be jó néhány mellékszereplőt, alapjában véve három főhős között váltogat, és nála végig pontosan követhető mindegyikük útja. Ezzel szemben az eddig szűk szereplőgárdájú filmeket forgató Wheatley főleg Dr. Laingre (Tom Hiddleston) fókuszál, a másik két alak időnként elhalványul a rengeteg figura mellett, a rendező ráadásul új és valójában nélkülözhető karaktereket is beemel.

high_rise05

Tény, hogy ennek a történetnek a célja végső soron nem az, hogy részletekbe menően ábrázoljon egyéni sorsokat, hanem az, hogy elrajzolva mutassa be egy emberi közösség viselkedésének szélsőséges átalakulását, de ezzel együtt néha még

a regény ismeretében is kapaszkodnunk kell minden szereplő beazonosításához, akiknek nagy része már Ballardnál sem tudott a szívünkhöz nőni.

A rendező legbosszantóbb mellényúlása ugyanakkor az, hogy a keretet leszámítva megbolygatja a történet dramaturgiáját. Ballard feltűnően szabályosan váltogat a cselekményszálak között, és nála nyílegyenes ív vezet a végkifejletig, az olvasást legfeljebb az nehezítheti, ha belefáradunk szokatlan metaforáiba és tekervényes megfogalmazásaiba. Wheatley viszont inkább hullámzó dramaturgiát használ, ahol néha gyorsabb, néha lassabb az események sodrása, mindezt úgy, hogy a cselekmény eleve a kétórás játékidő durván felénél lendül be igazán.

YouTube előnézeti kép

Vagyis azzal kell szembesülnünk, hogy a mutatós hátterek előtt csak úgy hömpölyögnek a karakterek, a film formailag csak egy-egy izgalmas megoldást kínál, a fináléig vezető út pedig kevéssé tartogat váratlan fordulatokat. Wheatley korábban már többször is bebizonyította, hogy történetei elválaszthatatlanok koromfekete humorától, ezúttal azonban ennek is alig van nyoma.

A film egyetlen igazi meglepetése az, hogy Wheatleynek végső soron beletört a bicskája Ballard regényébe. A High-Rise-t minden szép részmegoldása ellenére jobbára unalmas és fárasztó nézni, és pont az hiányzik belőle, ami a rendező előző filmjeit olyan letaglózóvá tette.

Címke: ,

highriselead

POSZTERFOLIO

highriselead

OFF SCREEN

highrise

HÍREK

afie-05

AJÁNLÓ

crashlead

ESSZÉ

Ballard-TheSixtyMinuteZoom

OFF SCREEN

Ballard-The Secret-kep

magazin

ballard-icu-camera-eye1

magazin

user8051_pic290_1239280658

magazin

crash_ballard_drake

magazin