lwitch8

Jegyzet

98 film, amitől hevesebben rügyeznek a fák és dühösebben dobognak a szívek

PRIZMA

2017/05/07

Annyira megörültünk a tavasznak, hogy elfelejtettük kirakni a márciusi listánkat, de filmeket azért néztünk. Most az áprilisi adaggal együtt pótoljuk a kimaradást. Szerkesztőségi filmnapló #3-4

Árva Márton

Kékszakállú (2016) / Ügyes tempóban vágott érzékletes és látványos beállítások sora, finoman csendes, néhol Lucrecia Martel kompozícióira emlékeztető képeken kóborló nőalakok, szép pasztellszínek és építészprecizitású geometria. A hetven perces játékidőt majdnem ki is tölti, de azért valamennyi cselekmény is jól jött volna. Ráadásul néhány bezártság-érzetet közvetítő jeleneten kívül szinte teljesen indokolatlan a Bartók-opera megidézése. 5/10

12 majom (1995) / Terry Gilliam képzeletéhez és Bruce Willis karakteréhez is jól illeszkedő világmegmentő időutazás. Kedvesen kézműves a földalatti világ kialakítása, és az elszabadult állatok képei is ügyesen szakítják meg a fakó-neon üldözés közben és a társadalom kitaszítottjainak kifutóján játszódó szekvenciákat. De a történetmesélés csapongását csak kihangsúlyozza a stílus (a kamerán felejtett nagylátószögű lencse) és a színészek indokolatlan hivalkodása (az még oké, hogy Willis olyan kemény, hogy színészkednie már nem is kell, de Brad Pitt pszichiátriai ápoltja nagyon kínos). 6/10

Mille soleils (2013) / A rendező unokahúga visszamegy a szenegáli posztkoloniális filmkészítés 1973-as nagy dobásának, a Touki Boukinak a helyszíneire és felkeresi a reményteli forradalmárból megcsömörlött ősz hajú bácsivá lett hajdani főszereplőt. A film újrabemutatásának dokumentumjeleneteit és néhány képének lírai megidézését vegyítő esszé a szentimentalizmust elkerülve szól az újra és újra szertefoszló jövőképről, és arról, hogy az igazi forradalomra várva mindig lehet hibáztatni a korábbi generációt. 7/10

Lovak és emberek (2013) / Kötöttpulcsisan túlfűtött és morbid anekdoták kvázi-szkeccsfilmje kacsaszerűen mozgó, kurta lábú lovakról és túl büszke, túl buta vagy csak túl részeg emberekről a völgyben, ahol kb. hat ember lakik, és ők is távcsővel kémlelik egymást. A szépelgő tájképek és lószemközelik ellenére is jobb lenne emberek nélkül, de legalább kiderült, hogy DiCaprio honnan vette a fagyhalál ellen lóban alvás trükkjét. 5/10

Todo comenzó por el fin (2015) / A kórházi ágyhoz kötött Luis Ospina nagyszabású, három és fél órás naplófilmje/visszaemlékezése a 70-es években csúcsra érő Grupo Cali munkásságáról – legalább annyira a magánember, mint a filmkészítő nézőpontjából. A tabukat nem ismerő, műtéti sebektől öngyilkos búcsúlevélig mindent a nyilvánosság elé táró film a személyes asszociációk és a kultúrtörténeti ismeretterjesztés között csapong, archívok, jelenkori beszélgetések és máshonnan átemelt mozgóképek összekeverésével vázolja fel egy baráti társaság viszontagságainak és egy művészeti műhely munkájának elválaszthatatlan sztorijait. A betegségével versenyt futó rendező személyes nosztalgiája (érzelgős zenékkel és hosszan kitartott gyászjelenetekkel) és ráérős történetmesélése majdnem az indokoltnál kétszer hosszabbra nyújtja a filmet, de az őszinte kitárulkozások és a korszak alapos, személyes viszonyokig kibontott elemzése így is végig érdekes. 7/10

Una gallega baila mambo (1951) / A spanyol bevándorlócsalád (anya és lánya) úgy tesz, mintha a férj is élne, így veszik fel a fizetését és tartanak igényt az örökségre. Az utcán építkező melósokból verbuválnak így egy mexikói alibiférjet, akinek el kell sajátítania a spanyol nemesi viselkedést, és közben maga is romantikusan bonyolódik Cándida asszonnyal, ahogy az ifjú munkás a lányával. Fárasztóan elhúzódó szerepcserés vígjáték teljesen kiszámítható kibontással, unalmas zenés betétekkel és happy enddel. 2/10

Señorita María, la falda de la montaña (2017) / Egy kiközösített, de szeretetteljes transzvesztita mindennapjai egy elzárt kolumbiai hegyi faluban, minimális stábbal, de néhol megkapóan lírai környezetábrázolással és ravaszul felépített felderítés-narratívával. 7/10

Toni Erdmann (2016) / A transznacionális kapitalizmus megrázó kritikája, érzékeny családi dráma és a trollság önfeledt dicsérete. Nagy ötlet a multivilág steril formatervezettségét letisztult kézikamerával és lepusztult román tájakkal vegyíteni, ahogy a poénok nagy része is kézenfekvően következik a tárgyalási protokoll kiforgatásából, így lényegre törően sikerül társadalmi és egyéni szempontból is kérdőre vonni az ábrázolt gazdasági- és életstratégiákat.

Az apa karaktere annyira áporodottan szájszagú, hogy még a fingópárnás viccet is nyugodtan vehetjük tőle szeretetteljes közeledésnek,

a végletekig kidolgozott Ines-figura pedig törtető-magabiztos és megalázott vagy létösszegző pillanataiban is sokszínű. A szerény képi világ bravúrosan játszik előtér és háttér, színjátszó felszín és lefojtott érzelmek kettősségével. A kiugró jeleneteket pedig hosszú sorba lehet rendezni a román bácsi alma-ajándékozásától a rögtönzött tojásfestésig és éneklésig. A három órába épphogy csak egy kis megfáradt szentimentalizmus jutott (a legvégén, de az egyenesen az élet értelméről). 9/10

Maldita ciudad (un drama cómico) (1954) / Fordulatos, hektikus ritmusú mexikói klasszikus, amiben pátosz és irónia váltakozik. A nagyra becsült falusi doktor izgalmakat vár a fővárosba költözéstől, de családjával végül egy mindenkit korrumpáló és megtörő, erkölcstelen közegbe költözik, ahol az abortuszon átesett lánya meghal, ő pedig csalóvá lesz és börtönbe kerül. Az expersszív képekkel és masszív noir-hangulattal átitatott fatalista melodrámáról végül rohamtempóban derül ki, valójában elbeszélt fiktív történet volt: a faluba látogató filmeseknek akartak egy jó sztorit eladni. Néhány év késéssel tömegfilmben parafrazeálják Bergman Börtönének önreflektív trükkjét. 7/10

Los decentes (2016) / Nyomasztó cseléddrámaként indul, de a felszabadulás-dramaturgiához csodásan fényképezett túlzás-fantáziákat társító második rész teljesen elmozdul innen, és az Elemi részecskékhez hasonló önképzőkört megvalósító nudista-paradicsomban, a zsírosbőrű udvarlóval a szexhotelben és a finálé nagy kataklizmájában (meztelenek és ruhások halálos tűzpárbajában) ünnepli az elhatalmasodó abszurdot. Közben pedig minden mozdulatlan, színpadias nagytotál és tökélyre világított buja természeti táj képzőművészeti igényességű. Kár, hogy az alapkonfliktus egyszerű, mint egy faék. 8/10

The Love Witch (2016) / Szemet gyönyörködtető, részletekbe menően kidolgozott retró feminista varázsmese, az igaz szerelmet kereső szexboszorkányról, amiben egymást váltják a Rosemary gyermekét, a Twin Peakset és a Gyalog galoppot felidéző részek, minden karakter csodálatos karikatúra, a miliő és az elbeszélés alapján pedig alig lehet megkülönböztetni egy hetvenes évekbeli exploitationtől. Átgondoltan végigvitt a párhuzam az avíttas filmnyelvi gesztusok és az örökzöld praxisként űzött bájitalfőzés és más ördögi rituálék múltidézése között. A végére leül, így a lezárás sem igazán ütős, de előtte a középkori esküvő-jelenet lehengerlő. 9/10

La tía Alejandra (1979) / Ártatlan családi filmből brutális horror kerekedik, ahogy a házba érkező idős hölgyről kiderül, hogy boszorkány, és legszívesebben szép sorban mindenkit elvuduzna láb alól. Vannak erős jelenetei (mint amikor a gyerekeket elviszik múmiák közé beszélgetni vagy mikor együtt mormolnak varázsigét), de néhány helyen mégis nevetségessé válik (mikor fény derül a boszorkány-összeesküvésre, amiben a család háziorvosa is benne van), és a nyíltsisakos szembenállás záróakkordjában lesz a leghátborzongatóbb, amikor immár mindenféle hókuszpókusz és kertelés nélkül, életre-halálra összecsap a gyerekeit elvesztett vérszomjas anya és a fájó bokával teázgató, ősz haját kontyba fogó nagynéni. 5/10

Finisterrae (2010) / Két oroszul beszélő szellem járja végig az El caminót, közben az orvosi kezelésükről, az étkezési szokásaikról beszélgetnek, katalán nyelvleckéket mormoló fákkal találkoznak, a santiagói katedrális előtt tömjéneznek, végül pedig feltűnik egy királynő és egy szarvas is egy barokk kastélyban. A direkthang hiányától még hipnotikusabb. 7/10

Akaratlanul (2008) / Östlund szigorúan következetes és távolságtartó rendezési stílusa még akkor is érdekessé teszi a párhuzamos cselekményszálakat, ha azok önmagukban banális konfliktusokat, apró elmozdulásokat mutatnak (mint egy be nem vallott károkozás egy buszon vagy egy tinirészegség okozta ijedelem). Az arcok képen kívülre komponálása, a kínos csendek elhúzása vagy a kompromisszumhelyzetek kiemelése kidolgozott karakterek nélkül is állandó feszültséget tart fenn. 7/10

Dos criados malcriados (1960) / Egyetlen félreértést majdnem másfél órán keresztül húzó cselédvígjáték, amiben az arisztokrácia hanyatlását és az anyagias számítástól vezérelt szereplők sorát börleszk-szerű, komikusnak szánt jelenetekben és egy Bud Spencer-filmekhez méltó össznépi bunyóban kicsúcsosodva látjuk. A reprezentációs céllal, ideiglenes személyzettel együtt kibérelhető luxusvilla motívuma mindenesetre elgondolkodtató. 2/10

Darwin rémálma (2004) / Megrázó lelet a kortárs gyarmatosításról, amiben a Viktória-tó halait Európába szállító repülők alatt a halkoponyákon tengődő, munkanélküliségtől és betegségektől sújtott helyi lakosság mindennapjaiba kapunk betekintést. A sokszor gyenge képminőséggel, közvetlen közelről felvett képeket a rendező átgondoltan szerkeszti gördülékeny és tisztán érthető szerkezetté, és fokról fokra bontja ki a kizsákmányolás részleteit, végig ragaszkodva a halakért cserébe fegyvereket szállító repülők erős szimbólumához. 8/10

Lo and behold, reveries of the connected world (2016) / A fáradhatatlanul duruzsoló Herzog dokumentumfilmjei tulajdonképpen mindig a tudásvágyról és a kíváncsiságról szólnak, vizsgáljanak bár természeti, morális vagy technológiai kérdéseket. Most is átüt a képeken a nyitottan kérdezősködő értelmiségi és a válogatott szakértők lelkesedése, még akkor is, ha egyébként olyan, mintha egy laikus nyugdíjas csodálkozna rá a világháló nagyszerű találmányára. 6/10

El brassier de Emma (2007) / Női felnövéstörténet az első melltartóról, egy mellrákkal küzdő anya drámája és a patriarchális rend elleni kiáltvány, az ugyancsak mellkrémekkel üzletelő családfő tekintélyének megingatásával. Kár, hogy idétlen és infantilis, vigyorgó kamerába nézésekkel, eltúlzott formanyelvi megoldásokkal és rajzfilmes hangeffektekkel sokkoló vígjáték lesz belőle, amiben a megidézett 60-as évekbeli közeg és a Marilyn Monroe-kultusz is kínos összekacsintásokkal kísérve jelenik meg. 3/10

Kránicz Bence

Sullivan utazásai (1941) / A legjobb fajta hollywoodi társadalmi vígjáték, parádésan vicces, de a beismerés, hogy a gazdag filmesek semmit nem tudnak a körülöttük élő prolikról, komoly. 9/10

Eközben Párizsban (2016) / Párizsi fiatalok robbantanak, aztán egy áruházban bulizgatnak és szoronganak. A második fele jobb, az első háromnegyed órától elbúcsúztam volna. 6/10

Batman – A film (1966) / Ennyi kreténség már szép teljesítmény, persze azért unalmas is. Szóviccmesélőknek tananyag. 6/10

Fu Manchu maszkja (1932) / Oké, rasszista és nőgyűlölő, de lendületes és pörgős kalandfilm, találó karikatúrákkal, csupa remek fickóval (Karloff! Lewis Stone!) a főszerepben. 7/10

Mulan (1997) / Disney-sített kínai legenda, inkább feminizmusfronton progresszív, mint a kínaiak ábrázolásában, persze pont a feminista része az eredeti sztoriból táplálkozik. Jó dalok, Stohl Andrást mindig bírtam a szinkronban. 8/10

Kong: Koponya-sziget (2017) / A szörnyek jók, a dzsungel jó. Hiddleston és Larson szerepelhettek volna többet, de John Goodman szerencsére sokat kiabál és szuszog benne. 6/10

A Keresztapa 2 (1974) / Áradó elbeszélés, gyönyörű kiállítás, az epikus filmkészítés csúcsa. Fredo, tudom, hogy te voltál! Kubában kicsit leülnek az események. 9,5/10

Kincsem (2017) / Nő- és szegénygyűlölő magyar közönségfilm, az utóbbi évek legnagyobb hazai sikere. 4/10

A vétked egy lezárt szoba, melyhez csak nekem van kulcsom (1972) / Dobogós helyezett a filmtörténet legjobb filmcímeinek versenyében. Mindenki perverz, dekadens véglény benne. 7/10

A Keresztapa 3 (1990) / Ez is jó, nyilván, de Pacino már nem tud akkorát játszani. Andy Garcia legjobb filmje és legjobb szerepe. 8/10

Red Road (2006) / Komótos, de sosem unalmas női megfigyelős film. A brit Pál Adrienn, de melodramatikusabb. 8/10

Szerelmi vérszomj (1971) / Hidegrázós, lírai, pazar giallo, a műfaj egyik csúcsa. 9/10

Örümcek (1972) / Török szuperhősfilm, egy pókemblémás, motorosrendőrnek öltözött, kövér autóbontóval a főszerepben. Hitvány, milyen is lenne. 2/10

Following (1998) / Christopher Nolan ütős és kompakt bemutatkozása, a későbbi filmek meghatározó motívumaival. Annyi pénzből készült, amennyit itthon is bárki össze tud kalapozni a filmjére, úgyhogy semmiféle kifogást nem fogadok el, hogy miért nem csinálnak magukat elhivatottnak és tehetségesnek tartó alkotók nagyjátékfilmeket. 8/10

3 Dev Adam (1972) / Pókember ebben a török filmben távol-keleti sorozatgyilkos és gengszter. Kifejtetlen, de inspiráló ötletek vannak benne a török tömegkultúra piaci értékéről, túlélési stratégiáiról. 4/10

Ingovány (2001) / Vidéki emberek sárban, vérben és izzadságban tapicskolnak, kenegetik, egymás testén egyenletesen eloszlatják a matériát. Napjaink ünnepelt argentin filmrendezőjének bemutatkozása érzéki atmoszférájú, hitelesnek tűnő női nevelődési történet. 8/10

Ghost in the Shell (2017) / Jobb, mint vártam. Érdekes, hogy Hollywood pont az eredeti ellentétét hozza ki a történetből, hogy megnyugtasson, nem az okostelefonunk határoz meg minket. 6/10

Power Rangers (2017) / Hitvány. A 95-ös film ehhez képest A keresztapa, Mr. Oooze pedig Don Corleone. 1/10

Az éjszaka törvénye (2017) / Tekintetes Affleck úr illusztrációkat forgatott a Lehane-regényhez. Szép zakók. Elle Fanning, Brendan Gleeson jobb filmet érdemeltek volna. 5/10

Az univerzum története (2016) / Nem mondom, hogy nem bóbiskoltam cseppet a közepén, de azért szép. Tök jó, hogy csak a vége felé jönnek az emberek, arányosan a Föld történetével. Király ősemberek! 7/10

Mindhalálig zene (1979) / Roy Scheider legjobb szerepe, nehéz felépíteni egy ilyen rokonszenves önző szemétládát. Meg kéne nézni Bob Fosse összes filmjét. (9/10)

Aniki Bóbó (1942) / Oliveira első nagyjátékfilmje, kb. Valahol Európában a Somlay Artúr-figura nélkül, több gyerekcsínnyel. A rendező ugye még 2015-ben is forgatott. 7/10

17 évesen (2016) / Érzékeny alpesi meleg coming-of-age dráma, remek színészekkel. A Csajkor szerzője írta, talán emiatt nem folyik szét, sűrű marad. 8/10

2010: A kapcsolat éve (1984) / Te mit mondanál, ha rádbíznák az Űrodüsszea folytatását? Peter Hyams nem ijedt meg a feladattól, inkább beleállt, ő írta, fényképezte és rendezte is a 2010-et. Egyenes vonalvezetésű, nem túl érdekes, de teljesen épkézláb darab. Jó újra látni (és hallani!) HAL-t, plusz Roy Scheider az elején klottgatyában oktat. 6,5/10

Érzékek iskolája (1996) / Paradigmatikus kilencvenes évekbeli magyar művészfilm: maníros, féltehetségű, agresszíven szexista melodrámaszerűség. Gryllus Dorka viszont igazi filmsztár, és a zenéje is szép. 4/10

Teljesen idegenek (2016) / Ezt az olasz thrilleresített párkapcsolati drámát imádják a magyarok, állandóan tele vannak a művészmozik. Kicsit művi, de kompakt, a tipikus Középosztálybeli Film. Persze nem itthon, innen az egész luxus. 7,5/10

D__KB20150813013

Brazilok (2017) / Ez is jobb, mint vártam, egész vicces, bátor és teljesített vállalásokkal. Külön jó, hogy a narrátor srácot nem mindig lehet érteni – a társadalmi különbségek nyelvi különbségekként értése filmen is jól működik, nemcsak irodalomban. 7/10

Ne zaklasd a kiskacsát! (1972) / Szuper falusi Fulci-giallo, a vége felé megrázó lincselésjelenettel. 8/10

1945 (2017) / Török legérettebb filmje, erős alapnovellából. A színészek többnyire kiválóak, de Szabó Kimmel Tamás ránézésre nem a frontról jött, hanem a Gólyából, és Tasnádi Bencénél, Sztarenki Dóránál is rezeg a léc hitelesség szempontjából. 7,5/10

Please Vote for Me (2007) / Kínai általános iskolások osztálytitkárt választanak, közben halálba kampányolják egymást. Kicsit lehetne rövidebb, de a gyerekek miatt 7,5/10

I Know It Was You: Rediscovering John Cazale (2009) / A tökéletes filmtörténeti dokumentumfilm: csak zsenik beszélnek egy másik zseniről, közben klasszikusokból vetítenek jeleneteket, és 40 perc. A végén elsírtam magam! 9/10

Tűnj el! (2017) / A megtekintése után sem fehér, sem fekete nem akartam lenni. Nagyon elkapta a korszellemet vagy micsodát. 8,5/10

St. Elmo tüze (1985) / A kötelező havi 80-as évekbeli coming-of-age film. Kár, hogy Andrew McCarthy-ból nem lett semmi. 7/10

Red Road (2006) / Maszkulin proliközeg női szemmel + egy jó sztori a gyászról. 8,5/10

Wonder Woman (2009) / Hagyjuk már. 1/10

Valami vadság (1986) / RIP Jonathan Demme. Jeff Daniels, de főleg Ray Liotta nagyot játszanak. 7/10

Magic Mike XXL (2015) / Asszem negyedszer láttam, de az évtized egyik legjobb filmjét akárhányszor meg tudnám nézni. 9/10

Hardcore Henry (2015) / Teli szájjal buzizó, harsányan proli putyinista FPS-film, de van benne valami lelkes, primitív vadság, ami szimpatikussá egy pillanatra sem, de helyenként élvezhetővé teszi. 6/10

Lichter Péter

Brazilok (2017) / Alapvetően szerettem a kiegyensúlyozottságát, helyenként kicsit túlcsordul a kusturicás álbalkáni romantika. 7/10

A tökéletes gyilkos (2017) / Olyan volt, mint egy skandináv krimis szemináriumra írt forgatókönyv megfilmesítése, László Zsolt volt a legjobb része. 3/10

Liberal Arts (2012) / Túl kedves, túl aranyos, túl korrekt, de amúgy időnként szórakoztató is. 6/10

In a world… (2013) / Az öndefiníciós válságban szenvedő harmincasok újabb filmje, jó az alapötlet és a casting, kicsit elfárad a végére. 7/10

Testről és lélekről (2017) / Tökéletes arányérzékkel felépített, nagyon finom rezgésekre épülő film, Morcsányi Géza az év színésze. 8/10

Insomnia (2002) / Sokan nem szeretik Nolan hollywoodi belépőmunkáját, nekem bejön az eleganciája és Robin Williams mint zavart tekintetű kisvárosi gyilkos. 7/10

Logan (2017) / Nem értettem a hype-ot, ugyanolyan, mint a többi, nagyon kerek és nagyon drámai szuperhősfilm, csak mínusz humor és plusz belezés. 5/10

X-Men (2000) / Szerethető limonádé, tele tanulsággal. 8/10

Vén rókák (2017) / Dögunalmas nagypapa-gengsztervígjáték, akkor már inkább ugyanez, csak űrhajósokkal (Űrcowboyok). 5/10

X-Men: First Class (2011) / Kicsit poshadt limonádé, ugyanazokkal a tanulságokkal plusz hidegháború. 6/10

Why him? (2016) / Borzalmasan szar, pedig a szereposztás sokat igér. 4/10

Assasin’s Creed (2016) / Nagyon érdekes film, úgy rossz, hogy valahol nagyon jó. A sztori és az alapötlet nem annyira érdekes nekem, de a látványvilág, a tűpontosra csiszolt atmoszféra sokáig vitt magával, a vége van nagyon elrontva. 5/10

Ultra (2017) / Látványos és mazochista dokumentumfilm az ultramaratonistákról, sok minden átjön az önsanyargató sportolokról, de közben egy csomó kérdés megválaszolatlan marad. 7/10

The Boss Baby / Pörgős, vicces, csak kicsit fárasztó. 8/10

Betty nővér (2000) / Elfeledett abszurdklasszikus, váratlan erőszakkitörésekkel, remek elborulás. 7/10

Little Big Lies (2017) / Nagyon profi sorozat a kaliforniai rózsadombiak kicsinyes életéről, tökéletes szereposztással.

Akira (1988) / Posztapokaliptikus animációs film nem volt még rám ilyen hatással. 9/10

rs-197296-MSDEXIS_EC008_H

Existenz (1999) / Cronenberg úr egyik legbizarabb és legaktuálisabb mesterműve,

utánozhatatlanul keveri a bukolikus lepukkantságot a biotechnológiával üzemeltetett virtuális világgal. 10/10

Strange Days (1995) / A zseniális alapkoncepció feloldódik a dögunalmas krimiben. 6/10

Abstract: The Art of Design (2017) / Látványos dokusorozat mai iparművészekről, időnként túlcsordul a hipszter-bullshit. 7/10

Get Carter (2001) / Igazán szar Stallone-film, ami ugye remake, amitől még fájóbban szar. 2/10

Miss Sloane (2016) / Száraz tárgyalótermi dráma, már nem is emlékszem, miről szól. 6/10

Tigris és sárkány (2000) / Szép, meg látványos, de iszonyatosan unalmas. 5/10

A birodalom visszavág (1980) / Csodálatos. Hoth bolygó, ami jeges, érted. 9/10

A Jedi visszatér (1983) / Nem olyan jó, habár emlékszem, 12 évesen ezt szerettem a legjobban, nyilván a moncsicsiszerű mackók miatt. 6/10

Egy másik asszony (1988) / Ez az elfeledett Woody-film eddig kimaradt, de amúgy a legjobbak közé tartozik. Vagány, ahogyan szétesik és önkényesen kalandozik a forgatókönyv. 9/10

Baljós árnyak (1999) / Jar-Jar Binks. 5/10

Sleeples (2017) / Baromi Zs-kategóriás bűnügyi film, egyszer is sok. 2/10

Mindhalálig zene (1979) / Kicsit túlértékeltnek érzem. Maníros ez az egész művészfantázia: így képzelheti el a „bűnös” színházi világot egy kanos tizenhat éves gyerek. 6/10

Hell or High Water (2016) / Remek, nem szakítja át a vásznat, de nagyon a helyén van minden részlete. 8/10

Certain Women (2016) / Lassú, hömpölygő, költői, tele nem művi melankóliával, közben meg tényleg semmi extra, de valahogy ezt a semmi extraságot nagyon pontosan hozza, olyan mint egy Montanában forgatott román film. 10/10

Solaris (2002) / Tökösség kell ahhoz, hogy Tarkovszkijt remake-eljen az ember, nem is sikerült jól. 5/10

Ménage (1986) / Iszonyatosan szar francia vígjáték, amit annak idején Arany Pálmára jelöltek. 2/10

Get Out! (2017) / Okos horror. Ritka az ilyesmi. 8/10

Amerikai barát (1977) / Picit vontatott euro-amerikai művészfilm, de lehet szeretni, például ahogy Dennis Hopper és Bruno Ganz beszélgetnek. 8/10

1945 (2017) / Megint egy patikamérlegen kiegyensúlyozott magyar film, amit most szeretünk, évek múlva már lehet, hogy uncsi lesz. 8/10

François Leterrier in Robert Bresson's A MAN ESCAPED (1956). Courtesy of Film Forum/Janus Films. Playing 1/20-1/26

François Leterrier in Robert Bresson’s A MAN ESCAPED (1956). Courtesy of Film Forum/Janus Films. Playing 1/20-1/26

Egy halálraítélt megszökött (1956) / Ki mondta, hogy egy Bresson-film nem lehet olyan izgalmas, mint a Szikla? 8/10

Űrkamionosok (1996) / Baromi zsé film, de annyira gagyi és annyira camp, hogy azért valamennyire lehet szeretni. (És egyértelmű, hogy az Ötödik elem jelmezeit innen nyúlta Besson.) 5/10

Stardust Memories (1980) / Nem értem, miért szeretik annyira, valahogy nem tud túllépni a narcisztikus dagonyázáson, és meg sem közelíti a 8 és fél flesseit. 5/10

A burzsoázia diszkrét bája (1972) / Az első felében nem érted, hogy miért olyan jó ez, aztán szép fokozatosan elszáll és zseniális lesz. 9/10

Alien3 (1992) / Ami miatt jó: díszlet, posztapokaliptikus ipari környezet, marcona skót színészek, ami miatt meg elég szar: CG-alien, és hogy nem tud klausztrofób feszkót építeni. 6/10

Tükör (1975) / Három-négy olyan snittet tartalmaz, ami a filmtörténet legjobbjai közé emeli, vitán felül. Persze lehet mondani, hogy ez is egy egoista művészdagonyázás, de basszus, az, ahogyan végigfúj a szél a mezőn, amikor a fickó visszanéz, az egyszerűen sírnivaló. 10/10

Puskár Krisztián

Les innocentes (2016) / Bosszantó, hogy így lekerekítették a végét, mert ez egy jobb film annál. Persze engem azzal is meg lehet venni, ha apácák járkálnak/térdelnek egy téli erdőben, és azt mutatják két óráig. De Max Richter miatt a végén mínusz egy pont jár. 6,5/10

Q&A (1990) / A film, amit kiskoromban azért nem vettem ki soha a tékából, mert az volt a címe, hogy Hol az igazság? és Armand Assante feje rohadt idegesítő volt a kazettán. Pedig jó kis belsőügyosztályos bűnfilm, rutinos Sidney Lumet-munka, szerelmem, a hájasképű, korrupt Nick Nolte viszi a hátán az egészet, csak a főszereplő Timothy Hutton köré kerekített érzelmi konfliktus nevetséges sajnos. 6,9/10

Boyz N The Hood (1991) / Nem érzem, hogy az idő jót tett volna ennek a filmnek, vagy legalábbis az első felének és Laurence Fishburne példabeszédeinek. De a második fele most is üt. 7,7/10

1945 (2016) / Szerintem ez az első Török Ferenc-film, ami tetszett. Főleg az első óra tempója és lappangó fenyegetettsége. De a szálak elvarrását mintha egy generátor dobta volna ki. 7,3/10

Shelley (2016) /Lassan őrölve kevés eszközzel építkező eszes terheshorror csendesen nyugtalanító kifutással. 8/10

Win it all (2017) / Jó tempójú játékszenvedély-film, szerelmi szállal, alvilági slamasztikával, jó karakterekkel, eszembe juttatta a kilencvenes évek hasonló hangulatú amerikai függetlenfilmjeit, mégis nagyon mai volt. 7,8/10

Creep (2014) / Hát ez nem valami jó film, de egyrészt mégis volt benne valami bizarrul nyomasztó, ami lekötött, másrészt van egy elképesztően váratlanul viccesen brutális pillanat a végén. 5,5/10

Pugni in tasca (1965) / Marco Bellocchio korai filmje a hatvanas évek Olaszországában elég nagyot ütött nonkomformizmusával, ma inkább a elidegenedés és a családi horror izgalmas és bizarr kordokumentuma. És Paola Pitagorát iszonyú jó nézni. (7,5/10)

raw2

Raw (2016) / Nagyon szép és megható film. És persze éljen az eurogótika. 8,3/10

Non si sevizia il paperino (1972) / A giallóra nem jellemző a szociopolitikai felhang, de Fulci filmje nem csak ezért az egyik kedvencem és az egyik legkülönlegesebb a műfajban. Az a lincselés a rádiós zenebutik műsorvezetőjének a karattyolásával a közepén! Egy remek filmklubban beszéltem róla, nagyon jó élmény volt több mint tíz év után újra megnézni, sose láttam még giallót vásznon. 8,1/10

The Conjuring (2013) / Tisztességes, néhol egész jó ízléssel, de összességében receptre készített, oldszkúlosított mainstream szellemhorror. 5,8/10

Bottom of the World (2017) / Nagyon erősen induló szürreális thriller, ami lendületét veszti és erősen félresiklik középtájt, a végén viszont egész jó bűnparabolává-paradoxszá válik. Engem az első 25 perce fogott meg, de az eléggé. 6,2/10

Riphagen (2016) / Kiváló és alattomos holland ellenállós-kollaboránsos második világháborús thriller, az első felében azt gondoltam, hogy oké-oké, azért ez nem egy Fekete könyv, a második felében viszont azt, hogy talán még jobb is annál. 8,4/10

Expanse s1 (2015) / Űrkorszaki politikai thriller, ami a szezon felétől kezdett lekötni, addig azért néztem csak, hogy hátha leköt majd. Azt elérte, hogy feltehetően megnézem majd a második szezont is. 6/10

Tramps (2016) / Kedves történet két, helyét nem találó, bonyodalomba kerülve csavargó, közben egymást megkedvelő emberről – annak ellenére, hogy az alapkonfliktus teljesen értelmetlen. 7/10

Small Crimes (2016) / Végig arra gondoltam, hogy túl vicceskedő, hogy komolyan lehessen venni, de nem eléggé ahhoz, hogy groteszket csináljon a filmből. De a vége mégis ad neki egy kis súlyt, a maga könnyed módján. 6,7/10

Címke: