julien2

LISTA

66 film, amelyek listázásával kivakartuk magunkat a januári nyomorból

PRIZMA

2018/01/18

A legújabb adag még 2017. november-decemberről szól, de hát azok sem voltak könnyű hónapok. Mindig rájövünk, hogy a listázás értelme maga a listázás. Ezt megjegyezzük 2018-ra is.

Lichter Péter

Stranger Things 2. évad (2017) / Nem volt annyira erős, mint az első évad, de azért elvoltunk vele. 6/10

Itt van apuci 2 (2017) / Borzalmas, nem vicces. Fura volt újra látni Mel Gibsont. 2/10

The Commuter (2017) / Vállalható akcióthriller, Liam Neelson lassan eggyé válik ezekkel a kemény és becsületes öreg csávókkal. Ez nem feltétlenül válik a javára. 6/10

Ida (2013 / Néhány éve halálra sztárolt lengyel emlékezetfilm, szerintem eléggé maníros az egész, a kicentizetten megkomponált képeivel meg a kelet-európai csendekkel. 5/10

Wind River (2017) / Taylor Sheridan első rendezése. A forgatókönyv remek, nagyon erős a film második fele. Megkockáztatom, hogy ugyanebből az anyagból egy erősebb rendező egy fokkal jobbat csinált volna, de így is jó. 8/10

Öt könnyű darab (1970) / Klasszikus a Hollywood Reneszánszból, ami eddig valamiért kimaradt. (Vagy már nem emlékszem, hogy megnéztem.) Nagyon tetszett: finom gesztusok, átélhető helyzetek és Nicholson nem bohóckodik. Olyan, mint Baumbachtól a Margot az esküvőn. 8/10

The Meyerowitz Stories (2017) / A sokat emlegetett Baumbach. Nem olyan erős, mint a legjobb filmjei, de nem is vészes. 6/10

Good Time (2017) / Az év felfedezése, imádtam. A legjobb az egészben a siket srácot alakító társrendező. 10/10

Apavadászat (2017) / Szokásos fostaliga tucatvígjáték. 2/10

Eye in the Sky (2015) / Sokkal többet ígérő háborús thriller. De a film második felétől nevetséges, blőd és iszonyatosan gagyi moráldagonya az egész. 2/10

Pat Garret és Billy a kölyök (1973) / Balladisztikus western Peckinpachtól. Kicsit hosszú, de egy-két jelenete tényleg filmtörténet. 7/10

Kránicz Bence

The Big Sick (2017) / Szellemes, cuki, patent romkom. Leginkább a pakisztáni egzotikumra emlékszem belőle, az emeli a többi hasonló fölé. 8/10

Budapest Noir (2017) / Fantáziátlan, gyatrán rendezett, unalmas tévéfilm. Kihagyott lehetőség. 4/10

Egy, két, há (1961) / James Cagney Kelet-Berlinben kacagja ki szívből a kommunistákat. A film pörög, mint a motolla, és hogy lehet ilyen vicces? A válasz: Billy Wilder. 9/10

Thor: Ragnarök (2017) / Kozmikus szuperhősbohózat, remek mellékfigurákkal, némi fárasztással. Úgy kéne megcsinálni a következő ilyet, hogy senki ne verekedjen senkivel. 7/10

Ki nevel a végén? (2003) / Értelmesen indul, aztán átgondolatlan kreténség lesz belőle, ezzel el is távolodik a komolyan vehető problémáktól. Akit ekkor is komolyan kell venni: Marisa Tomei. 6/10

A csend képei (2014) / Olyan, mint az előzménye, Az ölés aktusa, csak nem annyira erős. Persze méregerős így is. 8,5/10

Gyilkosság az Orient Expresszen (2017) / Nem is olyan rossz, mint a híre. Már csak azért is érdemes megnézni, hogy lássuk, mit csinálnak ma mozikrimi címén. 6/10

Lavina (2014) / Számos harsányan vicces és néhány katartikus pillanatot tartogató családi melodráma-szatíra, középpontjában egy üvöltve síró férfival. Leheletnyit kimódolt csak. 9/10

Jessica Jones 1. évad (2015) / A bántalmazó párkapcsolatból való kilépés allegóriájaként jobb, mint bármi másként. Túl hosszú. 7/10

Az ölés aktusa (2012) / A 2010-es évek egyik legjobb dokumentumfilmje, a műnem határaira rákérdező, pofán rúgással felérő remekmű. 10/10

Heaven Can Wait (1943) / Megható Lubitsch-mestermunka a filmtörténet egyik legszebb házasságáról. Téli estékre több mint ideális. 8,5/10

Sherlock Holmes magánélete (1970) / Wilder egyik leggyengébb filmje, ami még így sem szar. Csak enervált, túlfinomult, kicsit, mint a hőse. A homoszexuális szerepjáték viszont isteni az elején! 6/10

A fiú szobája (2001) / Az Arany Pálma-díjas olasz tévéfilm, ami mégsem csak egy tévéfilm. Tényleg van benne valami alig megfogható finomság, mintha igazi kérdések lennének feltéve benne, a válaszadás kényszere nélkül. 8,5/10

Szerelemre hangszerelve (2013) / Kortárs romkom-klasszikus, ami nem is romkom. A szereplők és a dalok is hibátlanok, korlátlanul újranézhető. 9/10

Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet (2016) / Közepes rendezés, sablonsztori, de legalább mindenki meghal benne, ami ugye minden idők legbátrabb Star Wars-filmjévé teszi. 7/10

A Viszkis (2017) / A forgatókönyvvel szerintem alapvető hibák vannak, nincs megmagyarázva, miért maradt életvitelszerűen bankrabló ez a rendes, találékony gyerek. A főszereplő sem valami nagy szám. 6/10

Tickled (2016) / Jópofa oknyomozó dokumentumfilm egy bizarr szubkultúráról és egy őrülttudós-típusú kattant arcról. Nem jött meg a kedvem a csikizős pornóhoz. 8/10

Wonder Woman (2017) / Szomorú az a világ, ahol ez a film a feminizmus csúcsteljesítménye. Baromi hosszú, és ugyanabba az unalmas pixelhányásba fullad, mint a többi közepes szuperhősfilm. Legalább találtak egy normális színésznőt a főszerepre. 5/10

Batman Vs. Two-Face (2017) / Már megint megnéztem egy batmanes animációs filmet. De vannak, akik bányában dolgoznak, vagy nyolcévesen belevakulnak a Zara-pólók összevarrásába, szóval nekem még mindig jobb. 2/10

A postás mindig kétszer csenget (1946) / Sűrű és szenvedélyes noir-klasszikus. A végén kicsit túl sok az erkölcsdráma, de hát így lehetett megcsinálni. 9/10

Leviathan (2012) / A 2010-es évek egyik legjobb dokumentumfilmje, a műnem határaira rákérdező, pofán rúgással felérő remekmű. Vagy ezt már írtam valahová? 10/10

The Rub (2018) / Nem tudom, írhatok-e erről a filmről, mert még nem mutatták be. De az egyik legizgalmasabb Hamlet-adaptáció, ami ráadásul gyönyörűen néz ki, aki teheti, moziban nézze. 8,5/10

Saroküzlet (1940) / Egy másik megható Lubitsch-mestermunka, minden idők egyik legjobb screwball-vígjátéka. Ráadásul Budapesten játszódik. Kifogástalan. 10/10

Coco (2017) / Halottaink emlékének megőrzéséről szóló, bölcs mesefilm. A mexikói közeg szuper, bár kergetőzhetnének kicsit kevesebbet. De ez így is egy újabb Pixar-remeklés. 8,5/10

Kid Galahad (1937) / Méltatlanul keveset emlegetett bokszmelodráma Kertész Mihálytól. Talán éppen az áttetsző, visszafogott rendezés miatt nem lett belőle klasszikus, pedig Robinson, Bogart és Davis is nagyszerű benne. 9/10

Escape Room (2017) / Ellenszenves álfiatalok jó ötletnek vélik, hogy befizessenek egy horror tematikájú szabadulószobába. Meghalnak. Ebben a filmben játszik Skeet Ulrich és Sean Young is. 3/10

Szabadulószoba (2017) / Ellenszenves álfiatalok jó ötletnek vélik, hogy befizessenek egy horror tematikájú szabadulószobába. Meghalnak. Ebben a filmben sem Skeet Ulrich, sem Sean Young nem játszik. 2/10

Detroit (2017) / Kathryn Bigelow újabb bődületesen erős filmje, a közepén egy egyórás, elképesztő thrillerszekvenciával, amit tanítani kéne ott, ahol az ilyesmit tanítják. Ami körülötte van, gyengébb kicsit, de nem mindegy? 9/10

Spielberg (2017) / Az a fajta filmtörténeti dokumentumfilm, amivel nem lehet hibázni. Híres művészek beszélnek egy másik híres művészről, miközben filmjelenetek pörögnek és John Williams-zene szól. Ha nehéz munkát végzünk, de befejeztük, nézzük meg jutalmul ezt! 8/10

München (2005) / Jelenetépítés szintjén mesteri, és az izraeli-palesztin konfliktushoz fűzött kommentár is érzékeny és árnyalt. De mint majdnem minden „komoly” filmjénél, Spielberg itt is túlmagyarázza a dolgokat, a 163 perc kicsit fájt. 8/10

Star Wars: Az utolsó jedik (2017) / Csak az egyik középszar Star Wars-film a többi közt. Nem olyan szar, mint a hetes, sőt nem is szar igazán, csak nem érdekel az egész. De mit tudom én, jó, hogy demokratizálja kicsit az erőhasználatot. Á, kit akarok átverni, engem sem érdekel, amit erről a filmről írok. 6/10

Inside (2007) / Durván túllihegett francia „extrém” horror. A rendezés közepes, a feszültség elpárolog, és akkor marad a turkálás a csaj méhében. Valójában semmi extra, középszerű film. 6/10

Aferim! (2015) / Remek román eastern, egyben az alávetettség természetrajza. Kissé körülményes, de meggyőző. 8,5/10

Star Wars: Az utolsó jedik (2017) / Nahát, megnéztem még egyszer a családommal. 6/10

Frontiére(s) (2007) / Az ezredik film, ami a texasi láncfűrészes maszkjában ijesztget, de ahogy a többire, erre is rábüdösödik a maszk. Kicsit neonácik benne a gonoszok, az jó. 6/10

Marjorie Prime (2017) / Üdítően hűvös film a halottak helyébe lépő hologramokról. Végül már csak ők maradnak, és beszélgetnek egymással egy szobában. De vajon tökéletesen ismernek-e minket, akik éltünk? 7,5/10

Tangerine (2014) / Közvetlen, nyers, belemenős film pár rendes emberről, akik csak élni és dolgozni szeretnének. Kábé mellékes, hogy transznemű kurvák, de persze ezzel lehetett eladni a filmet. 8/10

Külön banda (1964) / Godard talán legjobb filmje a csajozásról. Ez is egy olyan Godard-film, amit picit meguntam a végére, de hát így vagyunk az eredeti, vibráló zsenikkel. Egy pont után vibráljanak kicsit arrébb! 9,5/10

On the Beach at Night Alone (2017) / Az év egyik legjobb filmje az év legfontosabb rendezőjétől, Hong Sang-soo-tól. Az éves toplistánkban bővebben írtam róla. 9,5/10

Őrülten hiányzol (2005) / Nem hittem el, hogy ezek az okos szerelmesek hogy lehetnek ilyen buták, hogy nem figyelnek a vízumukra. Kicsit az apukájuk lettem, nem a barátjuk/rajongójuk, ami lehet, hogy gátolta a teljes átélést. Persze cuki meg szép film. (7,5/10)

A rettenthetetlen (1995) / Monumentális remekmű, a lovagos filmek egyik csúcsa, akárhányszor megtekinthető. A lovagos filmek általában jobbak a többi filmnél. 9,5/10

julien donkey-boy (1999) / A második vagy harmadik legjobb Dogma-film. Átgondolt, mélyre megy, és tele van halhatatlan pillanatokkal, amelyek általában Werner Herzoghoz kötődnek. Harmony Korine, tehát fantasztikus. 9,5/10

Árva Márton

Mansfield 66/67 (2017) / Vajon a sátánista egyház alapítójának féltékenységi átka okozta Jayne Mansfield halálos balesetét 1967-ben? Ebből a bennfentes pletykákból, bulváros fordulatokból és némi életrajzi tényből dolgozó, nosztalgikus szenzációhajhászásból erre nem kapunk választ, ellenben nyakig megmártózhatunk a 60-as évek popkultúrájának lábvizében. A sztorihoz mérten kaotikus az információadagolás, a szimpatikusan lelkes interjúalanyok kitesznek magukért, de a rengeteg befogadhatatlan inger (mértéktelen mennyiségű újságcikk, többszólamú narráció) és az önmagában is vállalhatatlan mozgásszínházi rekonstrukciós betétek hosszú jelenetekig nézhetetlenné teszik a halálban is az exhibicionizmust ünneplő, kajánul tiszteletlen kis színest. Viszont kiderül belőle, honnan jött az ihlet John Waters sajátos bajuszdizájnjához (a The Girl Can’t Help it zongoristájától). 5/10

Oso polar (2017) / A gyerekként kicsúfolt és eltaposott indián srác felnőttként is a mexikói fehér felsőközéposztály sofőrje (és lábtörlője), a rossz reflexek újra előjönnek, miközben a szereplők a 25 éves osztálytalálkozójukra igyekeznek. A jókedvű ünneplésbe vegyülő szembesítések katartikus dráma helyett szerencsére inkább hektikus és szövevényes epizódokban, pontosan elhelyezett félszavakban ütköznek ki. Marcelo Tobar mikroköltségvetésű filmje a lezárástól eltekintve végig fegyelmezett, mértéktartó és intelligens, feszülten kell figyelni rá. 7/10

Miss Zombie (2013) / A szolgadrámák toposzait zombisejtekkel beoltó japán függetlenfilm, ami monokróm minimalizmussal, monotóniával és elszórt helyeken felbukkanó iróniával palástolja a technikai felkészültség szembeöltő hiányát. A járványt megúszó nagypolgárok sivár birtokát érzelmileg is felforgatja a dehumanizált takarítónő osztályöntudatra ébredése, de a katartikusra szabott, szótlan befejezés még ehhez mérten is nagyon zavaros. 5/10

Jesús (2016) / Gyomorba markoló és erőteljesen sodró dráma az értelmetlen erőszakba tévedő, kallódó kamaszokról, ami ugyanakkor nem elégszik meg a teljes nihil ábrázolásával, a történeti és a társadalmi erőket is ügyesen sejteti meg a gondok mögött. Intenzív, szinte egyszereplős fogalmazásmódjával és az információk folyamatos elbizonytalanításával kérlelhetetlenül von a hatása alá. 8/10

Aelita (1924) / Csodás szovjet néma sci-fi a Marsra exportált szocialista forradalom bukásáról. A propagandisztikus realizmus helyett inkább rafináltan kanyarodik a dekadens vágyképekként feltüntetett nagypolgári összejövetelek és a Metropolis kistestvéreként is nézhető, futurista ipari futószalagok expresszív díszletei felé. Lelkes iróniája szórakoztatóan kalapálja össze széttartó törekvéseit. 7/10

Casa caracol (2017) / A sablonokat okosan vegyítő gyászdráma/feelgood movie/drogthriller, melyben a nyomtalanul eltűnt férjét gyászoló főhősnő egy paradicsomi látványú turistaközpontban regenerálódna, de ez persze a mexikói filmekben rendszerint nem veszélytelen. A szimbolikus című „Csigaház” a sivár képi eszközöket a túlburjánzó dzsungel látványos helyszíneivel, a színészi bravúrokat pedig egy észrevétlenül tragikus bűnbe mártózás cselekményspiráljával kompenzálja, így válik tét nélküli műfajfilmből fejbe kólintós helyzetjelentéssé. 6/10

VHS Massacre: Cult Films and the Decline of Physical Media (2016) / A tökéletes trashfilmekről szóló trashdokumentumfilm. Néhány filmőrült, ügyetlen amatőrfilmes a sorra záró tékák bejárását vegyíti paracinema-sztárinterjúkkal (Lloyd Kaufman) és személyes házimozi-jelenetekkel, hogy dramaturgia és tématartás nélkül, egy VHS-néző szeánsz rögzítésével összegezzék geekvallomásukat. 4/10

Medea (2017) / Merész és fegyelmezett, közelikre és szubjektív élményekre épülő mikronarratíva egy fiatal Costa Rica-i egyetemista lány nem kívánt terhességének mindennapjairól. Főleg a tétova szerelmi szál hoz csodásan kanyargó, hosszan kitartott jeleneteket, de az alapos hangulatfestés kevéssé váratlan cselekményfordulatokra támaszkodik, és a főhősnő sokszínű arca sem mutat fel annyi árnyalatot, ami önmagában maradéktalanul kitöltené a 70 percet. 7/10

Killing Jesus (2017) / Izgalmasan kiszámíthatatlan kolumbiai bosszúdráma, ami ráadásul a személyes ambíciók és a társadalmi elrendeltségek között is magabiztosan navigál, alapos fordulatokba koncentrálva az érzelmek és a kötelességek összeütközését. Az apját gyászoló egyetemista fotóslány és a faragatlan bűnözősrác karaktere is kiemelkedő, de a film néhány szépelgőre stilizált kulcspontnál túl mélyre hajol az egzotikumot és érthető hangsúlyokat értékelő nemzetközi fesztiválízlés előtt. 8/10

El calor después de la lluvia (2016) / Minimál szakítástörténet egy Costa Rica-i lányról, aki hazaköltözik a szülei házába, és az elkényeztetett városi fiú mellől egy mandarintermesztő kerti törpe karjaiba tart. A lassú ritmus, az elnyújtott snittek, a tétova beszélgetések néha már erőlködve igyekeznek szenzuális töltetet adni a gyászhangulatnak, ezért a vízen lebegés, a szélbe tartott kéz és a vízesés alatti meditálás kliséi is előbújnak a jellegtelen posztrockkal aláfestett jellegtelen kézikamerás képeken. Korrekt rendezői ujjgyakorlat, bő egy órában, magabiztos színészvezetéssel. 5/10

Az Ábalos-villa titka (2000) / A hajdani nemesség hanyatlását és a neoliberális vállalkozás feltörekvését látványosan egymásnak eresztő, többszálú chilei cseléddráma, ami a rendszerváltás érzetét sokatmondó filmnyelvi anakronizmusokkal és kontrasztokkal is felerősíti. Történeti dokumentumként nagyon árulkodó, amúgy elég vontatott, de José Donoso regényének második filmadaptációjaként valószínűleg az alkotók is inkább a környezetrajztól vártak csattanós hatást, mintsem a sztoritól. 7/10

Parkoló (2014) / A jelentőségteljesség és a hamiskás semmitmondás szerencsétlen kombinációja, ami balesetek és betegségek kiskapuin keresztül igyekszik lelki párbajjá alakítani a vagyonkülönbségből adódó konfliktusokat, és erkölcsi kategóriákhoz rendelni a társadalmi státuszt. A vesebeteg nagyvállalkozó és a gyászoló „légiós” parkolóőr csatája egy Mustang parkolóhelye fölött buborékba vont, színházias tézispárbeszéd, amely főleg a gyenge motivációk, a túlbeszéltség és a Valami Amerika-spinoffból előlépő Szervét Tibor miatt megy félre. 4/10

A nemek harca (2017) / A leszbikus szerelmi melodráma és a mániákus fogadás komikus elemeivel játszó sportfilm is eléggé lassan és kiszámíthatóan bontakozik ki, de a tenisz iránti szenvedélyt és az emancipációs harcot is elsősorban képtermelésként megfogalmazó attitűd miatt túl tud lépni a szűken vett műfaji kereteken. 6/10

A Viszkis (2017) / Egy nagyon jó robogós üldözés és egy jó autós üldözés köré vázolt élettörténet a 90-es évek kultikus rablójáról. A sztereotip reklámfilmes koreográfiákat és a tétova színészi hozzájárulásokat is nehéz dicsérni, de a legfájóbb kihagyott ziccerek a forgatókönyvben sorakoznak. A 40-es évek bűnfilmjeit idéző flashback-szerkezet kínosan statikus felolvasássá változtatja az akciófilmet, a szereplők egymás helyett a nézőhöz intézik a szájbarágósra fogalmazott mondatokat, túlbiztosítva az amúgy is ismert események megismertetését. Pedig a kiindulópont ígéretes volt a zsenge magyar kapitalizmus zavarosában tocsogó, piti ügyeskedőkkel és málladozó külvárosi panelházakkal színesített, feszesre húzott gengszterfilmhez. A csodás tévéarchívok és a már említett akciók húzzák fel. 6/10

Címke: