Lynch gyógyszere tényleg messzire gurult, de mi örömmel rohanunk utána – Twin Peaks: 8. epizód

Lichter Péter

2017/06/27

Az új Twin Peaks nyolcadik epizódjával beköszöntött az avantgárd a mainstream televíziózásban.

Ennek aztán lehet örülni, meg persze ki is lehet borulni, attól függ, hogy kinek milyen széles a filmnyelvi türelmi zónája. Mert Lynch és Frost

a Twin Peaks legfrissebb epizódjában lényegében egy avantgárd stíluskatalógust prezentált a nézőknek.

Vagyis végre ránk hajították a filmnyelvi atombombát.

Az epizód 60 percéből majdnem 45 perc egy olyan posztmodern filmesztétika acid trip, ami a következő óriásoktól  idéz:

• Kubrick #1: 2001: Űrodüsszeia – absztrakt képsor (sőt féregjárat is van!!!), a Ligeti zenéjére emlékeztető vonós zúzással
• Kubrick #2: Dr. Strangelove – az atomrobbanás felhője szinte centire olyan szögből van „felvéve”, ami Kubrick hidegháborús szatírájának záróképére emlékeztet, persze ezzel lehet hogy egyedül vagyok. Aztán eszembe jut, hogy Kubrick mennyire odavolt a Radírfejért, és az is eszembe jut, hogy Lynch mennyire odavolt Kubrickért, és már az egész nem tűnik annyira hülyeségnek.
• Takashi Makino: – ezt valószínűleg nem sokan fogják észrevenni (pláne leírni), de az absztrakt képsor technikailag nagyon hasonló, mint a kortárs japán experimentális filmművészet remekének egy-egy alkotása. LINK
• A komplett szürrealista festészet, illetve Lynch korábbi rövidfilmjei, leginkább a 6 figura rosszul lesz című műremek.
• Martin Arnold: – a különös montázsszekvencia, amiben egy benzinkút előtt vonagló hatású szecskában tűnnek fel a zombifikálódott szellemek (?) egy az egyben a kortárs osztrák avantgárd film montázsmesterének (LINK) stílusát nyúlja, és nagyon jól teszi. Hadd higgyék azt a nézők, hogy az ő készülékükben van a hiba.
• Don Siegel: – Testrablók támadása (1956) – oké, ez nem avantgárd, de van olyan jó.

Persze mindennek megvan a maga jelentése,

• SPOILER ALERT!!

hiszen lényegében Bob eredettörténetének vagyunk tanúi.

Szóval Lynch is kitalálta a maga midikloriánjait, vagy a maga Prometheusát, ez persze vitatható, hogy mennyire jó nekünk, de legalább ez az eredettörténet

szétküldi a fejünket.

Carel Struycken and Joy Nash in a still from Twin Peaks. Photo: Suzanne Tenner/SHOWTIME

Most megyek és újranézem.

Címkék: agyzúzás, twin peaks