2013/12/04
Két kísérleti mozgóképetűd a 80-as évekből, amik a lírai absztrakció határait kutatják.
Phil Solomon a kortárs amerikai avantgárd egyik legfontosabb alakja. Stan Brakhage taníványa, de Solomon eredeti módon gondolja tovább a mesterére jellemző lírai absztrakciót. Tulajdonképpen a hatvanas évek óta komoly probléma ez a tengerentúli kísérleti filmben: meghaladni, megkerülni, átlépni Brakhage hatalmas árnyékát. A Solomon által képviselt romantikus, víziószerű, lírai és absztrakt filmkészítés a hatvanas-hetvenes években nem volt divatos, a strukturalista, analitikus irány volt mérvadóvá (fontos nevek erről a térfélről: Michael Snow, Ernie Gehr, Peter Kubelka). Azonban a nyolcvanas-kilencvenes években megjelent egy olyan generáció, ami bátran vállalta Brakhage romantikusabb örökségét: a lírai film megújítói közé tartozik Solomon mellett Nathaniel Dorsky, Peter Hutton, Leighton Pierce.
Solomon amatőr filmeket kezel különböző kemikáliákkal, végeredményben teljesen egyedi, utánozhatatlan hangulatú formákat alkotva. Alább egy részlet Remains to be Seen (1989) című filmjéből.
Saul Levine az amerikai avantgárd egyik kevéssé ismert, ám jelentős életművet létrehozó filmkészítője. A New York Filmfesztiválon csak 2007-ben rendeztek műveiből retrospektív vetítést, pedig már a hatvanas években aktívan filmezett. (További információ Levine-ről a művész honlapján.) Rá leginkább a super 8-as kamerahasználat, az ebből adódó jegyzet- és vázlatszerűség jellemző. Stílusa valahol Jonas Mekas naplófilmezése és Brakhage lírai absztrakciója közé helyezhető. Alább a rendező Notes After a Long Silence című, 1989-es filmje.
—
Még több kísérleti film és értő kommentár – a Prizmához is lazán-szorosan kötődő – kontraCINEMA blogon!
Címkék: DOUBLE FEATURE, kísérleti film
Partnereink
Szólj hozzá!