Az utolsó metró (Ryan Coogler: Fruitvale Station)

Megyeri Dániel

2013/12/20

Az újonc Michael B. Jordan a szemünk láttára válik Denzel Washington elképesztő ígéretekkel kecsegtető utódjává.

A hatalmas kiugrásként szolgáló, a Sundance Fesztivált, majd Cannes-t is megjárt film apropóját viszont szomorú és tragikus esemény adja: a 2009. január 1-i, oaklandi rendőrségi túlkapás, mely során a Bay Areában szolgálatot teljesítő Johannes Mehserle az igazoltatás/előállítás közben arccal a földön fekvő, afroamerikai Oscar Grantet hátba lőtte. Hogy miért? A mai napig nem lehet tudni. Még annak ellenére sem, hogy az esetet a metróállomáson bámészkodók számos kamerával és okostelefonnal rögzítették. A drámai felvételt itt teljes egészében megnézhetitek.

Amit látni fogtok viszont, az az amerikai bíróságon elhangzottak szerint szabadon értelmezhető. Az ügyész állítása szerint a szóban forgó rendőrtiszt lenéz a pisztolytáskára, mielőtt előhúzza belőle a fegyvert, majd jól láthatóan maga elé emeli. A védőügyvéd viszont azzal érvelt, hogy Mehserle, miközben a letartóztatásnak igencsak ellenálló Grantet próbálja megbilincselni, azt hitte, hogy a Taserét (sokkolóját) veszi elő, ezért is lépett hátrébb. És abban a tudatban volt, hogy Grant a nem létező pisztolyáért nyúl. Mehserle pedig láthatóan sokkot is kap a történtek után. A szerencsétlen balesetről (?) készült videófelvételek aztán korunk előrehaladott digitális technológiájának köszönhetően villámgyorsan terjedtek a világhálón, zajos békés, és kevésbé békés tüntetéseket, demonstrációkat és felvonulásokat indukálva. A földre kényszerített fekete ember fejére térdelő fehér rendőr erőteljesen szimbolikus képe pedig természetesen faji zavargásokra, rasszizmus elleni szólamokra is okot adott.

Az incidens alatt a kaliforniai egyetemen filmművészetet hallgató Ryan Coogler debütáló mozija ezzel a mára már archív felvétellel kezdődik, majd a 22 éves Oscar Grant utolsó napjának dramatizált feldolgozásával folytatódik. Teljesen hétköznapi események, találkozások és beszélgetések láncolata követi egymást, Coogler dokumentarista attitűddel tárja elénk Grant életét, mindennapjainak apró, mégis jelentős momentumaival állít emléket neki. A megélhetési gondokkal küzdő, börtönviselt férfihez már-már intim közelségbe kerülünk. A filmvégi, elkerülhetetlen (pazarul kaotikus képekkel újramesélt) tragédia sem a véletlen fájdalmas banalitása, vagy az esetleges rasszista indíttatásból elkövetett erőszak miatt taglóz le igazán, hanem azért, mert minden kisebb-nagyobb gyarlóságával együtt addigra megszerettük ezt az embert. Coogler fontos gondolatot ültet a fejünkbe: mindig van Valaki az események, a hangzatos szalagcímek mögött. Mindenkinek megvan a története. A Fruitvale Station ennek a cinéma vérité explorációja. Az író-rendező szavaival: „Azt akartam, hogy a közönség megismerje ezt a fickót, hogy kötődjön hozzá. Hogy mikor megtörténik vele az, ami történik, ne csak olyan legyen, mintha az újságban olvasnád. Tudod, hogy értem? Mikor valakit emberi lényként ismersz meg, onnantól tudod, hogy az élet ér valamit.”

Coogler az idealizálás, a sajátos interpretálás csapdáját így nem tudja kikerülni, és – miként a film szigorúbb bírálói rámutattak – pár lényeges információt ki is hagy a filmből (például Grant valódi börtönbüntetésének okát), és beleír kitalált szcénákat is (például a pórul járt kutyával), hogy szimpatikusabb színben tüntethesse fel főszereplőjét. A Spike Lee korai munkáit idéző, tűpontosan felvázolt közegben viszont színésznagyság van születőben, és ez a szimpátia egy az egyben az ő alakításából fakad. A Grantet megformáló Michael B. Jordant a kitűnő Az erő krónikájában szúrtam ki annakidején (a rendhagyó szuperhősfilmről írott kritikámat itt keressétek), a tehetséges fiatalember a Fruitvale Stationben izmosodik elsőosztályú aktorrá. Alakítása intenzív, melegszívű, gyengéd, de közben a felszín alatt húzódó erőszakos dühvel a fiatal és a nem annyira fiatal Denzel Washington egyenesági leszármazottja. (Jó lenne velük egy közös kvázi-Looper.)

Nagy karrier vár rá, rajta tartjuk a szemünket.

Címkék: függetlenfilm