unclejohn00

KRITIKA

Ha ezt megnézzük, két filmet láthatunk egyszerre

Roboz Gábor

2016/03/17

Kérdés, jó-e ez nekünk.

Aki tíz perc alatt elalszik a fősodor kiszámítható thrillerein, és inkább a műfaj függetlenfilmes képviselőire kíváncsi, amelyek néha valamilyen rendhagyó ötletre épülnek, annak érdemes időt feccölnie a külföldi kritikák és listák átpörgetésébe, így az elmúlt években is olyan produkciókra bukkanhatott, mint a Cheap Thrills, a Blue Ruin vagy esetleg a Cop Car. Az mindenesetre ritkán fordul elő, hogy egy ilyen film éppen furcsa kudarcától lesz igazán emlékezetes.

unclejohn01

Steven Piet filmjének főhőse John, egy kisváros idős asztalosa: a népszerű és megbecsült férfi megöl egy helyi fazont, aki – még mielőtt újjászületett keresztényként folytatta volna az életét – különböző módokon zaklatta a közösség tagjait. John túl csendesen él ahhoz, hogy magára vonja a gyanút, az áldozat alkoholista öccse azonban szép lassan szimatot fog. Ahogy egy ilyen felütés után várhatjuk: a napok múlásával egyre jobban szorul a hurok, az öcs egyre közelebb kerül ahhoz, hogy leleplezze Johnt, és bosszút álljon rajta. A rendező finoman szólva sem kapkod, a kisvárosi élet lassú ritmusához illeszkedve építi a feszültséget, és érezhetően a címszereplőt alakító John Ashtonban van minden bizodalma, aki bírja is a terhet.

Steven Piet filmjének főhősei a fiatal Ben és Kate, egy nagyvárosi iroda beosztottjai: az utóbbi épp most költözött a városba, a munka is új számára, és úgy öt másodperc alatt felkelti az előbbi érdeklődését. Amikor egy kései zárás után megisznak néhány sört egy bárban, kiderül, hogy mindketten túl vannak egy hosszabb párkapcsolaton, és el is indul közöttük valami, de a helyzet azért ennyire nem egyszerű. Alex Moffat és Jenna Lyng üdítően természetesen viselkedik a kamera előtt, a párbeszédek gördülékenyek, a poénok tényleg szellemesek, és a rendező képes úgy bemutatni a kapcsolat alakulását, hogy érdekeljen minket a duó sorsa.

unclejohn02

A rendező – aki le sem tagadhatná, hogy ambiciózus elsőfilmes – nem elégedett meg azzal, hogy egy történetet mesél el: az Uncle Johnnal arra tesz kísérletet, hogy kettő-az-egyben élményt nyújtson a közönségnek. Zavarba ejtő módon két különböző műfajú filmet vág egymással párhuzamosan: egy thriller és egy romantikus szálat futtat, amelyek dramaturgiai kapcsolatára úgy a kétórás film felénél derül fény.

Nem poéngyilkosság, eddigre már sejthetjük: nincs az az agyafúrt trükk, amivel Piet elérhetné, hogy visszamenőleg kiderüljön, a két szál eseményei valójában szorosan összefüggenek, és kezdettől fogva az orrunknál fogva vezetett minket. A rendező semmi ilyesmire nem törekszik, tényleg csak egymás mellé tesz két történetet, amelyek ugyan találkoznak, de nincs lényegi közük egymáshoz.

unclejohn03

Az Uncle Johnt tavaly év elején kezdték fesztiváloztatni, aztán szeptemberben hagyományos mozi- és on demand-forgalmazásba került, de nem keltett nagy feltűnést (pedig még Lynch is odavolt érte, ami nyilván bejárta a netes sajtót), kritika is viszonylag kevés született róla. A forgalmazó érthető okból azt a stratégiát választotta, hogy elhallgatja a film szokatlan vállalását, és a poszterrel meg a szinopszissal kisvárosi thrillerként hirdeti, amit persze az is indokol, hogy a bűnügyi történet fogja keretbe a filmet.

A műfajkeverést manapság már csak az tarthatja formabontó gesztusnak, aki most kezdett el filmeket nézni, a romantikus/thriller/horror kombinációra egy közelebbi példa a Spring 2014-ből, olyat viszont ritkán látunk, hogy egy rendező efféle párhuzamos szerkesztéssel próbálkozzon. Különösen azért zavarba ejtő az Uncle John, mert a párbeszédeken, a képalkotáson és a vágáson szakértelem érződik, vagyis nem magyarázhatjuk a kísérletet szimplán valamiféle naiv dilettantizmussal.

A két film külön-külön – igaz, meglepetéseket nélkülözve – működik is, bár inkább a románcban van meg a szikra, a komótosan építkező thrillerben főként csak Ashton arcjátéka izgalmas, együtt mindenesetre pont úgy elszívják egymás elől a levegőt, ahogy attól az első félórában elkezdünk félni.

Ha hajlandóak vagyunk szemet hunyni az Uncle John satnya központi állítása felett („Senki sem az, akinek látszik”), fogékonyak vagyunk a thriller szálban rejlő leheletfinom abszurditásra, és akkor is értékeljük az ilyen kísérletezést, ha nem zavar minket, hogy egyfajta önbeteljesítő jóslatot látunk, akár még jól is szórakozhatunk rajta, bár ehhez azért tényleg nem árt a birkatürelem.

Címke: , ,

flanagan00

KRITIKA

unclejohnlead

TRAILERPARK

botw01

KRITIKA

desierto04

KINO LATINO

manorangejacket00

KRITIKA

hideyour03

KRITIKA

clov00

KRITIKA

sicariolead2

ESSZÉ

cmd00

KRITIKA

maxresdefault

LISTA

swlovestorylead

AJÁNLÓ

cutbank01

TRAILERPARK

cometodaddylead

TRAILERPARK

la_ca_0113_appropriate_behavior

TRAILERPARK

04theoneilove

KRITIKA

00enemy

LISTA

aerobics

TRAILERPARK

gracelead

KRITIKA

exmachina

TRAILERPARK

02_mulelead

TRAILERPARK