gracelead

KRITIKA

Filmtől ritkán szorul így össze a gyomrunk

Roboz Gábor

2014/11/25

A Gracelandet nem azért ajánljuk, hogy mindenki egy jót izgulhasson.

A thrillerrendezők sokféleképpen hozták már szorult helyzetbe hőseiket, de attól talán még a műfaj veterán rajongóinak is összerándul a gyomra, amit Ron Morales csinál. Az író-rendező Graceland című filmjében alig negyed óra alatt eléri, hogy főszereplője a teljes kilátástalanság állapotába kerüljön: Marlon taxisofőrként gürcöl, a létminimum környékén él, esélye sincs kifizetni felesége szervátültetéses műtétjét, és amikor egy félresikerült gyerekrablás során elragadják tőle a lányát, egy szörnyű titok megőrzésével kénytelen együttműködni a tettessel, máskülönben nem kapja vissza a gyerekét. Ezek alapján arra is gondolhatnánk, hogy a taxisofőrből a szélsőséges helyzet kihozhatja az akcióhőst,

Morales második egészestése azonban elég messze készült Hollywoodtól.

Pedig a filippínó rendező amerikai filmeken tanulta ki a szakmát, több tucat produkció elkészítésében közreműködött, mire elkezdte megvalósítani saját elképzeléseit. A Santa Mesa (2008) drámája néhány sikeres fesztiválszereplést leszámítva meglehetősen visszhangtalan maradt, a hozzánk a Titanicon behajózott Graceland (2012) azonban már több falat lebontott (ha világhírt nem is hozott), nem véletlenül. Morales töviről hegyire ismeri a thriller-dramaturgiát, a feszesség érdekében kerül minden mellébeszélést, és nagyon jól tudja, mikor mit kell tennie, hogy még jobban összeszoruljon a néző gyomra.

grace01

Hazai mozinézőként ritkán láthatunk rá a fülöp-szigeteki mélyszegénységre, bár a tavaly nálunk is bemutatott Metro Manila ismerői még emlékezhetnek a zsúfolt fővárosról készült, letaglózó erejű képsorokra, és a Graceland („a kegyelem földje”) sem finomkodik. Morales filmjének hatását az erős alaphelyzet mellett nem csak a főbb szerepekre beválogatott, egytől egyig hiteles arcok növelik, hanem a cselekmény hátteréül szolgáló nagyváros is gigantikus szeméttelepeivel, mocskos sikátoraival és nyomortanyáival.

Ugyanakkor nem arról van szó, hogy Morales pusztán elborzasztó egzotikumot kínál a nyugati közönség tagjainak, és lehetővé teszi számukra a kvázi filmnézői katasztrófaturizmust.

A főhős alakján keresztül – aki a fizetése megszerzése érdekében kénytelen szemet hunyni afölött, hogy politikus főnöke hobbiszinten visz hotelszobára tizenhárom éves lányokat – egy olyan világba enged betekintést, ahol a létfenntartásért folytatott mindennapos küzdelem felülírja az erkölcsöt, és ahol gyerekek tömegei kényszerülnek szexrabszolgaságba. A film nem egészen olyan, mint az Elrabolva, amely a lánya elrablói nyomába eredő Liam Neesonből akciósztárt farag; Morales tisztában van vele, hogy egy ilyen szinten nyomorúságos közegbe tökéletesen hiteltelen lenne diadalmas megmentés-történetet helyezni, és főbb szereplői ábrázolásánál sem a kényelmes megoldást választja.

A Graceland vérprofin összerakott thriller, de nem ezen keresztül fogjuk elmagyarázni valakinek, mit is jelent az, hogy jóleső borzongás.

Címke:

hol00

KRITIKA

botw01

KRITIKA

desierto04

KINO LATINO

manorangejacket00

KRITIKA

flanagan00

KRITIKA

clov00

KRITIKA

unclejohn00

KRITIKA

sicariolead2

ESSZÉ

cmd00

KRITIKA

maxresdefault

LISTA

unclejohnlead

TRAILERPARK

cutbank01

TRAILERPARK

cometodaddylead

TRAILERPARK

00enemy

LISTA

exmachina

TRAILERPARK

02_mulelead

TRAILERPARK

topofthelake

ESSZÉ

locke

AJÁNLÓ

enemy01

INTERJÚ

oldboy_1

SZÉLESVÁSZON