desierto04

KINO LATINO

Tíz csodálatos perc alatt értelmet nyert minden

Árva Márton

2016/11/14

Alfonso Cuarón fia véres thrillerrel mutatkozik be.

Az Egyesült Államok és Mexikó filmkészítése számtalan ponton egymásba fonódik, legyen szó művészek vendégmunkáiról, kiszervezett forgatásokról vagy a szomszéd kultúrából kölcsönzött műfajokról, motívumokról és ikonográfiáról. De létezik egy tematikus filmcsoport, ami mindezeknél szorosabban kötődik a két ország közötti mozgáshoz, és amit Norma Iglesias „határmenti moziként” (border cinema) ír le Reconstructing the Border: Mexican Border Cinema and Its Relationship to Its Audience című tanulmányában.

Ennek a komoly hagyományokkal bíró filmtípusnak legfőbb megkülönböztető jegyei értelemszerűen a mexikói-amerikai határ cselekményszervező szerepe, a bevándorlólét kérdéseinek megfogalmazása, esetleg a határátlépés aktusának bemutatása. Iglesias becslése szerint 1936 és 1992 között háromszáznál is több ilyen darab készült spanyol nyelven, de ez nem feltétlenül a filmkészítők példás társadalmi érzékenységéről árulkodik: egyszerűen a mexikói és közép-amerikai népesség olyan jelentős hányadát érinti a kivándorlás, az illegális munkavállalás vagy a család szétszakadása, hogy ezeknek a sztoriknak nagy valószínűséggel mindig lesz közönsége, ezért jó üzletnek számít ilyesmit filmre vinni. Másrészt az Egyesült Államok határvidékére települt latinók nagy része nem igazán ért angolul, vagy legalábbis minden alkalmat megragad arra, hogy találkozzon az anyaország kultúrájával, ezért a határ mentén játszódó spanyolajkú darabok a kerítés mindkét oldalán komoly érdeklődésre tarthatnak számot.

desierto05

Sin Nombre

A mexikói-amerikai határátkelések tehát kimeríthetetlen és el nem évülő élményanyagot szolgáltatnak a filmkészítők számára, de a kínálkozó piacra lecsapó alkotók tucattermékei mellett rendre készülnek a művészi invenció igényével vagy súlyosabb társadalmi mondanivalóval átitatott produkciók is (El Norte, Sleep Dealer).

A migráció kérdése évtizedek óta kirobbanthatatlan a politikai és közéleti viták centrumából, így a témával foglalkozó filmek iránti igény sem lankad. Cary Fukunaga például egy rövidfilmet (Victoria para Chino) és egy fesztiválkedvenc egészestést (Sin nombre) is szentelt a témának, mielőtt megrendezte volna a True Detective első évadát. Ezekben a drámákban Fukunaga a latino szereplők elkeseredettségét, helyzetük kilátástalanságát és a rájuk leselkedő veszélyeket ábrázolja. De ugyanígy figyelemre érdemes a magyar mozikat is megjárt Az ígéret földje, amely mindenféle érzelgős felhangtól igyekszik megfosztani az útra kelés sorsfordító eseményét, így próbálja számba venni a próbatételeket, amikkel egy ilyen út jár.

Tehát még ha gátlástalan vállalkozók hiénahadát és olcsó hatásvadászatot propagáló producereket képzelünk is a legtöbb határmenti film kulisszái mögé, kétségtelen, hogy ezek a munkák elárulnak valamit a Mexikó és Amerika közti viszony állapotáról vagy legalábbis ennek a népszerű kultúrába leszivárgó képéről.

desierto02

Ebből a szempontból külön érdekes, hogy az idén bemutatott Desierto nyílt és véres szembenállásról tudósító darabját az a Jonás Cuarón rendezte, aki maga is a két ország között ingázó művészcsalád tagja.

Apja, Alfonso Cuarón pályafutása cikkcakkban haladt a hollywoodi produkciók (Szép remények, Az ember gyermeke) és a szerzőibb hangütésű, kisköltségvetésű mexikói filmek között (Csak a pároddal, Anyádat is!), hogy végül hosszú távon az előbbieket részesítse előnyben (Gravitáció, Believe-sorozat). Nagybátyja, a szintén forgatókönyvíró-rendező Carlos Cuarón ezzel szemben megmaradt mexikói iparosnak, és hazai közegben folytatja a játékos humorú zsánerfilmek készítését (Rudo y Cursi, Besos de azúcar), nem egyszer kikacsintva az Alfonsóval közösen írt korai munkákra.

desierto03

Jonás Cuarón önálló alkotóként szintén a két kultúra metszetébe helyezkedve tette meg első lépéseit, amikor privát fényképeiből állított össze fiktív elbeszélést a 2007-es Año uñában – természetesen egy Mexikóvárosba látogató New York-i cserediák és helyi szállásadója között félénken kibontakozó románcról. Az igazi nagyjátékfilmes bemutatkozásnak tekinthető Desierto pedig szó szerint a határon játszódik, és elborzasztó képet fest az idegengyűlölet és az önbíráskodás terjedéséről.

A mellékvágányokkal nem igazán bíbelődő cselekmény szerint egy maréknyi mexikói az északi szomszéd földjére igyekszik, amikor az őket szállító teherautó lerobban, a mindent hátra hagyó bevándorlóknak pedig gyalog kell átkelniük a zöldhatáron. Az apa köpenye alól előbújó Jonás Cuarón ezzel szinte egy az egyben újrahasznosítja a Gravitáció alaphelyzetét (a világűrből lett sivatagban ugyanolyan kellemetlen elszakadni a bázistól), nem elhanyagolható különbség viszont, hogy mire hőseink egy szál hátizsákkal átbújnak a rozsdás szögesdrótok alatt, a túloldalon egy amerikai hazafi és csőre töltött puskája várja őket. A magányos vadász ugyanis – bár nyulakra lesve rója a köröket vérszomjas kutyájával – az illegális bevándorlókról érkező híradások és a nyámnyila rendőrrel történő találkozás után önjelölt határvédőnek áll.

YouTube előnézeti kép

Jonás Cuarón 80 perces filmjének nagy részében a rendező megadja magát a műfaji hatáskeltés nyomásának és – ahogy a fentiek alapján sejteni lehet – az egyéni motivációk kidolgozását is azonnal érthető, hanyagul felskiccelt viszonyokkal helyettesíti. A roppant hegyek árnyékában elterülő sivatagos vidék csakhamar az önbíráskodó vadász lőgyakorlatának helyszínévé válik, a férfi vérbeli horror-monstrumként szedi áldozatait, amíg az utolsó talpon maradt mexikói ellenállást nem tanúsít.

A játékidő nagyrésze így legfeljebb a sokkjelenetek vagy a suspense iskolapéldája lehetne, ezekben az üldözéses jelenetekben a primér műfaji működésmódokon túlmutató értékeket hiába is keresnénk.

desierto00

A film utolsó harmadában azonban minden megváltozik. Abban a tíz hosszú percben, amikor az egy-egy elleni párbajhelyzet kialakul, a Desierto kiveti magából az üldözés izgalmát, elhagyja a drámát és tulajdonképpen mindazt, amivel azelőtt megpróbálta feltölteni a gyilkos szembenállás ijesztő ürességét. Ekkor kristályosodik ki az alapfelállást meghatározó gyűlölet kisszerűsége, és ezáltal nyer értelmet a rendező döntése, hogy jellemektől megfosztott figurákat szerepeltessen.

Ebben a tíz percben ugyanis a figyelem arra összpontosul, ahogy két méltóságát hátrahagyó ember vonszolja magát a koszban, és utolsó erőtartalékait összeszedve újra és újra végigtapos a recsegve szétporló növényzeten. Küzdelmük egyáltalán nem férfias erőpróba: gondolatokat nélkülöző menekülés, amit csak a végkimerülés, a megsemmisülés zárhat le. A két eltévelyedett alak véget nem érőn folytatja kártékony rítusát. A határátlépés gazdasági, ideológiai és érzelmi tragédiáját desztilláló, absztrakt tánc zajlik.

Az értetlen távolságtartással bámészkodó kamera tétován billeg, mintha valamiféle megvilágító erejű eseményre várna. Mintha türelmetlen topogással siettetné a fordulatot, a végkifejletet, a megoldást. A háttér halk atmoszféra-morajának üldöző és üldözött szabálytalan lihegése ad ritmust, a fel-feldördülő lövések pedig másodpercekig visszhangoznak a tátongó völgyekben. A megcsúszó léptek nyomán tompa csattanásokkal gurul szét a kőtörmelék. A hadakozó felek egyre inkább magukra maradnak.

desierto01

Ekkor már az égnek meredő sziklaszirt körül két jelentéktelen véglény fogócskázik: körbe-körbe szaladgálva vívják ostoba harcukat, így döntenek élet és halál fölött a méltóságteljes alkonyban. Egyik a puska hideg fémjét, másik a sziklák smirglipapír-tapintású kapaszkodóit szorongatja, hogy kimerült izmait még egyszer meg tudja feszíteni. Artikulálatlan üvöltések törnek fel a kicserepesedett ajkak közül, elállatiasodott, ösztönszerű cselekvések lökdösik előre a gyűlöletszítás és a kizsákmányolás játszmáinak félelemmel tüzelt bábuit.

A Desierto utolsó harmadának hangsúlyos tíz perce persze gondosan megbújik a reményt sejtető, fősodorba illő film egészében – amely ráadásul épp akkor került mozikba, amikor az egyik amerikai elnökjelölt határfal építésével kampányolt. A végső párbaj közbeékelt esszéje ugyanakkor az elvont helyzetértelmezés publicisztikán túlmutató példája, ami művészi igénnyel nyúl a megbélyegzés, az elkerítés és a kirekesztés témáihoz.

Címke:

gt00

KRITIKA

hol00

KRITIKA

botw01

KRITIKA

manorangejacket00

KRITIKA

flanagan00

KRITIKA

clov00

KRITIKA

unclejohn00

KRITIKA

sicariolead2

ESSZÉ

cmd00

KRITIKA

maxresdefault

LISTA

unclejohnlead

TRAILERPARK

cutbank01

TRAILERPARK

cometodaddylead

TRAILERPARK

00enemy

LISTA

gracelead

KRITIKA

exmachina

TRAILERPARK

02_mulelead

TRAILERPARK

topofthelake

ESSZÉ

locke

AJÁNLÓ

enemy01

INTERJÚ