manorangejacket00

KRITIKA

Ott találtunk kincset, ahol tényleg nem gondoltuk volna

Roboz Gábor

2016/11/10

Nem vakító, de azért fénylik.

Ha egyáltalán gondolunk bármit is arról, mihez kezdhet egy nagyon kicsi ország ambiciózus filmkészítője, amikor kevés pénzből forgatott egészestésével be akar futni a határon túl is, feltételezhetjük, hogy az illető az amerikai minták szolgai másolásával kísérel meg összerakni valamit, amiből az amerikaiak bármelyik hónapban milliószor jobbat csinálnak, így az eredmény a maga suta módján gyakran szerethető, de alapvetően jellegtelen lesz.

Erre a feltevésre idén valamelyest rácáfolt a tasmán The Kettering Incident misztikus krimisorozata, amely a helyi gótika sajátos hagyományának kissé felvizezett változatát kínálva célozta meg az igényes mainstream szórakozást kereső közönséget világszerte. Még sokkal izgalmasabb példa tavalyelőttről a The Man in the Orange Jacket, Lettország első (látható) thrillere, amely több mint féltucat filmfesztivált megjárva került be az észak-amerikai forgalmazásba, de azt nem lehet kijelenteni, hogy a szaklapok egymást túllicitálva cikkeztek volna róla.

manorangejacket01

Az örmény származású Aik Karapetian második nagyjátékfilmjét több helyen slashernek is nevezik, és még a műfaj ismeretében sem róhatjuk fel a rendezőnek, hogy megterhel minket a cselekménnyel: a film arról szól, hogy egy fiatal melós beballag a kis szerszámosládájával egy dúsgazdag gyártulajdonos tóparti villájába – ahol a nagyon öreg férfi még zongorázik egy utolsót, aztán bebújik a nagyon fiatal felesége mellé az ágyba –, és a kalapácsával agyonüti a két lakót.

Ezután az történik, ami sokakkal történne hasonló esetben: hiába szép körülötte minden, a zsíros hajú, hurkás testű srác elkezd unatkozni, és rövidesen egyértelmű lesz számára, hogy nem olyan jó ott neki egyedül.

YouTube előnézeti kép

Hogy Karapetian nem elégszik meg az amerikai minták szolgai másolásával, az már a nyitás töredezett képsorainál sejthető, és beszédes tény, hogy a főcím csak negyed óra – egy szinte teljesen néma felvezetés – után érkezik az egyébként alig hetven perces produkcióban.

A The Man in the Orange Jacket igazi minimalista műfajfilm, ahol a kevés szereplő közül senkiről sem kapunk semmilyen háttérinformációt, szinte végig a villában maradunk, és jó ha tíz mondat elhangzik a cselekmény során.

Úgy tűnhet, egy ennyire absztrahált történet talán a tőkések ellen fellázadó munkásosztály ismert témájára nyújt újabb variációt, de a film nem erőlteti ezt az olvasatot, a fent említett gyilkosságokra valójában percek után sor kerül, és onnantól egyre inkább a főhős fejében kalandozunk.

manorangejacket03

Karapetian azt a kétséget is hamar eloszlatja, hogy alacsony költségvetésből készült amatőrfilmet fogunk látni: elegánsan keretezett képekkel rideg vizuális világot épít fel, és nagyrészt arra törekszik, hogy egyre fenyegetőbbé tegye a villa hatalmas tereit. Kissé olcsó megoldás persze, hogy a feszültséget gyakran nyivákoló vonósaláfestéssel igyekszik fokozni, de összességében meg lehet neki bocsátani, az erőszakpillanatok hatásosak, és a címszereplőt alakító Anta Aizupe félamatőr játéka néha egészen vibráló kontrasztot alkot a profi formanyelvvel és a gazdag környezettel.

Tény, hogy a The Man in the Orange Jacketet nem fűti olyan különleges szenvedély, mint Gerald Kargl Angstját, de még így is emlékezetes: időnként megcsillanó humorával, meglepő váltásaival, sallangmentes cselekményével és szabálytalanságával kimondottan üdítő élmény.

Címke: ,

hol00

KRITIKA

botw01

KRITIKA

desierto04

KINO LATINO

flanagan00

KRITIKA

clov00

KRITIKA

unclejohn00

KRITIKA

sicariolead2

ESSZÉ

cmd00

KRITIKA

maxresdefault

LISTA

unclejohnlead

TRAILERPARK

cutbank01

TRAILERPARK

cometodaddylead

TRAILERPARK

00enemy

LISTA

gracelead

KRITIKA

exmachina

TRAILERPARK

02_mulelead

TRAILERPARK

topofthelake

ESSZÉ

locke

AJÁNLÓ

enemy01

INTERJÚ

oldboy_1

SZÉLESVÁSZON