DOUBLE FEATURE

#3. „Nehéz lehet különbözni a többiektől!”

Pálos Máté

2009/10/23

A film különösen vonzódik az abszurdhoz, hiszen Gregor Samsa bogárléte kétségtelenül más dimenzióba kerül, ha a saját szemünkkel látjuk az átváltozás eredményét. Spike Jonze klipjében és Neill  Blomkamp rövidfilmjében hasonló célokra használja azt a kissé kényelmetlen érzést, ami a reális környezetbe helyezett irreális főszereplővel való azonosulásból fakad. Ezen mit sem változtat, hogy Jonze a Daft Punknak készített videoklipben egyszerűen elmaszkírozta a főhős arcát, míg Blomkamp – a később a District 9-ban is alkalmazott – CGI-technológiát hívta segítségül. A két kisfilm az elveszettséget, a többségtől való különbözés zavart érzését önti mozgóképes formába.

Jonze rövidfilmként is kiválóan működő klipjében (Da Funk; 1999) egy New York külvárosában kóborló emberkutyát követünk végig, ahogy különböző megalázó szituációkba kerül. A hajléktalan, törött lábú főhőst a metropolisz utcáinak forgatagában szó szerint nem veszik emberszámba – és egyszer sem azért mert kutyafeje van.

Blomkamp Tempbot (2006) című rövidfilmjének helyszíne szintén egy jellegzetesen modern és elidegenedett élettér. Az irodába érkező robot-munkás, miután összeillesztették a fejét és a testét, beleszeret az új humánerőforrás-menedzserbe, ami kínos félreértésekhez vezet. A kellemetlen szituációk hátterében – Jonze klipjéhez hasonlóan – az áll, hogy a reális világ szereplői akár tudatosan, akár tudattalanul nem veszik tudomásul a főhős másságát.

A nem-emberi külsejű főszereplővel történő nézői azonosulás mindkét filmben a szubjektív kameraállások használatán keresztül jön létre. A főhős a történet végére önhibáján kívül jár pórul, és ezáltal emberibbé válik az összes többi szereplőnél, hiába van kutyapofa vagy processzorhűtő-ventilátor az arca helyén.

Címkék: ,



1 KOMMENT.

  1. Zarya szerint:

    Hey hey hey, take a gadner at what’ you’ve done

Szólj hozzá!

[spoiler title="Nézz bele!" open="0" style="1"] Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona [/spoiler]

DOUBLE FEATURE

DOUBLE FEATURE

PRIZMATUBE

LISTA

ANIMATÉKA

PRIZMATUBE

PRIZMATUBE

PRIZMATUBE

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

DOUBLE FEATURE

PRIZMATUBE

PRIZMATUBE

ESSZÉ

DOUBLE FEATURE

DOC.KOMMENTÁR

ESSZÉ

ESSZÉ

FESZTIVÁL

KRITIKA

ESSZÉ

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu