track32

KRITIKA

Ki viszi át a túlsó partra? (Illés István: track32)

Nagy Bori

2011/06/29

Illés István eredetileg videoklipként nevezte a KAFF-ra a track32-t. Ebben a kategóriában kevés esélye lett volna, hiszen alkalmazott animációnak ritkán jár fődíj. Ám a sors közbeszólt, az előzsűri ugyanis a MOME médiadesign szakán végzett alkotó munkáját átsorolta a diplomafilmek szekciójába, s emiatt jóval nagyobb figyelem irányult Illés alkotására – akkora, hogy végül hazavihette a fesztivál nagydíját.

A track32 ugyan négy perc sincs, rendezője mégis képes ebbe a rövid időbe egy komplett kis univerzumot belesűríteni. Illés kamerája több perspektívából figyeli a felettébb egyszerű esemény folyását: egy fiú és egy lány próbál könnyed tánclépésekkel közeledni egymáshoz egy többsávos út száguldó autói közepette. Az út akadálypályaként funkcionál, a két szereplő hajlásokkal és forgásokkal, az utcatáncokból kiinduló kortárs táncos mozdulatokkal kerüli el a végzetes ütközéseket, miközben a néző lélegzetvisszafojtva drukkol nekik. A film pikantériája, hogy a valós helyszín miatt a táncból fakadó absztrakció konkretizálódik, azaz az a fajta elemeltség, ami egy táncfilmnek mindig sajátja, sérül. De ugyanez igaz fordítva is: a realitás, vagyis az autópálya síkja a táncelemek stilizáltsága révén kevésbé  lesz kézzelfogható, így értelmeződik át az úttesten való átkelés az egymásra találás általános metaforájává.

A track32 nemcsak tartalmában, de formailag is többrétegű: a valós felvételek keverednek háromdimenziós manipulációval, így egy meglehetősen sajátos elegy jön létre. A textúra az ipari kamera zajos, roncsolt, monokróm képeinek és a rángó kézikamera fakó színeinek váltakozásából áll össze. Mivel a film videoklipnek készült, erősen zenei ihletettségű, ami nyomot hagyott ritmikáján: a kocsik vészjósló suhanása, a különböző optikai mozgások (zoomolások, élesítések, közelik és távolik váltogatása), a táncosok eleinte bizonytalanul tapogatózó, majd egyre céltudatosabb mozdulatai, a lélegzetvételnyi szünetek és lassítások mind a zenének alárendelve állnak össze egy egységes ritmussá. A film szövete a zeneszámmal eggyé olvadva lüktet: a két szereplő akkor lép ki a kocsik elé, amikor bekúszik a dallam alá a dobszólam, így egyszerre két irányból, vagyis képileg és hangilag is fokozódik a feszültség. Az egymásra találás pillanata egybeesik a zenei kiállással – a kép kimerevedik, és egy pár pillanat erejéig megpihen a két táncos a duó előtt, hogy végül a finálé is a taktusra rendeződjön el.

Illés díjnyertes alkotása felettébb összetett: vizuálisan több forráshoz nyúl, hiszen vegyíti az élőszereplős filmet az animációval és az absztrakt filmmel, a valós felvételeket és a valós hatású CGI közeggel. A rendező ügyesen mozog a zenei alap biztosította játéktérben, de a játékosság nemcsak a ritmikában érhető tetten: a kérészéletű szerelemről mesélve a fiatal rendező némi önreflexiót is megenged magának. Egy bukfencező Intacto-poszter, egy hatásvadász mátrixos belassítás a zárlatra, és az egymásra találást dokumentáló operatőr személyének megmutatása mind kibillentik a nézői figyelmet a film lehatárolt teréből egy-egy röpke másodpercre, és engedik, hogy a befogadó rácsodálkozzon magára a film médiumára.

A track32 az utolsó pillanatig finoman lavíroz az absztrakció és a dokumentum-jelleg között, mígnem végül a zárlat végérvényesen visszarántja a nézőt a rögvalóság talajára. Az alkotó mindeközben az ősi téma ellenére sem veszi túl komolyan magát, ehelyett egészséges távolságból, a játéktól sem visszariadva, egy csipetnyi iróniával szemléli a férfi és a nő időtlen küzdelmét, akik Rómeó és Júlia modern megfelelőiként mennek szembe az árral, hogy végül, pár mozdulatnyi szenvedélyes tangózás után pontot tegyen a történet végére a külvilág.

Címke: , , ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
motomichi_large

ESSZÉ

hamony-korine-realise-la-prochaine-video

HARDCORE, HÍREK

Képernyőfotó 2014-01-20 - 19.18.42

PRIZMATUBE

November 1st, 2013 @ 20:51:56

KRITIKA

52744f6abf8d4

KINO LATINO

titolead

ANIMATÉKA

éjfélkorlead

ANIMATÉKA

aníma2

ANIMATÉKA

rio2096lead2

ANIMATÉKA

f158a6b3

DOUBLE FEATURE

Szörny Egyetem

KRITIKA

rotten

PRIZMATUBE

frankenlead

KRITIKA

Crulic_001

ANIMATÉKA

anilogue33lead

ANIMATÉKA

anilogue2_3lead

ANIMATÉKA

anilogue1_3lead

ANIMATÉKA

EXR 1920x803, 4 channel image (A B G R)

PRIZMATUBE

blindness

PRIZMATUBE

ramsaykevinlead2

KRITIKA

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu