párizsi

DOUBLE FEATURE

#6. Patkánymesék

Sepsi László

2010/03/19

Az európai kultúrkörben – főképp bolháiknak köszönhetően – a betegségekkel és mocsokkal társított patkányok tömegfilmes reputációját vajmi kevéssé befolyásolta, hogy tőlünk keletebbre sokkal inkább asszociálnak a rágcsálókról a szívósságra és kitartásra, mint a pestisre. A patkány aranykorát a hetvenes évek állathorrorjában élte, ahol nyilvánvalóvá vált, hogy – szemben az óriásira nőtt nyulakkal, megvadult pumákkal és gyerekeket szétcincáló grizzlykkel – az általa képviselt iszonyat nem csupán az állat éles fogaiból vagy tömegességéből fakadt. A horrorfilmben a patkány képviseli mindazt, ami a felszín alatt fortyog, legyen szó egy frusztrált fiatalember pincébe zárt rágcsálók által szimbolizált tudatalattijáról (Willard), a munkásosztály és a vezetők közti feszültségről (Graveyard Shift) vagy egy hétvégére egyedül maradt családapa saját ösztönénjének újrafelfedezéséről (Eredete ismeretlen). A patkány részleges rehabilitációja a posztmodern moziban elsősorban az animációs stúdióknak köszönhető: a Jégkorszak, a L’ecsó vagy az Elvitte a víz pestisként terjesztették a szerethető rágcsáló ideáját, amelyről eközben sem kopott le teljesen korábbi szimbolikája. A rattus norvegicus megjelenése a vásznon továbbra is a felszín alatti erők kibontakozását jelzi, ám elfojtások és csatornabűzös lelki sebek helyett ezúttal a felszabaduló kreativitás diadalát ünnepeli.

A L’ecsó két emblematikus patkány-figurájában nem nehéz ráismerni a Willard rágcsálóinak örökségére: Daniel Mann horrorjának két hírhedt kisemlőse – a főhős felettes énjének megfeleltethető Szókratész és a freudi ösztönént szimbolizáló Ben – elsősorban a tudatalatti patkányhordáinak irányításában jeleskedett, mígnem Szókratész elpusztulása után utóbbi a sötét tömeg élére állva mintegy felemésztette a főhőst. Brad Bird filmjében a Szókratész örökösének tekinthető Remy már egy fiatal szakács fején üldögélve vezeti be gazdáját (lelkének bugyrai helyett) a francia konyha rejtelmeibe – miközben egy tíz perces kísérőfilmben a patkányok és emberek boldog együttélését szorgalmazva érvel a mélyben lakók felemelkedése és emancipációja mellett.

Billy O’Brian filmje éppúgy társadalmi kontextusban ad új értelmet a patkányok motívumának, mint tette azt a fentebb is említett Graveyard Shift: a dickensi ihletettségű mesében a rágcsálók egy kegyetlen társadalom szinte láthatatlan fogaskerekei, lényegében az erőteljes kapitalizmus-kritikát megfogalmazó Graveyard Shift malomtakarításra befogott munkásainak állat-megfelelői. A címszereplő patkány, miután szökése során szembesül a késő viktoriánus London elrajzolt brutalitásával, végül éppúgy a kitörés mellett teszi le a voksát, mint a valamivel pacifistább Remy, a Willard pincéjéből előtörő paraziták és a Peter Wellert szöges baseball-ütőt lóbáló ősemberré őrjítő űberpatkány az Eredete ismeretlenben, újfent megfogalmazva a patkányhorror, a marxizmus és a pszichoanalízis egyik alaptételét: ami lent van, soha nem marad ott örökre.

YouTube előnézeti kép YouTube előnézeti kép

Címke:

http://prizmafolyoirat.com/wp-content/themes/prizma7
Képernyőfotó 2013-12-04 - 20.38.23

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

Vexed_Telcosystems

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

Sofia-Coppola

DOUBLE FEATURE

ms45

DOUBLE FEATURE

graceposter2

DOUBLE FEATURE

xSimpan

magazin

skhizein-hd

DOUBLE FEATURE

evolutionfull

DOUBLE FEATURE

magazin

Picture 2

DOUBLE FEATURE

big bad wolves

DOUBLE FEATURE

mom

magazin

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu